Monstre lemezmustra
Pactolous
2009. márc. 26., csüt 16:34
23522
0
Hét, azaz 7 albumról lesz most szó itt kérem szépen alássan. A stílus vegyes, lesz innen is, meg onnan is ez meg az. A konkretizálás érdekében most nevekkel is dobálózok: Amy MacDonald, HammerFall, Bloom 06, Katy Perry, Ayumi Hamasaki és Cosmic Gate. Kapjátok el őket!
Minden jó, ami McDonald (Amy MacDonald – This is the Life)
Az összes lemez közül ez a legrégebbi (2007-es), de színvonala kiérdemelte, hogy írjak róla. Úgyis ritkán hall az ember jó hangú, skót énekesnőt, aki country-pop zenét játszik, és csak pár hónappal idősebb nála.
Bizony, örömteli dolog, ha az ilyen emberek is sikert sikerre halmoznak. Semmi felesleges sallang, művészieskedés: csak a színtiszta zene. Amy kissé flegma, de mégis érzelemdús, mély hangja kitűnően párosul az akusztikus gitárokkal, az élő dobokkal, pergő ritmusokkal, tiszta zongorákkal, vonósokkal; élmény hallgatni. Arról nem is beszélve, hogy a dalokat is Amy írja.
Mr. Rock and Roll – Vidám (legalábbis zeneileg) kezdés, remek refrénnel, sodró gitárokkal. Csak így tovább!
This is the Life – Nagy sláger, ezzel ismertem meg a hölgyeményt. Kitűnő dal, kicsit talán sokszor ismételt refrénnel, de az is olyan jó, hogy elnézzük.
Poison Prince – Amy első single-je, kvázi ezzel futott be. Gyors tempójú nóta, szolid szintifutamokkal a háttérben. A dalt Pete Doherty figurája ihlette.
Youth Of Today – Lázadó jellegű dal, amúgy viszont lassú. Szövegileg kiemelkedőbb, mint zeneileg.
Run – Szintén lassú szám, kifejezetten erős, sodró refrénnel.
Let's Start a Band – Mikor hallottam utoljára popszámban trombitát? Nem tudom, de örültem neki. Ennek a dalnak csak annyi baja van, hogy a dallamvezetése szinte egy az egyben megegyezik a This is the Life-fal. A végére nagyon jól jött a begyorsulás.
Barrowland Ballroom – Az isteni dal mintapéldája, a country hangulat megtestesítóje. Trombiták, Honky-Tonk zongorák, gyors tempó: msn-szakzsargonommal élve erre csak azt tudnám mondani, hogy „Bvááá… dejóóó!”.
L.A. – Kellemes dal, és szintén sláger. Igazából csak ennyit tudok mondani róla, hiába segédkezett Pete Wilkinson is a megírásánál (nem, nem az autóversenyző, és a borotvához sincs köze, bár jobb tippjeim nekem sincsenek kilétéről).
A Wish For Something More – Gipsy-King-es hangulat uralkodik ezen a dalon. Ismét egy pompás refrénű szám, tetszetős hangszereléssel.
Footballer's Wife – Az albumról a legjobb szövegű szám: a múlt alakjainak panaszkodik Amy a mai „sztárokról”, és reménykedik, hogy ő talán több lesz náluk. Meglepően érett dal, igazi gyöngyszem, kitűnő zárás.
Az angol album itt ér véget, a nemzetközi kiadványokon egy bónusz és egy rejtett dal is található. A The Road to Home nagyon szép, csendes, meghitt nóta, a Caledonia meg egy jól sikerült Dougie MacLean feldolgozás.
Nagyon remélem, hogy hamarosan újra hallunk Amy felől, a siker már elérte őt, most már csak tovább kell munkálkodni. Igényes zenekedvelőknek mindenképp ajánlott, én pedig kíváncsian várom a további muzsikákat tőle.
Az összes lemez közül ez a legrégebbi (2007-es), de színvonala kiérdemelte, hogy írjak róla. Úgyis ritkán hall az ember jó hangú, skót énekesnőt, aki country-pop zenét játszik, és csak pár hónappal idősebb nála. Bizony, örömteli dolog, ha az ilyen emberek is sikert sikerre halmoznak. Semmi felesleges sallang, művészieskedés: csak a színtiszta zene. Amy kissé flegma, de mégis érzelemdús, mély hangja kitűnően párosul az akusztikus gitárokkal, az élő dobokkal, pergő ritmusokkal, tiszta zongorákkal, vonósokkal; élmény hallgatni. Arról nem is beszélve, hogy a dalokat is Amy írja.
Mr. Rock and Roll – Vidám (legalábbis zeneileg) kezdés, remek refrénnel, sodró gitárokkal. Csak így tovább!
This is the Life – Nagy sláger, ezzel ismertem meg a hölgyeményt. Kitűnő dal, kicsit talán sokszor ismételt refrénnel, de az is olyan jó, hogy elnézzük.
Poison Prince – Amy első single-je, kvázi ezzel futott be. Gyors tempójú nóta, szolid szintifutamokkal a háttérben. A dalt Pete Doherty figurája ihlette.
Youth Of Today – Lázadó jellegű dal, amúgy viszont lassú. Szövegileg kiemelkedőbb, mint zeneileg.
Run – Szintén lassú szám, kifejezetten erős, sodró refrénnel.
Let's Start a Band – Mikor hallottam utoljára popszámban trombitát? Nem tudom, de örültem neki. Ennek a dalnak csak annyi baja van, hogy a dallamvezetése szinte egy az egyben megegyezik a This is the Life-fal. A végére nagyon jól jött a begyorsulás.
Barrowland Ballroom – Az isteni dal mintapéldája, a country hangulat megtestesítóje. Trombiták, Honky-Tonk zongorák, gyors tempó: msn-szakzsargonommal élve erre csak azt tudnám mondani, hogy „Bvááá… dejóóó!”.
L.A. – Kellemes dal, és szintén sláger. Igazából csak ennyit tudok mondani róla, hiába segédkezett Pete Wilkinson is a megírásánál (nem, nem az autóversenyző, és a borotvához sincs köze, bár jobb tippjeim nekem sincsenek kilétéről).
A Wish For Something More – Gipsy-King-es hangulat uralkodik ezen a dalon. Ismét egy pompás refrénű szám, tetszetős hangszereléssel.
Footballer's Wife – Az albumról a legjobb szövegű szám: a múlt alakjainak panaszkodik Amy a mai „sztárokról”, és reménykedik, hogy ő talán több lesz náluk. Meglepően érett dal, igazi gyöngyszem, kitűnő zárás.
Az angol album itt ér véget, a nemzetközi kiadványokon egy bónusz és egy rejtett dal is található. A The Road to Home nagyon szép, csendes, meghitt nóta, a Caledonia meg egy jól sikerült Dougie MacLean feldolgozás.
Nagyon remélem, hogy hamarosan újra hallunk Amy felől, a siker már elérte őt, most már csak tovább kell munkálkodni. Igényes zenekedvelőknek mindenképp ajánlott, én pedig kíváncsian várom a további muzsikákat tőle.
A "This is the Life" videóklipje
Hozzászólások
Régi hozzászólások
Ja, amúgy aki TeCsőn (azaz YouTube-on) nem találna meg az előadóktól klipeket, az itt rákereshet: www.musicvideos4all.com (Érthetetlen, hogy pl.: az Ayu és a The Cure számok le vannak tiltva YouTube-on nekünk, könyörgöm, ez az Internet nem?)
hammerfall-lal egyetértek, semmi kiugró. a kedvencem az albumról pont a klipadó dal,de maga a klip,mitnemondjak, gyengus.
az ám ^^
A Rule Remo-con remixe azért húz rendesen :)
yay Ayu! ^^ a bridge to the sky az nagyon jó, az egyik legjobb az albumon, én is remélem h lesz bővített változata a next level meg szerintem az idei nyári zene is lehetene a sparkle az szintén jó, bár első hallásra kicsit furcsán néztem, mert nem a megszokott volt de pont ettől jó a rule-nak főleg a remixei tetszenek nagyon, persze az eredeti is teljesen megfelel, főleg hogy mozikban is az fog menni a pieces of seven is elég tetszetős, bár az átvezetők mindig is jók voltak :p összeségében úgy tűnik Ayu megint rákattant az elektronikus zenékre ^^ ezt az albumot számomra csak az I am és a Rainbow előzi meg, ha nem számoljuk a remixeseket ^^