The Legend of Korra
Papa
2012. júl. 04., sze 13:44
9005
0
DiMartino, Konietzko, Dos Santos és a csapatuk ismét valami olyasmit alkotott, aminek hála még vastagabban írhatjuk be neveiket a rajzfilmkészítés legendái közé. Nem mondom, hogy az új Avatar hibátlanul indított nálam, de azért szépen letettem tőle a szakállam. Hoppá! Ennek a bevezetőnek összefoglaló szaga van, szóval inkább haladjunk.
Hetven évvel az Avatar: The Last Airbender (továbbiakban ATLA) lezárása után veszi kezdetét az új történet. Aang egy boldog élet után végső nyugovóra tért, ám az avatar ciklus nem szakadt meg, így jön a képbe új főhősünk, vagyis főhősnőnk, Korra. A hölgy 17. életévében jár és a Fehér Lótusz szinte már börtöni körülményeket idéző védelme alatt tanulta meg a tűz, a víz és a föld elemét. Már csak a levegőt kell megtanulnia irányítani ahhoz, hogy teljes értékű avatar lehessen. Ehhez Tenzin-re, Aang fiára van szüksége. Tenzin azonban túl elfoglalt, nem tud leugrani egy pár hónapra a Déli-sarkra, ezért türelmetlen hősnőnk kénytelen megszökni védelmezői orra elől és amolyan Mohamed megy a hegyhez stílusban felkeresni Tenzin-t, Republic City-ben.
Az idő múlásával a világ is változott. Az Aang és Zuko által alapított Nemzetek Egyesült Köztársaságának fővárosa, Republic City, leginkább a húszas, harmincas évek Amerikáját idézi. Kocsik száguldanak az utakon, a lakosság nagy része klasszikus emeletes tömbházakban él, van már rádió és a többi. Korra meggyőzi Tenzin-t arról, hogy vele maradhasson a városban, s ezzel elkezdődnek az új avatar első igazi kalandjai, telve románccal, kirekesztéssel, gyűlölettel, boldogsággal, félelemmel és küzdelemmel.
Korra személyében ismét megmutatkozik, hogy ez a csapat bizony pontosan érti milyennek is kell lennie egy erős női főszereplőnek. Annak idején Katara kapcsán már megmutatták tehetségüket, de kitörő örömmel mondom, hogy a TLK-ban is kimagaslóan jó női karaktereket sikerült felvonultatni. Korra kemény, határozott, kíváncsi ifjú hölgy, aki szinte a nézőkkel közösen kell, hogy megismerkedjen ezzel az új világgal.

Az új Avatar Csapat is gyorsan kialakul, köszönhetően egy testvérpárnak: a tűz bender Mako-nak és föld bender öccsének Bolin-nek. Visszatérő szerepet kap Tenzin felesége és három gyermekük is, akik olyan csodálatosan megírt karakterek, hogy puszta felbukkanásukkal képesek jobb kedvre deríteni a nézőt. Igazán üde színvolt Toph lányának, Lin-nek a szerepeltetése is, aki Republic City fém benderekből álló rendőrségének feje. Nem maradtak otthon a furcsa állatok sem. Korra legjobb barátja, megbízható hátasa és küzdőtársa Naga, egy nőstény jegesmedve-kutya; Bolin pedig egy Pabu nevű vöröspanda-vadászgörény (a sorozatban tűz vadászgörény néven fut) büszke tulajdonosa.

A fő ellenség szerepében Amon tündököl. Az "egyenlítés" párti tömegek vezérének célja, hogy minden bendertől elvegye a képességét, így teremtve egyenlőséget az emberek között. Vannak persze személyes indokai is, ám a mögé álló tömeg felháborodása is érthető, hiszen Republic City vezetősége, rendőrsége, de még az alvilága is tisztán benderekből áll.
A TLK kinézete megtartotta a már ismert formákat, pont annyival felturbózva, hogy nem csak ismerősnek, de egyedinek is hasson. Republic City egy gyönyörű, lüktető metropolisz, a karakterek mozgása pedig valami olyan elképesztően lett megoldva, hogy nem egyszer tátott szájjal kénytelen az ember bámulni a képet. Ha van olyan rajzfilm amit megéri a lehető legjobb felbontásban nézni, nah akkor ez az. A csekély kis apróságok, amik Tenzin és Lin viselkedésében szüleikre emlékeztetnek olyan finoman vannak elhelyezve, hogy az minden ATLA rajongóban jó érzéseket tud kelteni. Az állatok zabálni valóan aranyosak és még a káposztás fickó is visszatér egy olyan formában, amitől majdnem leestem a székemről.
Hanghatások terén sem lehet egyetlen panasz sem, leszámítva talán, hogy a baromi jó zenékből úgy éreztem kicsit keveset adtak nekünk. Dee Bradley Baker, az Appa-val és Momo-val lenyűgözőt alakító szinkron zseni visszatért, ezúttal azonban nem csak Naga-t és Pabu-t szólaltatja meg, hanem végre valódi szövege is van, hiszen ő az egyik fontosabb mellékszereplő, Tarrlok tanácsos is. Szintén visszatérő vendég az ATLA-ban Zuko-t szinkronizáló Dante Basco, aki egy olyan szerepben tűnik fel, amire csak annyit lehet mondani: zseniális.
Steve Blum ismét hozza a formáját és olyan sötét, erős, rémisztő hangot ad Amon-nak, amilyenre csak ő képes. David Faustino dobbant egy nagyot, mint Mako; és olyan neveket is találhatunk a hangok listáján, mint Lance Henriksen, vagy éppen J. K. Simmons (Portal rajongók előnyben ez utóbbi névvel kapcsolatban).
Hozzászólások
Régi hozzászólások
Egyetértek! Maximálisan! Mindennel! Az elején kicsit lassan csordogáltak az események, hiányzott ez meg az, nem is tudtam hova tenni a sorozatot. De aztán! Beindultak a történések, a hangulat sötétebb lett, az utolsó résztől pedig beindult a libabőrzés is! És igen, sajnálom én is, hogy ilyen rövid volt az évad, azért Aang-ék kalandja valahogy változatosabb volt, de hát ott ugye egy egész univerzumot fel kellett építeni, itt pedig már, úgymond, adott volt. Várom már a következő évadot, addig lehet, hogy még egyszer megnézem, egyben Korra történetét... de lehet, hogy még Aang-ét is :)