Szóval igen, az 1999 óta működő duó 2026-ban szóló projektté redukálódótt, Bossi, (ha gonosz akarok lenni, akkor jellemezhetném úgy, hogy a Cosmic Gate Andy Fletcherje) nyugdíjazta magát, így maradt Nic Chagall egyedüliként. Persze egy ilyen hír mindig szomorkás, jelen esetben keserédes, mert hát örülünk, hogy nem viszálykodás vagy egészségügyi problémák vezettek ide, hanem egyszerűen csak az, hogy ennyi, elég volt. Ugyanakkor ez ténylegesen egy új fejezet, esélyt adhat valami másnak, ami nem ez a progresszív/melodic techno világ. Vagy marad ez. Ki tudja még?

A csapat előző szétszabdalt lemezei (Materia, MOSAIIK) nem lettek hivatkozási alapok a trance stílus berkein belül, de azért pár finom sláger szerepelt rajtuk. Kár, hogy ezek külön is megjelentek, szóval minőségük nem az albumok érdemei, de mindegy is. A Perspectives anyaga előzetesen 3 EP-n jelent meg, ezekről csak egy maradt le az összefoglaló korongról és egy ténylegesen új szám került fel, plusz még három remix. Furcsa elgondolás, ahogy látható, Nic és Bossi nem öl bele nagy energiákat az album formátumba, így ívet, dramaturgiát, esetleg merész stíusváltásokat ne is várjunk. Ezek csak dalok egymás után, mindenféle koncepció nélkül. Gratulálok! De legalább a nóták jók?

Az I'm on Fire szerintem kifejezetten finom. Amellett, hogy az ének sem rossz (és csak kicsit idegesít, hogy a Fire szót nagyon elharapja James French), a szintik tényleg megidézik egy hangyányit a régebbi Cosmic Gate dalokat. Nyilván nem egy hard trance beindulásról van szó, de szerintem elég karakteres ahhoz, hogy felfigyeljünk rá. A Need a Little Love esetében ennyire pozitívan nem tudok sajnos nyilatkozni; fájóan üres és semmilyen nóta, amiben a címadó sample énekrészletre hamarabb ununk rá, mint az Alza.hu szignáljára. A You viszont a tavalyi kedvenceim között szerepel, megérdemelten és természetesen ezt a pazar szintetizátoroknak köszönheti. Emellett a hangzás kellően telt, a basszusok húznak, enyhén nosztalgikus is a hangulata; igazán király darab! A Never Erase You folytatja a Diana Miro által énekelt dalok sorát, teljesen korrekt módon. Egy idegesítő, vissza-visszatérő effektet leszámítva semmi rosszat nem tudok rá mondani. A Brave már 2024-ben befutott, jött ki belőle egy méltatlanul elfeledett ATB remix is, igencsak jóféle darab. Christian Burns éneke lágy, éteri, a beindulás is finom. Nem rossz a Heaven Knows kórusos megoldása, zeneileg viszont nem nyújt sok érdekességet, ahogy a Battalion sem, a keleti hangulat ellenére. A How This Ends kicsit olyan, mintha az előző szám kiteljesedett változata lenne. Tekintve, hogy ebben legalább van ének, feszes basszus és úgy összességében több minden történik benne, így jobbnak is tartom. 

A Let It All Out egy meglepően jó szám, én is csak most döbbenek rá, hogy talán tőlem is nagyobb figyelmet érdemelt volna. Kevés ének hallható, de azt legalább dúdolgatja az ember, a hangszerelés kidolgozott, ízlésesek a szintik. Szép harmóniákkal dolgozik a Take Me, méltó társa lehetett volna az I'm on Fire-nek, de sajnos nekem nagyon hiányzik innen egy hasonlóan kiemelkedő, fő szinti dallam. Egyedüli új számként a Bloom érkezik meg kvázi utolsónak, ami számomra egy nagy semmi. Nincsenek tetőpontok, mély lenyugvások, emlékezetes pillanatok, egy szürke egyenes az egész. Rejtély, hogy az ilyen szerzeményekkel mi lehet a cél? Zárásként a már korábban említett három remix érkezik, amiből az egyik ráadásul nem is igazán az, csak a Heaven Knows egy kibővített, énekes verziója. Ettől mondjuk nem lesz sokkal izgalmasabb. Az I'm on Fire Stas Underhill jóvoltából kapott új ruhát, ami eléggé hasonlít az eredetihez, leszámítva azt, ami egyedivé tette, a szintetizátort. Végül a Brave Mozes remixe jön tényleges utolsóként, ami nem rossz, de tényleg. Teltebb, erőteljesebb, jobban húz. Nekem még mindig az ATB remix a legkedvesebb, de elfér ez is mellette.

Szóval az a helyzet, hogy a Perspectives, ha újoncként, egy számot sem ismerve hallgatjuk, akkor egy teljesen korrekt dalválogatás, akár még albumnak is elmegy. Pocsék dalok nincsenek rajta, csak pár szürke és néhány egészen kellemes. Ellenben ha úgy nézem, hogy ennek 97%-át már hallottuk, akkor nem látom értelmét. Most vagy az EP-ket hagyjuk el és koncentráljunk a kétévente megjelenő albumokra (ami a mai zenehallgatási szokások tükrében öngyilkos megoldás) vagy felejtsük el a nagylemezt és jöjjenek gyakrabban az EP-k, kislemezek. Vannak bandák, ahol ez az utóbbi mód preferálandó, Gareth Emery is bevállalta, hogy többet nem készít albumot, hát akkor rajta! Két lovat egy seggel megülni; ez maximum csak Jean-Claude Van Damme-nak megy.

01. I'm On Fire (with James French)

02. Need A Little Love (with CMD/CTRL)

03. You

04. Never Erase You (with Diana Miro)

05. Brave (with Christian Burns)

06. Heaven Knows (with RYVM & Marlene)

07. Battalion (with Ginchy)

08. How This Ends (with AVIRA & Sarah De Warren)

09. Let It All Out (with Ava Silver)

10. Take Me (with James French)

11. Bloom (with Pretty Pink)

12. Heaven Knows (with RYVM & Marlene) (Full Vocal Mix)

13. I'm On Fire (with James French) (Stas Underhill Remix)

14. Brave (Mozes Remix)