E fent említett kiállítás egy egyetemen került megnyitásra. Ám nem a szokványos fotográfiákra, vagy festményekre kell gondolnunk. Még csak nem is szobrokra. Ezúttal szagok kerültek kiállításra! Szagok! Az University of Sunderland kutatói olyan illatokat, vagy éppen bűzöket igyekeztek, a mai világban létező matériákból kikeverni, amelyeket egyébként nem tudnánk magunkhoz venni (ilyen­­‑olyan okokból). Az ötlet előtt természetesen még én is fejet hajtok, mert valóban kreatív és talán még szórakoztató is lehet megszaglászni mondjuk Kleopátra haját, vagy esetleg a Nap felszínét. Gondolom egyik esetben sem kell elmagyarázni, hogy ez egyébként miért nem lenne lehetséges. Szóval eddig minden oké! Csak amikor az ember szembesül azzal, hogy a derék, és valószínűleg gyakran unatkozó kutatók, betették a repertoárba a hiroshimai atomrobbanás utáni szagokat, akkor talán elgondolkodik a kedves látogató. Vajh mi okuk lehetett erre? Persze ezt az „illatot” sem fogjuk megtapasztalni soha (legalábbis remélem) és ezért mondjuk érthető a jelenléte egy ilyen kiállításon. Csak számomra egy kicsit durva, hogy valaki tényleg arra veri, hogy mit érezhettek azok, akik „szerencsésen” túlélték a robbanást és csak később, nagy fájdalmak közepette haltak meg! Már elnézést a fogalmazásért, de azért ez egy pöppet durva, nem? Egyébként, csak hogy tovább árnyaljuk a képet, a kutatók szerint egy atombomba felrobbanása után erőteljes, szúrós és nagyon fémes szagot lehet érezni. Nem tudom ki hogyan van vele, de ezek után én már sokkal nyugodtabban fogok aludni!