Angelina Jolie (a mai kor Sigourney Weaver-ének) feladata, hogy kiszakítsa ebből a létből. Ugyanis erre az irodahuszárra egyszercsak rászakad a világ megmentése. De semmi pánik, megvan a képessége ehhez, csak elő kell hozni belőle. Például úgy, hogy napokig agyba-főbe verik. Végül érdemes lesz arra, hogy bekerüljön a Szövetségbe. Mely szövetség a gyilkosok szövetsége, akik azért ölnek, hogy fenntartsák az egyensúlyt a világban. És mely szövetségnek egy textildarab mondja meg, hogy ki veszélyes a világra. (Szerintem a film egyetlen sarkalatos pontja a szövőszék által kidobott "halállista". Bináris kódban. Valahogy abszurdnak érzem, hogy egy darab vászon mondja meg, hogy kinek kell meghalnia. És… hát olyan valószínűtlen, hogy évezredek óta csak sző az a gép, néha hiba van az anyagban, és hoppá! Hát nem egy nevet dob ki? Hát nem őt fogjuk megölni?)

Wesley a kanyarlövésen kívül megtanul a metró tetején futni, késsel hadonászni, vetélőt elkapni, golyót golyóba lőni és patkányt idomítani, közben pedig a "fuck"-okat elég idétlen módon "baszki"-ra fordított káromkodás hagyja el a száját.


Angelina Jolie-ról elég hihetetlen, hogy gyufakarjai elbírják azokat a nehéz mordályokat, plusz a szinkronhangját is igencsak ellőtték (Tóth Enikőt adták neki, aki leginkább Julia Roberts-et szokta magyarítani). Morgan Freeman annyira fapofa, hogy akár elmehetne Ronald McDonald-bábunak, és… igazából ennyi az említésre méltó szereplők sora. No meg a főszereplő, James McAvoy, aki annyira tutyi-mutyi, hogy nem hogy fát lehetne vágni a hátán, de ő hozná hozzá a baltát. Aztán meg annyira szuperhős, hogy hirtelen hiányolok valamiféle egyenruhát.


Gyönyörű, néha lehetetlen akciójelenetek, semmi elvarratlan szál, az egész film kerek egész. Nincs felesleges mellékjelenet, idétlen érzelgősség, szükségtelen kitérő.
Magánvéleményem: zseniális film, briliáns csavarral, a szükségesnél kicsit több ártatlan áldozattal és kiloccsanó agyvelővel. Ettől függetlenül (vagy éppen emiatt) kötelező mozi, akár dupla jegyáron is.