És ennyi. Meg kell mondjam, hogy egyáltalán nem úgy terveztem, hogy az év utolsó hetében legyen meg az utolsó rész. Egyszerűen pont így sikerült, szóval most köszönetet kell mondanom a vak szerencsének, ismét. Ami a történetet illeti: nagyon kedves a számomra, mert hosszú idő után ez volt az első olyan szösszenet, ami nem csak a fejemben született meg. Persze kicsit máshogy akartam, de azért a végeredmény is megnyerte tetszésemet.

Olyasmiket akartam, mint leleplezni, hogy Arward miért ilyen szerencsés, plusz mind az elfünknek, mind pedig a törpének akartam írni egy-egy külön kalandot, de amikor azok írásába belekezdtem, elég silányak lettek. Nagyon izzadság szaguk volt, és inkább úgy döntöttem, hogy nem erőltetem.

A nevek mindegyike online fantasy névgenerátorokból van, egyiket sem én találtam ki, viszont így sokkal őrültebbek lettek, mint amiket a saját kútfőmből ki tudtam volna találni. Ahogy pedig az elején mondtam: a világ nyitva van mindenki számára, tessék alkotni benne nyugodtan.

A folytatásról: tudom már mire kellett a hercegnőnek a banditákból álló sereg, tudom, hogy Arward miért olyan szerencsés, amilyen. Ezeket már mind kitaláltam, csak hát az ördög a részeltekben lakozik, azokat pedig még egyáltalán nem dolgoztam ki. Fogalmam sincs mikor lesz meg a második sorozat, ha egyáltalán valaha is megírom.

Remélem mindenki olyan jól szórakozott olvasás közben, mint amilyen jól én éreztem magam írás közben!