Max Payne – Egyszemélyes (?) Háború (?)
Papa
2008. nov. 28., pén 07:55
10527
0
És végre ezt a filmet is sikerült megtekintenem! Nem azért már annyira vártam mint egy messiást, csak mert érdekelt, hogy az egyik kedvenc játékomból mit tudott kihozni egy holivudi csapat. Hát, nem kellett csalódnom, ami sajnos most azt jelenti, hogy én is csatlakozom azokhoz, akik messze nem estek hasra a filmtől (diplomatikusan fogalmazva). Lássuk csak miért, rendben?
Összesítsünk, mert ez már így is több, mint amennyit egy olyan ember olvasni tudna, amilyenre a Max Payne című alkotást tervezték. A filmnek csak néhány lépésben van köze a játékhoz, így akik játszottak anno azzal a remekművel, vagy esetleg a szerintem kevésbé jó második részével, azok kerüljék el ezt a mozit! Nem éri meg, mert igazából nevetni nem lehet rajta, kiábrándítónak sem kiábrándító, mert kb ilyesmire várt az embert. Akik nem ismerik a játékot, azoknak sem ajánlom, várják meg inkább, amíg kijön a tévében! Mert valljuk be, ezt a filmet csak a drága spec effektek, és a címe, teszi alkalmassá hogy a nagy kivetítőkre kerüljön. Egyébként egy egyenesen a tévébe kategóriás akció-krimi! Nagyon nagy kár érte, nagy kár, hogy nem vállalták az erőszakot, nagy kár hogy nem jön át az elkeseredett Max Payne karaktere, nagy kár hogy kihagyták a rémálmait, nagy kár hogy összecsapták a történetet.
Játékadaptációként 1/10. Önálló filmként: 5/10 Tipikusan az a kategória hogy: „Jó-jó, de mégis mi a francnak néztem meg?”. Uff, én írtam!
Max Payne a játék első részéből (2001)
Hozzászólások
Régi hozzászólások
Elfogultság papa :), előfordul. Sosem szabad játékos fejjel gondolni egy filmre, mivel a készítőknek meg éppen azokra kell gondolniuk akik azt se tudják mi az a játék és ezek többen vannak. Mivel én kis ideig próbáltam az első részt, nekem a film bejött. "Marky Mark" meg szerintem egyre jobb csak ki ne égjen a sok szereptől. Nagyon okos húzás volt tőle, hogy anno műfajt váltott. A Prison Break szereplő meg igazi meglepetés volt a filmben.