Elsőre biztos meghökkentő ez az infó, hiszen mindenki ismerhet olyan együtteseket, amelyek extravagáns kosztümökben vagy sminkben lépnek színpadra, de a cselédruha mégsem az az igazi rock 'n roll életérzés. A következő meglepetés akkor érhet minket, amikor kiderül, hogy 5 japán hölgyről van szó. Persze ez csak annak lehet furcsa, aki nem tartja a japán rockzene ütőerén az ujját, hiszen a felkelő nap országában nem egy, csak lányokból álló zenekar működik. És igen, a keményebb műfajokban, nem az idol csapatokra gondolok, akik cuki zenére ugrálnak cuki módon. De semmi gond, mert az igazi arcleolvadás akkor következik be, amikor először hallgatunk bele a muzsikájukba. Ugyanis ezek a lányok büntetnek! Ők a BAND-MAID és egy réges-régi tartozást intézek el azzal, hogy most végre beszélhetek róluk! Ez most nem albumkritika lesz, hanem egyfajta zenekar bemutató.

Mielőtt még kitérnék a zenéjükre, hadd meséljek a zenekar megalakulásáról, eloszlatva minden tévhitet vagy előzetes prekoncepciót, hogy ők csak egy japán kiadó gondosan megtervezett majd remek marketinggel megtolt végtermékei. Az együttest lényegében Kobato Miku alapította, aki jelenleg a vokálért (alkalmanként énekért is), a dalszövegekért felel és ritmusgitáron kísér. Az ő fejéből pattant ki az ötlet, hogy mi lenne, ha aranyos öltözékben adnának elő tehetséges zenészek igazán menő rockzenét. Az ihletet a Japában hatalmas népszerűségnek örvendő cseléd kávézók szolgáltatták, ahol a felszolgálók a megfelelő kosztümökben fogadják a kiéhezett... vagyis izé, érdeklődő, nagy többségben férfi vendégsereget, lesve minden óhajukat. Szóval a 'gimmick', azaz a ravasz ötlet már megvolt, már csak egy bagatell dolog volt hátra, a még nem létező együttes tagjait összeszedni.

Miku a YouTube-on talált rá Tōno Kanamira, aki akkoriban zenés videókat töltött fel, amikben zongorázott, gitározott, énekelt. Kanami hozta magával Hirosze Akanét, akivel már dolgozott együtt korábban, így már volt dobosuk is. Akane egy iskolába járt Misával, aki a basszusgitáros pozíciót töltötte be, így már tulajdonképpen össze is állt a banda. A kezdet kezdetén így is léptek fel, négyen, Mikuval az énekesi pozícióban, de később úgy döntöttek, kellene még egy énekes. Acumi Szaiki lett a kiszemelt, akit némi csellel sikerült beszervezni, neki ugyanis nem volt ínyére a cselédruha. Talán nem is véletlen, hogy a leggyorsabban az ő kosztümje alakult át... Szaiki érkeztével így két énekes lett, de Miku a mikrofon mellett a gitárt is magához ragadta, igaz az elején inkább csak dísznek, mivel nem tudott a hangszeren játszani. Hatalmas dicséret illeti meg őt, ugyanis Kanami mentorálásával szépen, folyamatosan elsajátította a gitározás mikéntjét és most már teljes értékű zenészként állhat ott társai mellett.

2013-ra így össze is állt a zenekar végleges formája, jöhettek a fizikai megjelenések. A kezdeti évek útkeresései észrevehetők az első EP-ken, albumokon, a 2014-ben megjelent MAID IN JAPAN még egy igazi korai zsenge, a rajta lévő dalok nem igazán kerülnek elő a turnékon, a zene sem annyira vérbeli rock, sokkal inkább hasonlít arra a tipikus japán rockra (jrock), amire asszociál az ember, amikor meglátja ezt a kifejezést. Ráadásul akármekkora szabadságot is adott meg a menedzsment Mikunak a tagok megválasztásánál, a dalok mind külső zenészek, producerek munkái voltak. Még ugyanebben megjelent az Ai to Jonetsu no Matador kislemez, ami csakis azért érdekes, mert ezen már szerepelt a hatalmas jelentőséggel bíró Thrill című szám. 2015 áprilisában ez a szám kis híján felrobbantotta az internetet, amikor a Jrock Radio angol nyelvű Facebook oldala megosztotta a dal klipjét. Ekkor találkozott a nemzetközi közönség első alkalommal szélesebb körben a japán cselédlányokkal, akik dögös rockot játszanak és elképesztő módon bánnak a hangszereikkel. Akane dobolása feszes és virtuóz, Misa basszusjátéka tűpontos és felváltva használja pengetőt valamint a slap technikát (amikor a húrokat gyorsan, határozottan megütik), Kanami szólói zsigerig hatolnak, Szaiki hangja mellőz minden japános túlzást (azaz nem énekel törpikésen magas hangon, nem nyávog, nem cukiskodik), Miku pedig kiválóan harmonizál Szaikival és hát egy jelenség a színpadon. „Öt törékeny leányzó képes erre Japánból?” Képes bizony!

Mindezek után jöttek sorra az albumok, a 2015-ös New Beginning már tartalmazott manapság is előadott számokat, mint például a már említett Thrill vagy a Real Existence és igazi furcsaságokat is, a Don’t Let Me Down például teljesen angol nyelvű (bár ez nem nagyon derül ki a borzalmas japán kiejtés miatt), ami már-már komikusan szexuálisan túlfűtött. Hiába no, itt még mások dirigáltak. A diszkográfiába ez a lemez már simán beilleszthető, a dalok pörgősek, a gitár hangsúlyos, Akane dobolása is pattogósabb. 2016-ban jött a Brand New MAID, ezen szerepel a koncert kedvenc Freedom és az első szám, amit külsősök nélkül, a lányok írtak egyedül, a stílszerűen elnevezett Alone. Innentől kezdve a gyeplő kikerült a mentorok kezéből és a saját szerzemények kerültek a középpontba. Úgy gondolom innentől kezdődött csak igazán a BAND-MAID menetelése. A YOLO kislemez már ötvözte (bár kicsit Frankenstein szörnye módon) a dallamos és progresszív, újító megoldásokat, a Just Bring It album pedig egy szabadjára engedett, klasszikus rock bestia, tele csodálatos és lendületes himnuszokkal, amik rendszeresen előkerülnek az élő fellépéseken (Don't You Tell Me, Puzzle, Moratorium, Secret My Lips). A 2018-as WORLD DOMINATION lemez már egyértelműen azt a célt tűzte ki, hogy meghódítja a világot és a rajta szereplő dalok alá is támasztották ezt a deklarációt. Play, DOMINATION, Spirit!, DICE, Daydreaming... Utóbbi ráadásul a lányok balladisztikus oldalát is felvillantotta, és kiderült végre, a lassú számok ugyanolyan jól állnak nekik, mint a gyorsak.

De nem csak a hangszeres virtuozitás és a cselédruha miatt imádják a rajongók már-már kultusz módjára a hölgyeket; szerethető személyiségük és humoruk ugyanennyit nyom a latban. És ez nem csak az interjúk során mutatkozik meg; április elseje tájékán, ha nem is minden alkalommal, de általában készülnek valami kis huncutsággal. A 2018-as secret MAIKO lips kislemez is ennyi akart lenni: klasszikus japán hangszerekkel újrahangszerelték az egyik dalukat és klipet forgattak hozzá tradicionális sminkben és öltözetben. Egy évre rá ebből a viccből lett egy EP is, több átvariált, régebbi és egy teljesen új dallal. Hányan vetemednek ilyenre? Közben persze jött ismét egy album, egészen más jellegű előfutárokkal (start over, Bubble, endless Story), a CONQUEROR a mai napig parázs viták tárgya, bár azért inkább többen szeretik, mint amennyien nem. Több lassú számot írtak ide a lányok, hogy a rajongóknak legyen a koncerten idejük a pihenésre. Azért van darálás is: a Blooming még egészen slágeres, de a Rinne zakatol és mocskos, mint egy szervízköteles Sinkanszen.

Mindeközben az internet népe kezdi felfedezni a lányokat, főleg a COVID alatt, amikor még a sarki zöldséges is reakció videókból próbálta fenntartani magát. Ekkor fedezhettem fel én is őket és miután megnéztem pár klipjüket, fellépésüket, a YouTube csak ontotta rám a különböző videókat róluk. Igaz, faltam őket én is... Persze ismerjük ezeket a videós tartalmakat; olcsó színészkedések, „jajj, ez az új kedvencem srácok!”, erőltetett lelkesedések, viszont úgy tűnik megmaradtak jó páran a lányoknál és a mai napig foglalkoznak velük. Ahogy a BAND-MAID sem állt meg, világjárvány ide vagy oda. A Different című szám megszületésével elkészült az első anime nyitódaluk (a Log Horizon harmadik évadához), a 2021-es Unseen World album pedig vadabb volt, mint eddig bármi más. A telitalálat klippel rendelkező Warning!, a furcsán kettős NO GOD, a blues-os, old-school rock stílusú Manners, a Miku által elénekelt közönség kedvenc Sayonakidori, a menetelős CHEMICAL REACTION és az elképesztően kaotikus és gyors BLACK HOLE mellett több, kiváló tétel szerepel a lemezen. A koronavírus járvány által bevezetett korlátozások ihlették a szívszorítóan gyönyörű about Us kislemezt, és egészen más értelmet kapott, amikor elmaradt a zenekar legnagyobb szabású koncertje a nagy presztízsű Nippon Budokanban, ahol debütált volna ez a rajongóknak szóló szerelmeslevél. Ütött is rendesen az online koncerteken, furcsa egy időszak volt az...

A világ helyreálltával folytatódott a diadalmenet: még több kislemez, EP, anime dal, koncert, turné. És persze még több csodálatos nóta: Sense, Unleash!!!!!, influencer, Corallium, from now on, Shambles, Protect You, Zen, Ready to Rock... A lányoknak köszönhetem, hogy egy másik bandával is megismerkedhettem, ugyanis összeálltak egy dal erejéig a mexikói The Warninggal (akik egyébként szintén csak hölgyek, ráadásul testvérek), a SHOW THEM egy igazán érdekes, mindkét zenekartól elütő kollaboráció lett. És hogy mit tartogat a jövő? Idén világ körüli turné, jövőre pedig pihenő, hogy legyen idő és energia új dalokra. 2028-ban lesz 15 éves a BAND-MAID és erre a jubileumra szeretnének méltó módon felkészülni. Addig is, ha valaki Párizsban jár majd június 9-én, még elcsípheti őket, sajnos a három németországi fellépésükre már minden jegy elkelt. Én csak annyit kérnék még az összes égi hatalomtól, hogy ha már idén a LOVEBITES (egy másik, igazán kiváló japán power metál együttes, szintén csak lányok) eljön hozzánk Magyarországra, akkor egyszer ez az öt, elképesztően tehetséges és szerethető cselédlány is megtehetné ezt. Addig is ajánlom őket mindenkinek szeretettel, aki elég nyitott más kultúrákra, más nyelvekre (a japánt sajnos szokni kell), mert ha ez megvan és bírod a rockzenét, a BAND-MAIDdel nem teszel rossz lóra!