„Az amerikai Harvard és az észak-karolinai egyetem kutatói szerint az előtörténelem legnagyobb, 70-65 millió évvel ezelőtt Észak-Amerikában élt Tyrannosaurus Rex nem a mai gyík előde, hanem a csirkéé és a struccé.”

Hoplacsek! A tudományos rizsától most eltekintenék, ízlelgessük még egy pcit ezt a tényt: a félelmetes őskori gyilkos zsarnokgyík király valójában rokona Kukori és Kotkodának. Jobban belegondolva nekem mindig is gyanús volt ez a dinó. Hiszen tojásokat rak, kétlábon jár, nem tud repülni, nagy hangja van és szerintem ha levágják a fejét, akkor még rohangál is egy pár kört mielőtt végleg kimúlna. Ebből is látszik, hogy a jenki tudósoknak bizonyára igazuk van. Az, hogy a méretük sokkal kisebb lett, valamennyivel békésebbek is lettek, a fejükre kis taréj került, a nyakcincáló fogazat eltűnt, az étrendük is megváltozott no és persze az egyéb jelentéktelen testi elváltozások (szárny, tollazat, karom, csőr) mind-mind az evolúció/mutáció eredménye. Teljesen nyilvánvaló. Mindez pedig nyilván nem ok nélkül történt. Szegény T-Rex-eket állandóan félreértették, kiközösítették a többiek, olyan üres légből kapott indokokkal, mint például a „vérszomjas gyilkos” és a „ragadozók királya”. Holott csak azt tette mindig amit a természet előírt neki: trancsírozott, belezett, zabált, uralkodott. Mi emberek pedig akkor még meg se jelentünk a földön, így háziasítani sem tudtuk a Denver-fajzatokat. Így hát sokkal barátságosabb formába kellett nekik fejlődniük, hogy be tudjanak illeszkedni. Mi, hogy közben kihaltak a dinoszauruszok? Persze, de akkorra már vígan éldegéltek, mint szárnyasok. Ki volt ez találva kérem szépen!

Szóval innen üzenem a háziasszonyoknak, hogy amikor kiindulnak a tyúkólhoz a leveshez és a rántott húshoz valót begyűjteni, ezt kellő tisztelettel tegyék. Gondoljanak bele, hogy ők anno kik voltak! Hiszen nincs garancia arra, hogy az átváltozás visszafele nem működik!