Novemberi Karácsony

Na, kérem szépen, van ez a dolog, ez a Karácsony, vagy mi. Az esetek többségében ez december közepetájt szokott eljönni, nem csak hébe-hóba, hanem fehérbe, mindenféle díszekkel, ajándékokkal, szeretettel, vacsorákkal, stb. És van ez a csúnya kapitalista társadalom cinkostársaival a zöldhasúakkal, a szupermarketekkel és a filmismétlésekkel. Utóbbiak nagyon jól érezték magukat, évről-évre sikeresebbek lettek, érthető, hogy kinőtték azt az egy hónapot, amikor működésük a csúcspontra ért. Épp ezért bele-bele kóstolgatnak idén már a novemberbe is. Arról kéne értekezni mostand, hogy ez jó vagy rossz?

A válasz egyszerű: mindenki máshogy vélekedik erről. Az, hogy már novemberben elkezdik a gyerekeket manipulálni az akciós játékokkal nyilván a szülőket fogja idegesíteni, a gyerkőcök el lesznek halva a gyönyörtől. Azok akik ki nem állhatják a karácsonyi nyálcsöpögést a TV-ből (karácsonyi csodák, télapó, szeretet és a többi), azok most is sikítozva tömik majd be a Fűrész DVD-t a lejátszójukba, míg a többiek csillogó szemekkel ülnek majd a fémdoboz előtt. Akik szeretik karácsonyi hangulatba ringatni magukat, azok örülni fognak a 30 centis novemberi hónak, ellenben mások vérző szemmel, őrjöngve fognak havat lapátolni a garázsuk elől. Summa summarum: az idő előtti Karácsony beindulása lesz akiket zavarni fog, és lesz akiket nem. Én utóbbi kategóriába sorolom magamat.

Én speciel szeretek kinézni az ablakomból, elgyönyörködni a hófödte tájon, a kivilágított, kidíszített házakon. Szeretem a karácsonyi énekeket, különösen Frank Sinatra-t, de a jó 10 éve apámtól kapott Sztárkarácsonyt is szívesen meghallgatom az évnek ebben a szakaszában. Örömmel megyek ki unokaöcséimmel a közeli domboldalra szánkózni egy jót, gyermeki örömmel zúzók le én is a lejtőről (ja hogy őket kéne lelökni és utána felhúzni? Nehogymá’!). Még a karácsonyi ismétléseket is boldogan megnézem, hiába láttam már 10-szer a Télaput (említhetném a Bunyó Karácsonyig című remekművet is, de azt egyszer sem láttam, pedig minden bizonnyal ez a film vezeti a „Minden idők legtöbbször ismételt film” toplistát). A hangulat, számomra ez a lényeg. Karácsonyi hangulatba hoznak ezek a dolgok, és én ilyenkor hihetetlen nyugalmat érzek legbelül. De csak addig, amíg meg nem hallom, hogy anyám leüvölti apám fejét, amiért hülyén díszítették fel a karácsonyfát. Rengeteg dolgot fel lehetne még sorolni, ami a Karácsonyhoz köthető, és jó rá emlékezni, de felesleges.


Tehát kb. 2-3 héttel előbb tudok hangulatba jönni, és ez nekem jó. Persze nem lehet amellett elmenni szó nélkül, hogy mennyire gusztustalan fogás már ilyenkor beindítani a kommercionalista vásárlási gépezetet, de hát sajnos ez ezzel jár. Jövőre lehet, hogy már október 23.-án a Mikulás fog tüntetni. Még mindig jobb, mintha Halottak napján árulnának csoki kaszásokat. Viccet félretéve, persze, kicsit erős, hogy már november közepén szembesülünk a nagy karácsonyi leárazásokkal, engem ez mégsem tud zavarni. Majd ha fizetésért dolgozó ember leszek, akinek sok-sok ezret le kell szurkolni egy-egy ajándékért, hogy ne utálják ki a családból, akkor nyilván fog. Jajj de már megint ez a pénzközpontú hozzáállás, hiszen a Karácsony a szeretetről, az összetartásról és a békés együttlétről szól. Vagy inkább szólt. Átmódosult már rég, de legalább a külsőségek még hangulatba tudnak hozni. Azok a díszek, az égők, a csillagszórók, az énekek…

Pactolous