A máltai sólymok (Tenishia – Memory of a Dream)

2007-ben, a csodás Kirsty Hawkshaw kíséretével egy addig ismeretlen máltai produkció lépett a trance stílus porondjára. A kéttagú Tenishia azóta olyan slágerekkel örvendeztetett meg minket, mint pl. az Outsiders, a Reasons to Forgive, az Invisible, az Everything, de említhetnénk még azt a hármast is, amit Roger Shah-hal hoztak össze közösen: a You’re So Cool-t, az I’m Not God-ot, vagy a Catch a Cloud-ot. És akkor a lista még mindig nem teljes! Ennek fényében bizony megérett már az alkalom egy szerzői lemezre, és ennek idén el is jött az ideje!

A Memory of a Dream első hallásra nem több egy korrekt trance lemeznél, egy olyan iparos munkánál, aminél alább nem szabad adni. Ugyanakkor érdemes többször is átrágni magunkat rajta, mert az apró részletek csak sokadik nekifutásra merülnek fel. Persze van olyan nóta, ami már elsőre megragadja az embert, ilyen például a címadó Memory of a Dream is, mely kicsit talán kommersznek hat, de a szép dallam, Chris

TUDTAD? A Tenishia 2004-ben alakult meg, amikor is Joven Grech és Cyprian Cassar sikeresen egymásra talált egy kis máltai kocsm... izé, bárban.

Jones remek éneke valamint a gitár és a zongora kettőse mégis kiemeli a dalt. A már veteránnak számító Jan Johnston által felénekelt As It Should is kellemes, nem hiába lett belőle kislemez is, igaz, nagy figyelmet nem kapott. A Broken Wings zúzós effektjeivel, csodás zongorájával és érdekes hangszerelési megoldásaival akasztja ki a füleket, az As We Speak pedig meseszép melódiáival (furulyák, ének, micsoda hangulat!). A Ghost of Love-ból egy remekbe szabott break-es dal lett, a Point of No Return meg személyes kedvencemmé vált a trance dalokban ritkaságnak számító hegedűi miatt.

Sajnos azonban most vissza kell vennem a fanfárokból, ugyanis hiába nincs semmi komolyabb baj a lemezzel, 10/10-et nem kaphat. Egyszerűen azért, mert a többi dal inkább csak okés, de semmiképpen sem átütő erejű. Sőt, némelyiket elég unalmasnak, jellegtelennek találtam, mint például a Chords of Life-ot, vagy az Attention-t. Más dalokkal pedig az a baj, hogy jól indulnak, de aztán leeresztenek; a Crash & Burn, a Jaguar vagy az Across the Boarder pont ilyenek. Az Always Loved, Never Forgotten (The Day Will Come) már ismerős lehet az A State of Trance 2012-ről, de annyira nem tudnak már meghatni ezek az epikus, nagyzenekari hangulatú, Gaia-as trance nóták, hogy arra nem találok szavakat.


A "Point of No Return" című dal videoklipje
A sötét felhők ellenére azért egy egész jó albumként marad majd meg emlékezetemben a Memory of a Dream, mégpedig azért, mert első lemezes bandánál még megbocsájthatók ezek a botlások. Mondjuk a Tenishia-nak van némi rutinja, hiszen iszonyat jó dalokat adtak már ki, és ezek tükrében ez az album tényleg picit gyengécske. Ugyanakkor, mint mondottam volt vala: semmilyen komolyabb probléma nincsen vele. Csak kicsit szürke, kicsit sótlan, kicsit egyhangú. A második dobásnak sokkal jobbnak kell lennie!

1. Memory Of A Dream (feat. Chris Jones)
2. As It Should (feat. Jan Johnston)
3. Chords Of Life
4. Jaguar
5. Crash & Burn (with Aneym)
6. Broken Wings (feat. Elleah)
7. Attention (feat. Kyler England)
8. As We Speak
9. Where Do We Begin
10. Always Loved, Never Forgotten (The Day Will Come)
11. Across The Border (with Ahmet Atasever)
12. Ghost Of Love (feat. Ivan Grech)
13. Face Your Fears
14. Love Survives (with Ruben de Ronde feat. Shannon Hurley)
15. Shores Of Eden
16. Point Of No Return