Ha nem is a legjobb a világon, de bizisten jó érzés, amikor egy régóta várt társasjáték eljut végre hazánkba, ráadásul magyar nyelvre lefordítva. Ilyenkor megkönnyebbülök, hogy jól döntöttem a kivárással és nem vettem meg angolul, mert így olyan emberekkel is kipróbáltathatom, akiknek az érthető szöveg hiánya komoly akadály. A Klank! esetében ez különösen fontos volt; mivel ez egy pakliépítős játék, fontos, hogy milyen kártyákat szerzünk meg, azok milyen előnyökkel és hátrányokkal rendelkeznek, ehhez pedig elengedhetetlen a kártyákon szereplő szövegek értelmezése. Már az alapjáték is kiváló volt, de sajnos itthon az már out of print, azaz már kifutott termék, jelenleg sehol sem kapható de a Katakombák alcímmel ellátott, önállóan is játszható, kvázi újraértelmezett változat (folytatás?) minden szempontból jobb, mint elődje. Így talán már világos, miért is hatalmas öröm, hogy a Reflexshop elhozta nekünk magyarul ezt a remekművet.

De mi is az a pakliépítés? Sokan a Dominion társasjátékot tartják az ilyen mechanikával dolgozó társasjátékok non plus ultrájának, azóta pedig rengeteg másik tette magáévá, szóval ha még nem ismerős a kifejezés, érdemes megismerkedni vele. A név nem hazudik, lényegében a saját kártyapaklinkat építjük, méghozzá úgy, hogy a játék elején megkapott, alap lapjainkhoz (nem alaplapjainkhoz, bár most sokan inkább RAM-nak örülnének...) a köreink során más és lehetőleg jobb lapokhoz jutunk. A hozzánk került vagy megvásárolt kártyák viszont (általában) nem rögtön a kezünkbe kerülnek, hanem a dobópaklinkba, tehát legközelebb majd csak akkor találkozunk velük, amikor elfogyott a húzópakli és újra kell keverni az eldobott lapokat. A legtöbb játékban ráadásul arra is lehetőség van, hogy az elején megkapott, gyengébb lapoktól végleg megszabaduljunk, így erősítve a paklinkat. Egyszerű, némileg tervezhető, de azért a szerencse is kap szerepet benne.

Ahogy mondtam, a Klank! alapja ez és nem változott a Katakombák esetében sem. Egy klasszikus, dungeon crawler szituációba kerülünk, azaz ott a hatalmas nagy tárna, tele kincsekkel, szörnyekkel és egy hatalmas sárkánnyal, amik csak arra várnak, hogy felfedezzük, megszerezzük és legyakjuk őket. Figuráinkkal a katakomba rendszer különböző helyszíneire mozoghatunk, ha van rá lehetőség, ott végrehajthatunk valamit és ha kell (vagy ha tudunk), harcolhatunk is, majd mindezek után kártyát is vásárolhatunk, amennyiben van elég vásárlóerőnk hozzá. Mindezen akciókhoz szükséges, hogy a megfelelő kártyák a kezünkben legyenek. Van, amelyik a mozgásért felelős, van, amelyik a harcért és mindegyik lapnak van egy vásárló értéke, ezek összege határozza meg, hogy milyen kártyák megvételére vagyunk jogosultak. Ezért is fontos a jó pakliépítés; ha ész nélkül vásárolunk, akkor egyszer csak azt vesszük észre, hogy nincs elég nafta a mozgáshoz, aztán ott állunk egy helyben a sötét kazamatában, mint hímvessző a meleg kádvízben. Az se túl jó, ha be tudjuk járni keresztbe-kasul a sárkány lakját, viszont nincs elég erőnk harcolni. Szerencsére a játék segít, vannak úgynevezett állandó készleten lévő kártyák, amik olcsóbbak és nincs igazán különleges képességük, viszont vagy a harcban vagy a mozgásban vagy pedig az aranytallérok gyűjtésében segítenek, így a játék elején megfontolandó a beszerzésük.

Figyelmünket azonban érdemesebb később nem ezekre, hanem a kazamatasorban lévő kártyákra fordítani, amik nagy eséllyel drágábbak, viszont a mozgás/harc/vásárlóerő mellett még valami speciális képességgel is bírnak. Ezekre pedig szükségünk lesz, ugyanis a sárkány nem örül annak, hogy önjelölt Beagle Boyokként megfosztanánk a Dagobert bácsit is megszégyenítő vagyonától. Sajnos a kártyák nem csak segítő kezet nyújtanak; már az alap lapjaink között is van (és később is lesz) olyan kártya, amin az szerepel, hogy +1 Klank! vagy + 2 Klank! Ilyenkor nem arra szólítanak fel, hogy még egyszer vagy kétszer vegyük meg a társasjátékot, hanem, azt jelzik, hogy mekkora zajt csaptunk. Megbotlottunk a sötétben teljes páncélzatban vagy éppen leálltunk harcolni egy csontváz pappal, ez sajnos hangerővel jár. Ilyenkor a játéktér közepére fel kell helyeznünk annyit a saját színű kockánkból, amennyit a kártya mond. Ezek a Klank! kockák szépen gyűlnek, gyarapodnak ottan és amikor olyan kártyát húzunk fel a kazamatasorba, a sárkány ránk támad, ezek bekerülnek egy húzózsákba és annyit kell kivennünk belőle vakon, amennyit mutat a sárkány sáv a táblán. Ha már az előre odakészített feketékből húzunk, semmi nem történik, ha viszont színeset, akkor a gazdája sérül egyet. Ugye nem kell mondanom, hogy mi történik, ha a sérüléssávon eljutunk a halálfejig ezekkel a kockákkal? Szerencsére van lehetőség mínuszos Klank! kártyák megvételére is, ilyenkor középről elvehetjük a saját színű kockánkat, de ha már bekerültek a zsákba, akkor csak az ima segíthet… vagy ha más hangosabb volt és több kockával gazdagította a zsák tartalmát.

A játék célja a zsákmányszerzés, kincsek begyűjtése, felhalmozása, de mind közül a legfontosabb, a relikviák. Ezekből (alap esetben) csak egyet szerezhetünk, viszont mi dönthetjük el, hogy melyik lesz az az egy. A katakomba felfedezése során bukkanhatunk rájuk, de ilyenkor nem muszáj felszednünk őket, viszont ha így teszünk, akkor nincs más hátra, mint visszacaplatni a bejárathoz és biztonságban kimenekülni. Esetleg útközben még összeszedhetünk pár dolgot, de mivel a sárkány agresszívebb lesz minden relikvia megszerzése után, ez meggondolandó. A játék egyik érdekessége, hogy amennyiben valaki sikeresen megszökik a relikviával, akkor onnantól kezdve számára a játék véget ér, már hátra is dőlhet feltett lábakkal és számolhatja is a zsozsót, a többieknek viszont igyekezniük kell. Akiknél van relikvia, azért, akiknél nincs, nekik azért. Minden egyes alkalommal, amikor a már kimenekült játékos jönne, helyette a sárkány támad ismét és ilyenkor fixen négy kockát kell a zsákból kihúzni, azaz egyre nagyobb az esélye, hogy a bennmaradók kapnak egy csicskalángost. Ha még a kijutás előtt elhalálozna valaki, de van relikviája és nem a mélységben tartózkodik (sötétkék lapkák), akkor szerencse, ő még összeszámolhatja a pontjait, ellenben aki elizélte az időt és nem sikerült a bejárat közelébe visszamásznia, az nulla ponttal zárja a játékot. Igen, nullával. Szóval érdemes figyelni a többiekre is!

A játékban a mozgásunk során az útvonalakra is ügyelnünk kell, némelyik bizonyos követelményeket támaszt a játékosok elé. Van, ahol több mozgást kell felhasználnunk, van, ahol vagy harcolunk vagy megfelelő kártya híján sebzést szenvedünk el és van, ahol tolvajkulcsot kell felhasználnunk, hogy megnyithassuk az utat, persze ilyenkor már mások előtt is. Akadnak csak egyirányú járatok is, illetve nagyon gonoszak tudnak lenni a kristálybarlangok, ahova belépéskor sajnos már nem mozoghatunk tovább, majd csak a következő körben. Úgyhogy csak óvatosan, nehogy olyan helyen lyukadjunk ki, ahonnan kijutni csak nagy kerülő árán sikerül! Szerencsére nem csak szívat a játék, vannak olyan mezők, ahol gyógyulhatunk, illetve hasznos lesz még a piactér, ahol aranytallérokért egészen fain cuccokat szerezhetünk, például sok pontot érő koronákat, tolvajkulcsokat, gyógyító főzeteket vagy olyan tatyót, ami lehetővé teszi, hogy akár kettő relikviát is felvehessünk. Egyéb válogatott jóságokat rejtenek a kis, illetve nagy titkok, és szép pontokat adnak az ellopható majomszobrok is, amikhez szintén hozzájuthatunk a megfelelő helyeken. 

Amit eddig elmondtam, az igaz a Klank! alapjátékra is, a Katakombák pár változtatása viszont még jobbá teszi az élményt. A normál Klank! egy darab, nagy, kétoldalú játéktáblával rendelkezik, így értelemszerűen azon két, fix elrendezésű játéktér, fix mezőkkel, útvonalakkal. A Katakombák viszont lapkákkal dolgozik, így amikor mozgunk, ténylegesen mi fedezzük fel a kazamatát, nem tudhatjuk biztosra, mi vár minket egy út túloldalán, ráadásul ezek a lapkák még forgathatók is. Az újrajátszhatóságot ez nagyban növeli és egy kis izgalmat is visz a játékba ráadásul tényleg úgy érezhetjük, mi fedezzük fel elsőként a sárkány barlangját. Egyes lapkákon szellem szimbólumok is láthatók, ilyenkor egy fehér kockát is oda kell tennünk a többi közé és amikor a zsákból ezt húzzuk ki, akkor mindenki sérül. Ráadásul a fehér kocka ezután vissza is kerül a játéktérre, nem szabadulunk meg tőle. Csúnya dolog! Több piactérrel találkozunk viszont, egyes kristálybarlangokban gyógyulhatunk is, meglátogathatunk szentélyeket, amiknél egy kocka lehelyezésekor pénzt kapunk, annyit, amennyi ilyen szentélynél már jártunk korábban és sokat segíthetnek rajtunk a portálok is, amik a játéktér egyik pontjából a másikba teleportálhatnak minket. Némely helyeken vagy éppen kártyák által kiszabadíthatunk túszokat is, őket sem érdemes elhanyagolni.

Kevés hibát tudnék felhozni, ami tényleg zavar a játékban, sőt, ami eszembe jut, az is inkább csak a műfaj sajátossága. Előfordulhat, hogy körökön át nem érkezik semmi jó lap a kazamatasorba és ami jön, az is csak szívat minket. A lapkák közül is felcsaphatunk olyat, amit forgathatunk akárhogy, nem az igazi. Ezek viszont sosem zavartak annyira. Viszont azt meg kell, hogy jegyezzem, ennyi pénzért (mert bizony megcsappantja a büdzsét a játék) igazán lehetne valamiféle inzert a dobozban, amibe normálisan el lehetne pakolni. Ennek hiányában marad a zacskózás, vagy akinek akad egy olyan jó barátja, mint nekem Papa személyében, az kérjen zsákokat, amibe elrakhatja a különböző tokeneket, ezzel is csökkentve a ki- és elpakolás idejét. Arra is érdemes felkészülni, hogy a játék megköveteli a nagy asztalt: eleve sok mindent kell ki pakolni, kártyákat, tokeneket, táblákat, de aztán ahogy bővül a katakomba, az is egyre hatalmasabb, terjengősebb lesz.

Talán túlzsúfoltnak és lehengerlőnek tűnik, amit a Klank! Katakombák nyújt (és nem is tértem ki minden egyes apróságra), de igazából nem egy bonyolult játék és menet közben gyorsan rögzül az, hogy mi segíthet rajtunk. Igaz, az is, hogy hol rontottuk el, de hát az élet ettől szép. Érdekes, hogy bár nem harcolunk egymás ellen, a másik játékost nem igazán tudjuk bántani, maximum lehetőségektől fosztjuk meg, mégis végig izgalmas a játék. Hajt minket a felfedezés öröme, majd amikor már egészen nagy terület áll előttünk, akkor azon gondolkodunk, hogy felvegyük-e azt a bizonyos relikviát? Hiszen lehet, hogy nem ad annyi pontot, de már eleget gyűjtöttünk össze másból, lehet érdemes lenne megindulni kifelé nem? Vagy nézelődjünk tovább? De mi van a többiekkel? Mikor jön el az a pillanat, amikor már elég és inkább mentsük, ami menthető? Ez a része a Klank!-nek az, ami igazán felpezsdíti a játékos vérét! Ha szereted a fantasy stílust és szívesen elmerülnél a katakomba felfedezés izgalmaiban, akkor mindenképp tegyél vele egy próbát, amíg még kapható itthon. Én anno a fejemet vertem a falba, hogy az alapjátékot nem tudtam beszerezni, aztán pedig azon bánkódtam, hogy nem vettem meg a Katakombákat angolul. Persze most már egyértelmű, mégiscsak jól tettem, hogy kivártam. Szerintem Ti ne tegyetek így, most, hogy itt a lehetőség, páncélt fel, kardot kézbe és irány a mélység!