Nincs szoros kötelékem a futballal: nem nézek meccseket, nem járok le a grundra rúgni a bőrt, nem Fifázom (anno azért toltam), a világbajnokságot sem szándékozom követni. Társasjátékban mégis érdekel, nem tudom miért, talán, mert kíváncsi vagyok, miképp tudják a készítők a foci dinamikáját, izgalmát és taktikai mélységét átültetni egy tejesen másmilyen műfajba. Voltak erre már korábban megfejtések, pár éve pont egy magyar fejlesztésű játék, a Footballiser mutatta meg, hogyan is működhet a foci szabályaival egy modern társas. De emlékszik még valaki a rugófocira? A szocializmusban nagyon népszerű volt, és akkor már illik megemlíteni a gombfocit is, ami bár nem a szó szoros értelmében társasjáték, ha belegondolunk valahol mégiscsak az. Tulajdonképpen nem is annyira bonyolult a labdarúgást átültetni asztali környezetbe, de valahogy mégis ritkán kerül elő a téma, de legalábbis biztos nem olyan gyakran, mint például az autóversenyzés.

A Sztárcsapatra még akkor figyeltem fel, amikor Magic Number Eleven néven bukkant fel előttem egy Dice Tower videóban. Focis kártyajáték, ami nem a gyűjtögetésen alapul és nem is figurákat irányítok közvetlenül? Igen érdekesnek tűnt, így be is raktam a kívánságlistámra, hogy ne felejtsem el, de úgy gondoltam, kicsi az esélye, hogy ez itthon is kapható legyen. És lám, nem csak, hogy megvásárolható, de a Gémklub elhozta nekünk magyar nyelven! Erre talán nem is volt annyira égető szükség, mert főleg ikonokkal dolgozik a játék, így egy lefordított játékszabály birtokában az angol nyelvű változattal is lehet érvényesülni, mindenesetre örülök a megjelenésnek! Már csak azért is, mert egy kifejezetten kompakt, pár fifikás (fifás?), de viszonylag kevés szabállyal operáló cucc ez, ami tényleg átadja a foci izgalmát.

A játék felhívja rá a figyelmet, hogy ez nem egy focimeccs egy az egyben lemodellezése, hanem inkább annak a taktikai oldalára fókuszál. Nem konkrétan játékosokat pakolunk le, hanem a mérkőzést befolyásoló döntéseket hozunk meg; a meccs már zajlik, mi pedig edzőként figyelünk és reagálunk. Amikor kártyát játszunk ki – bár futballjátékosok stilizált képei szerepelnek rajtuk és azok pozíciói -, valójában a játék dinamikáján változtatunk. Erősíthetjük a védelmet, a középpályát illetve felkészülhetünk a kapura lövésre. Mindemellett cserélhetünk is háromszor a játék során, meglepő módon a kapusokkal viszont csak akkor kell foglalkoznunk, ha a társashoz kapott mini kiegészítővel behozzuk őket, az alapjáték során nem kapnak szerepet.

Miután felállítottuk a táblákat, eldöntöttük, hogy ki legyen a hazai és a vendég csapattal és kiosztottuk a megfelelő kártyákat még 3 alkalommal sztárjátékosokat választunk le magunknak. Összeállítjuk a csapatot: három játékos mehet a cserepadra, a többi pedig a kezdőcsapatba. A további kártyák (büntetők, összjátékkártyák, eredménykártyák), lövésjelölők kerüljenek a tábla közelébe, a letámadásjelzőt pedig rakjuk a neki szánt táblára a középső pozícióba. Vessünk még egy gyors pillantást a játékoskártyákra: a pozíciójukon kívül láthatunk még mindenféle ikonokat, villámakciókat, de a kártyák szélein a félbevágott szimbólumok lesznek az érdekesek. Ezeket kell majd teljessé tenni a megfelelő kártyák lepakolásával. Sok az új kifejezés? Semmi gond, mindjárt világos lesz minden!

Körünkben két dolgot tehetünk meg: utasítjuk a csapatot, valamint utasítjuk a játékosokat. Az első fázisban vagy passzolunk és ilyenkor megnézzük, hány zöld ikonunk vált teljessé és ennek megfelelő számú összjátékkártyát húzunk fel a kezünkbe. Ezek majd támadáskor, illetve védekezéskor lesznek elengedhetetlenek. Ha mégsem élnénk ezzel a lehetőséggel, akkor a letámadást is választhatjuk, ilyenkor a teljes piros szimbólumokat kell megvizsgálni és annyit mozdítjuk előre a letámadásjelzőt, amennyi ilyenünk van. Ezzel azt befolyásoljuk, hogy mennyire vagyunk domináns pozícióban, mennyire szorítottuk vissza az ellenfelet. Ha ezek megtörténtek utána jöhet a második fázis, amikor vagy kártyát játszunk ki vagy pedig már egy lent lévőt aktiválunk.

Ahogy már mondtam, kártya lepakolásakor arra kell törekedni, hogy minél több és számunkra kedvező ikon váljon teljessé. Ugyanakkor ez nem csak az első fázis akciói miatt fontos, a támadás és védekezés során is ügyelnünk kell arra, hogy elegendő focilabda és pajzs szimbólum álljon rendelkezésünkre. Amint kijátszunk egy kártyát és vele laszti ikonok egésszé válnak (vagy aktiválunk egy olyat, amelyen már kiteljesedtek korábban) megkísérelhetjük a kapura lövést, sőt, a játék szorgalmazza is, hogy ezt tegyük is meg! Ilyenkor tegyünk egy lövésjelölőt az egyik teljessé vált bőrgolyóra, számoljuk össze, hány fullos labdát látunk azon a kártyán, amit lehelyeztünk/aktiváltunk: ez lesz az alap támadóerőnk. Ezt összjátékkártyákkal erősíthetjük, de hogy mennyivel, azt a letámadásjelző pozíciója határozza meg. Ha a zöld sávban vagyunk, mint támadó, akkor kettővel (egyet vakon húzunk, egyet kézből rakunk), ha teljesen letámadtuk az ellenfelet, akkor hárommal (egyet vakon, kettőt kézből), de ha mi vagyunk visszaszorítva, akkor csak eggyel (és azt is vakon húzzuk). Ezután a védekezésre kényszerített csapat jön, akinek az alapvédelme a pajzs ikonok számával egyenlő és a támadáshoz hasonló módon kártyákkal erősíthet, de neki nem kell figyelembe vennie a letámadásjelzőt, mindig használhat két kártyát (egyet vakon, egyet kézből). És most jön az izgalom!

Először megnézzük, hogy a támadó fél mennyit harácsolt össze. Ha az alaptámadás + összjátékkártyák összege 1 és 10 között van, akkor sikeres volt a kapura lövés, de még meg kell nézni, hogy a védekező fél mennyivel készült erre. Ha az ő összege kisebb, akkor gól és lehet örülni, ellenkező esetben vagy ha egyenlőség áll fenn, akkor nem került a hálóba a labda. Abban az esetben, ha pontosan 11-et hozott össze a támadó, akkor ne is vegyük figyelembe a védelmet, bombagól történt, és ezt csak becsúszással akadályozhatja meg a másik játékos. Viszont ha az összeg meghaladja a 12-t, akkor a labda fölé ment, elszállt a stadionból, a közönség kapta el, bolygó körüli pályára állt, stb. Szóval ne kapjunk vérszemet, csak azért, mert teljesen letámadtuk az ellenfelet! Említettem a becsúszást: a leggyengébb összjátékkártyákon látható egy becsúszás felirat, ha ezt játsszuk ki védekezéskor, akkor azonnal büntetőrúgás következik, függetlenül minden mástól. Piros és sárga lapra ne számítsunk, de tizenegyest attól még kell rúgni, ilyenkor mindkét fél magához veszi a büntetőkártyák pakliját és onnan kiválasztanak egyet, majd egyszerre felfedik azokat. Ezeken a lapokon a kapu látható és bizonyos pozíciók: a támadóknál a labda, a védekezőknél meg két kesztyű van beszínezve. Hasonlítsuk össze ezeket és állapítsuk meg, hogy sikerült-e a gólszerzés vagy bravúros védéssel bemákolta a védekező csapat? Utána szabadon összeverhetjük egymást...

Minden fent vázolt eset után a megfelelő eredménykártyát rakjuk a táblára, a lehelyezett lövésjelölőt fordítsuk meg, ezzel is jelezve, hogy az a játékos már kezd fáradni és következőnek már nem tud ugyanilyen támadóerővel kapura lőni, majd folytassuk a félidőt addig, míg el nem fogynak az összjátékkártyák. Ilyenkor még a másik játékos jön, de már csak a második fázis lépéseit használhatja, majd visszaállítunk mindent az eredeti pozíciójába, cserélünk játékost, ha szeretnénk és megkezdődhet a második félidő. A csere roppant egyszerű és amúgy ingyenes akció, bármikor élhetünk vele, de csak háromszor az egész játék alatt. Vagy behozunk egy játékost az cserepadról a kezdőcsapatba vagy pedig már egy lent lévőt cserélünk le és ilyenkor minden rajta lévő jelölőt is levehetünk, viszont az így cserepadra került játékost már nem használhatjuk a továbbiakban. A játékoskártyákon vannak még egyéb ikonok, például, amik villámmal együtt szerepelnek, azokat azonnal végrehajthatjuk, amint a táblára kerülnek: ilyenkor vagy húzhatunk egy összjátékkártyát, esetleg kettőt és abból egyet megtarthatunk, a letámadásjelzőt előrébb mozdíthatjuk, de az ellenfél kártyáit is megritkíthatjuk. Kiváló alkalmak ezek akkor, amikor nem tudtunk korábban kártyához jutni vagy javítani a pozíciónkon. Az ismerős zöld, illetve piros szimbólumok is láthatók egyes kártyákon, természetesen amikor számoljuk őket, ezek is játszanak. Ha áthúzott pajzs ikonnal találkozunk valamelyik csatáron, akkor a védekező fél alap védekezéséből vonjunk le annyit, amennyi ilyenünk van. Mondanom sem kell ezek milyen hasznosak, amikor már amúgy is legyalultuk az ellenfelet és még egy erős csatárunk is van.

Lényegében a játék ennyi: az egésszé varázsolt ikonokat figyelgetjük, ezek vagy kártyát húzatnak velünk, vagy pedig a letámadásjelzőt mozdítják el. Utána játékost teszünk le vagy kiválasztunk egy lenn lévőt és amennyiben van focilabda szimbólumunk, kapura lövünk. Összeszámoljuk, amit össze kell, megtámogatjuk összjátékkártyákkal és megnézzük, sikerült-e. Néha cserélünk, néha megszívatjuk a másikat, de arra mindig ügyeljünk, hogy ne legyünk nagyon visszaszorítva és mindig legyen elegendő összjátékkártyánk. Persze mondani könnyű és a játék során, amikor reagálni kell az ellenfélre, nem olyan egyszerű ez, de épp ettől működik jól a cucc! A Sztárcsapat nekem emiatt tetszik: bár látszólag nincs sok lehetőségünk és elképzelhető, hogy van nyerő taktika, de végső soron ez egy párbajjáték, így ha az ellenfelünk is érti a dolgát, akkor csodálatosan kimerítő adok-kapok helyzetek jöhetnek létre. Mindezt viszonylag kis asztaligénnyel, nem nagy dobozban, szolid kinézettel és röviden. Ha már mindenki ismeri a szabályokat, akkor 20-30 perc alatt lemehet egy meccs és az végig izgalmas lesz, mert a tervezhetőség mellett a szerencsefaktor is jelen van. Főleg ha büntetőkre is sor kerül... Ha szereted a focit, azért ajánlom kipróbálásra, ha pedig nem, akkor azért, hogy skubizd meg, ez miképp működik társasjáték formájában. Szerintem pazarul!