Művész
Anita
2008. jún. 09., hét 17:26
3438
0
Behúzott, bordó függönyök;
A rengeteg fa - az asztalok,
a lámpa, a székek
Atlaszként tartják hátukon a port.
Sortűz-ropogásként mozdul
az árnyból.
Recseg a hintaszék - felállt.
Unva, fájva nyitja fel a zongorát.
Cirógatja, elidőz felette;
ujjai mint a jégcsapok, csengetik a zenét;
őrületének adta az eszét,
a világnak pedig lelke egy darabját.
Két libbenés között
a fény, akár a borostyánszín-lézer
szeli ketté az antik szekrénysort.
Dohos szag, barna bútorok;
a fény, akár a borostyánszín-lézer
szeli ketté az antik szekrénysort.
Dohos szag, barna bútorok;
a lámpa, a székek
Atlaszként tartják hátukon a port.
Sortűz-ropogásként mozdul
az árnyból.
Recseg a hintaszék - felállt.
Unva, fájva nyitja fel a zongorát.
Cirógatja, elidőz felette;
ujjai mint a jégcsapok, csengetik a zenét;
őrületének adta az eszét,
a világnak pedig lelke egy darabját.
Behúzott, bordó függönyök;
A rengeteg fa - az asztalok,
a lámpa, a székek
Atlaszként tartják hátukon a port.
Sortűz-ropogásként mozdul
az árnyból.
Recseg a hintaszék - felállt.
Unva, fájva nyitja fel a zongorát.
Cirógatja, elidőz felette;
ujjai mint a jégcsapok, csengetik a zenét;
őrületének adta az eszét,
a világnak pedig lelke egy darabját.
Két libbenés között
a fény, akár a borostyánszín-lézer
szeli ketté az antik szekrénysort.
Dohos szag, barna bútorok;
a fény, akár a borostyánszín-lézer
szeli ketté az antik szekrénysort.
Dohos szag, barna bútorok;
a lámpa, a székek
Atlaszként tartják hátukon a port.
Sortűz-ropogásként mozdul
az árnyból.
Recseg a hintaszék - felállt.
Unva, fájva nyitja fel a zongorát.
Cirógatja, elidőz felette;
ujjai mint a jégcsapok, csengetik a zenét;
őrületének adta az eszét,
a világnak pedig lelke egy darabját.
Hozzászólások
Régi hozzászólások
Nem vagyok nagyon verspárti, talán mert nekem sose ment a versírás, de a te versediet olvasva mindig magam előtt látom a képet,amit leírsz( ami nekem kb fél oldal lenne), szóval csak annyit tudok mondani, hogy elismerésem!
Ugyanazt leírni, mint amit előttünk már megtettek, az teljesen felesleges, így csak annyit hogy: remek!
Teljesen elfogulatlanul azt kell, hogy mondjam: nagyon-nagyon profi és jó vers! Munkásságod egyik legjobb darabja szerintem.