Vissza a főoldalra

August 2026

Pactolous 2026. okt. 12., hét 21:05 36 0

Zene / Mozi / Könyv

progresszív progressive trance uplifting klasszikus mix szett válogatás

A nyár utolsó hónapja inkább a progresszív zenékkel lepett meg (na majd a szeptember!), sok-sok ínyenc és meglepő finomság futott be, de azért a gyorsabb trance számok szerelmesei sem maradnak hoppon!

80-as éveket idéző „női hang szintivel”, lágy zongorákkal és karcoló acid hangszínekkel indul a mix Michael Cassette jóvoltából, a United egy baromi érdekes műfajkavalkád, de pont emiatt figyelünk fel rá és szeretjük meg. Egy finom progresszív szám kúszik fel rá, a kellemes énekkel felvértezett Paper Plane, Jack Emery és Frynn párosától. Dúdolható nóta, karakteres szintetizátorokkal, az ilyenek mindig jól esnek. Elvontabb vizekre evezvén a nagy visszatérő Soundprank új EP-jéről az As Withint választottam ki; furcsa elegy, elsőre nem gondolnám, hogy összepasszolnak a naplementés estékre emlékeztető zongorák és az electro stílusra jellemző mérges basszusok, de végül is működik. Kétségkívül zaklatott a hangszerelés, ugyanakkor végre valami egyedi. A következő ReDub számmal viszont kisimul minden és valóban a nyári naplementék és a trópusi tengerpartok juthatnak eszünkbe: a Shorelines főszereplője az elektromos gitár és most mindenki hullajtson el egy pár könnycseppet, amiért a Sunlounger projekt nem tud újból ilyen számokkal elkápráztatni minket, köszönöm! Egészen meglepő az új FKN szám (a Why? és a Still Time óta hallottunk felőlük egyáltalán?), amiben Tom Bro és Emily Orchard működik közre. A Fading Blue visszafogott progresszív trance öltözéket kapott, ami nem megy el deep és/vagy melodic techno irányba, a hangulat csodálatos, az ének pedig pazar.

Picit house-os beütésű lett Kyau & Albert (plusz Hello Machines) új dala, a One Last Time, a basszus húzása meg a szintik legalábbis nekem azt a világot idézik meg, de ez egyáltalán nem baj. Meglepődtem, hogy tyDi még alkot és jelen van, évek óta nem hallottam már tőle semmi értékelhetőt vagy olyat, ami megközelíti a régi sikereit. A Still Find U nem válik mérföldkővé sem az ő karrierjében, sem az idei esztendőben, de egy igen kellemes szám lett így is, olyan jó lenne, ha folytatná ezt az utat! Robbie Rivera sokszor ad ki elvetemült dalokat, a Glory szokatlanul finom tőle: szépséges harmóniákkal, jó basszusokkal, szerethető hangulattal találkozunk benne. Az Anjunabeats kiadó új formációja, az AVNT a Brazil után egy sokkal kiforrottabb darabbal jelentkezett, az Echo szerintem már kifejezetten ütős és nem csak az ének miatt! Phillip Castle Don't Let Me Go című száma hozza a szokásosat, az utána érkező Ronski Speed még júliusból csúszott át ide, de a Melody Beneath van olyan jó (talán jobb is), mint a vele egy kislemezen szereplő Nuru Mpya, így kár lett volna kihagyni.

Tengerparti hangulati húrokat penget meg Platen & Clarks az Atalaia című nótájukkal, Darren Tate pedig egy saját neve alatt futó dalában emlékeztet a Jurgen Vries álnevére, ebből lett a Return of the Vries. Következőnek meg majd Ferry Corsten ad ki egy számot The Sound of Gouryella vagy a The Thrillseekers Hail Hydra címmel? Na mindegy. Amúgy én erre állandóan a Shivers-t akarom ráénekelni Armintól, de nem lesz belőle mashup, mert a hangnem még véletlenül sem egyezik... De hogy a dalról is szóljak a sok hülyéskedés mellett, egészen faja lendületű, szintetizátorokban bővelkedő szám, jó cucc! A klasszikusok sorában elsőként az egyik kedvenc Robert Nickson számom jön 2016-ból, a Touchdown. 100%-os nóta, hibátlan! És ha már meg lett említve, a húsz éves örökzöldet Armin Van Buuren és Racoon szállítja le, egész pontosan a Love You More-t. Régi szép idők... Utolsóként a múltból Bryan Kearney és Christina Novelli jön és a By My Side, ami akár egy lepasszolt Solarstone szám is lehetne. Kedves hangulat, jóféle szintik, kiváló ének!

Innentől pedig átlépünk az uplifting szekcióba: befut Joe Davies a gyönyörűséges Light After Darkkal, utána az új C-Systems alkotás, Clara Yates csodás énekével, ez a Home is Where You Are. Monumentális szintikkel dolgozik a Whispers James Black Presents és Ben-O előadásában. Már elsőre sem lehet figyelmen kívül hagyni! Írásomkor még friss az élmény, szombat este buliztunk rá az Óbuda Bayben Giuseppe Ottaviani és Diana Goldberg közös banger szerzeményére, a Hold Onra. Gyors tempójú, masszív, énekelhető darab, pazar szintikkel! A hónap kedvence utolsó előttiként fut be, ez pedig a Bring Me Back to Life egy impresszív társaságtól, Ferry Corsten, Leon Bolier és Mostly Cloudy triójától. Enyhén klasszikus hangzású darab, furcsa ritmikájú szintikkel, de talán pont ezek miatt tűnik egyedinek. A lezárásért pedig Jamie Walker felel a szép énekű Set Free-vel.

Nagyon szépen köszönöm, ha idáig eljutottál és meghallgatod a mixet! A többit megtalálod a Mixcloud oldalamon, illetve lentebb belinkelem az ideieket.

01. Michael Cassette - United (Extended Mix)

02. Jack Emery X Frynn - Paper Plane (Extended Mix)

03. Soundprank - As Within (Extended Mix)

04. ReDub - Shorelines (Extended Mix)

05. FKN & Tom Bro feat. Emily Orchard - Fading Blue (Extended Mix)

06. Kyau & Albert X Hello Machines - One Last Time (DJ Version)

07. tyDi & Haks - Still Find U (Extended Mix)

08. Robbie Rivera - Glory (Extended Mix)

09. AVNT - Echo (Extended Mix)

10. Phillip Castle - Don't Let Me Go (Extended Mix)

11. Ronski Speed - Melody Beneath (Extended Mix)

12. Platen & Clarks - Atalaia (Extended Mix)