Pactolous

Vélemények, zenék, hírek, kritikák, értékelések

Három rövid (Rezident, OTTAGON és Paul Van Dyk albumkritikák)

Pactolous 2025. júl. 17., csüt 21:45 364 0
Rajtam kívül álló okok miatt most ilyen rövid formában szeretnék megemlékezni három fontos albumról: Rezident debütálásáról, Giuseppe Ottaviani kellemes meglepetéséről, az OTTAGON projektről és egy keserű csalódásról, Paul Van Dyktól.

Rezident - Feeling Fades (2025)


A német Rezident debütáló albumát személy szerint egyrészt azért vártam, mert a különálló vagy EP-n megjelent alkotásaira rendesen felkaptam a fejem, másrészt azért, mert az első szerzői lemezek általában érdekesek, még ha nem is bakiktól mentesek. A deep/progressive house/trance stíluson belül amúgy is gyakran találok új és friss hangokat, de őkelme hangzása még így is kitűnt közülük. A tavaly megjelent Muse és az Only for a Moment után már kifejezetten kerestem és vártam a nevének felbukkanását, lemezre még nem is számítottam, de úgy látszik, hogy emberünk elég magabiztos volt a dolgában. Azt mondjuk hozzáteszem, hogy jó pár számot már ismerhetünk a keresztségben Feeling Fades elnevezésű lemezről, de szerencsére Rezident nem eresztette bő lére a dolgot, nincs túl sok szám, azok viszont mind kidolgozottak. De mi is tetszik Rezident dalaiban? Van bennük egyfajta hipnotikus lüktetés, monotonitás, amit viszont szépen feldíszít, hogy ne váljon unalmassá. A hangzás olyan, mintha picit lo-fi lenne, azaz direkt puhább, koszosabb, „rosszabb” minőségű. Ügyesen választja ki az énekeseket, akik egészen finoman énekelnek rá az alapokra. A lemez fénypontjai közé tartoznak a Miracle, az It’s All on You, a Bristol, a Feeling Fades és a Hold On című számok, valamint toronymagasan a kedvenceimmé váltak a már korábban említett Only for a Moment és a Muse. A többi tétellel sincs gond, ahogy magával az albummal sem, ugyanakkor kis kapkodás kiérződik. A nagy sikerre való tekintettel gyorsan kiadták a lemezt, de érzésem szerint emberünkben ennél még sokkal több rejlik, csak még kevés tapasztalatot gyűjtött össze. Biztos vagyok benne, hogy a második albuma sokkal erősebb és tartalmasabb lesz, én még a változatosságra gyúrnék rá, összességében viszont a Feeling Fades egy több, mint korrekt debütáló anyag, amire érdemes odafigyelni azoknak, akiknek nem túl puha ez a stílus!


01. Intro

02. Miracle (feat. ALLKNIGHT)

03. Our World (feat. Elmar)

04. It’s All on You (feat. Malou)

05. Only for a Moment (feat. Ekko)

06. Muse (feat. Kate Morgan)

07. We Can Make It

08. Bristol

09. Feeling Fades (feat. LIAS)

10. Moving In (feat. Elmar)

11. Hold On (with Von Boch feat. Elissa Mielke)




OTTAGON - Eight (2025)


Giueseppe Ottaviani zenéje az utóbbi időben megosztotta a trance stílus kedvelőit. Sarkosan fogalmazva a Horizons (Part 1 és Part 2) éra lassabb, progresszív szerzeményei az uplifting trance-et preferálókat tolták el, az utánuk következő durvulósabb, de még mindig nem túl gyors számok pedig a finomabb hangvétel iránt rajongókat. Maradtak azok, akik műfajtól függetlenül a jó muzsikákat keresik, de azért már ez is egyre nehezebb volt a futószalagról lecsúszó folyamatos dal és remix áradatnak köszönhetően. Én magam is csökkenő lelkesedéssel követtem Giuseppe ámokfutását, egyre kevesebb száma fogott meg, amikor pedig bejelentette az új élő showjának koncepcióját, az OTTAGON projektet, akkor nem is tudtam mit gondoljak. Körbeveszi majd őt 8 darab szintetizátor, érkezik megint majd egy csomó új nóta, mind szinti központű, egyszerű dallamokkal, amik tökéletesek arra, hogy egy fellépésen eljátszhatók legyenek... papíron tök jól hangzik, de pont az elmúlt időszak dalai miatt mégsem voltam annyira lelkes. Persze kíváncsi voltam és hát el sem lehetett volna kerülni az OTTAGON számait, amikor Giueseppe ezeket is úgy ontotta magából ki, mint nyúl anyuka a kisnyuszikat. Jó párat meg is ismerhettünk, amikor jött a bejelentés, bizony lesz ebből egy album is, a most taglalt Eight. Oh boy... nem sok ez egy kicsit? Na, sirámoknak vége, ugyanis az OTTAGON és az Oliver Smith albumot pont egy időben hallgattam és meglepő módon inkább az olasz úriember lemeze felé gravitálok. Pontosabban, ha mint koherens egészként nézem, az Eight változatosabbnak tűnik, mint a kicsit egyhangú Footprints. Az énekes és instrumentális számok aránya pont megfelelő, akadnak veretősebb és melodikusabb szerzemények is, és a koncepció (könnyen eljátszható dallamok) miatt egészen fülbemászó a többségük. A Dust és a Right Now egészen kellemes, a szintik nagyon tetszettek bennük, a Find You is megtalálta az utat hozzám, a The One akár egy régebbi szám is lehetne, a Who We Are érdekes megszólalásokkal kísérletezik, még egy félig-meddig break alapú szám is befért az Are We Dreaming képében. A lemez legfényesebb pontja számomra a zárószám, a Without You, ami valami csoda! Jöhet bármennyi kevésbé érdekes dal, fantáziatlan veretés vagy semerre sem tartó nóta (amiből azért akad itt is, legyünk őszinték), egy-egy ilyentől helyreáll az ember belső békéje. Az Eight szerintem még így sem fog mindenkinek tetszeni, pedig szerintem jó irányba indult el (vissza?) Giuseppe. Lehetett volna még több Dust vagy Without You szintű tétel és akkor kifejezetten boldog lennék, bár így is kellemes volt a csalódás.


01. Dust (feat. Lake Silver)

02. Find You

03. We are Free

04. The One (feat. Lilly Ahlberg)

05. Follow Your Heart

06. Right Now (feat. SGNLS)

07. Who We Are

08. The Kraken

09. Everything You Need

10. The Rhythm

11. Are We Dreaming

12 Without You (feat. Adriana Stone)



Paul Van Dyk - This World is Ours (2025)


Rendkívüli módon csalódott vagyok, még úgy is, hogy az utóbbi Paul Van Dyk lemezek (From Then On, Music Rescues Me, Guiding Light) után én már nem is vártam semmi átütő erejűt emberünktől. De hogy még ezt a lejjebb rakott lécet is sikerült leverni? A This World is Ours több sebből vérzik, mint egy szitává lőtt gengszter. A dupla CD formátum volt az első vörös zászló, ami bajt jelzett előre. 30 db szám? Miért? Minek? Kinek? Ja hogy felkerültek számok három évvel ezelőttről is? Csodálatos... Azóta persze jelent meg egy lemezes változat is (a bakelit anyaga is csak annyi), de hát ez sovány vigasz. Szerzői lemeznek így már bajosan is lehetne nevezni, koncepció az nincs, csak dalok egymás után felpakolva. Láttunk már ilyet, a stílus sajnos szenved ettől a jelenségtől, de még mindig megdöbbentő látni, hogy a műfaj nagy öregjei is képesek ezt az amatőr hibát elkövetni, ráadásul sokadjára. A dalokra nem is szeretnék kitérni, nagy többségükről semmi dicsérőt nem tudok írni: langyos posványság az egész, kiemelkedő darabok nélkül; ami esetleg jól indul, még az is sablonossá vagy unalmassá válik. Van itt manapság divatos melodic techno, progresszív house/trance, uplifting trance, acid, még egy AI által „írt” vers (!) is szerepel a lemezen. Hurrá! És persze töménytelen mennyiségű kollaboráció, mintha Paul egyedül már nem is lenne képes dalokat írni. Az a kevés dal, ami tényleg, igazán tetszetős, azokat vagy ismerhetjük már egy ideje (Love is Enough, Someone Like You, a különböző SHINE himnuszok) vagy kevesek ahhoz, hogy ellensúlyozzák a többségben lévő unalmat. Kiemelném még, de inkább csak érdekes mivolta miatt a But Not Tonight című számot, ami egy kevésbé ismert Depeche Mode dal feldolgozása, némileg puhábban, mint amit Paul Van Dyktól megszokhattunk. Sajnos azt kell, hogy mondjam, ez az album sokkolóan felfújt, túltolt, néhol egészen korrekt, de összességében bántóan semmilyen, semerre sem tartó vagy éppen amatőr számokkal. Egy ekkora legendától ez bizony bukta.


CD1

01. Two Rivers (with Rafael Osmo)

02. Beautiful (with Julia Westlin)

03. Take Me Away (with LOUT)

04. Stay (with Reznor)

05. This World Is Ours

06. Gatekeeper (with Entel & Luke Coulson)

07. Love is Enough (with Sue McLaren)

08. Someone Like You (with Ciaran McAuley)

09. Let Go and Listen (with Christian Schottstaedt)

10. Back 2 the FVTR (with The YellowHeads)

11. Shed Your Light (with Paul Thomas & Ekko)

12. Fragmentation (with Sean & Dee)

13. Seven Seas (with Fuenka)

14. Against the Algorithm (with John '00' Fleming)

15. The Poem


CD2

01. Let Go and Listen (PVD's Fav Timeless Mix) (with Christian Schottstaedt)

02. Shine Together Now (Shine Ibiza Anthem 2024) (with Amos & Riot Night & Matt Noland)

03. Ouverture (with Saad Ayub & Elevation)

04. Filthy Acid

05. Acid TraXXX    (with Phuture & DJ Pierre)

06. Voltage    (with Jordan Gill)

07. Beautiful Life (Shine Ibiza Anthem 2023) (with Marc van Linden & Sue McLaren)

08. Venture X (with Weekend Heroes feat. Christian Schottstaedt)

09. Hawkins Square (Album Mix) (with Alex M.O.R.P.H.)

10. Rhapsody (Album Mix) (with Chris Bekker & Jan Dzialek)

11. Artefact (Album Mix) (with Fuenka)

12. But Not Tonight (Album Mix) (feat. Christian Burns)

13. SHINE Ibiza Anthem 2022 (with Aly & Fila)

14. Alternative Sphere (with Troels Hammer)

15. Wishful Thinking (with Kolonie)




Hozzászólások