Igen, gondolom már mindenki kitalálta: új ismerkedési módról van szó. De könyörgöm! Szánom azokat a férfiakat, akik nyilvánvalóan végső kétségbeesésükben, hasonló módszereket alkalmaznak. Mert hát, nem mintha le akarnám szólni az ellenőröket, de tény, hogy nem tartoznak a legkeresettebb pasik közé. Mondjuk úgy, hogy nem kapnának 3 pontot se a képzeletbeli 10-es skálán. (Persze, csak ha lenne ilyen, de természetesen nincs. Mi nők, nem osztályozzunk a pasikat, dehogy!)

De hát valljuk be, az álompasi nem álldogál egész nap a koszos aluljáróban, és nem bosszantja az ártatlan közlekedni vágyót azzal, hogy előveteti vele a bérletét, miközben többi szeretetre méltó embertársa megpróbálja eltaposni. Ráadásul, nemhogy elég fizetést, de még szexi egyenruhát sem kapnak- ami azért, egyesek szerint, elég nagyot dobhatna azon a 3-ason, végül is a rendőröknél is bejött, nem?- mindössze egy BKV feliratú karszalagot. Aki meg arra izgul, hát...no komment. Akkor meg mi értelme álellenőrnek lenni? Ha azt hiszik vicces, és majd jót nevetünk rajta, ezúton közlöm a hasonló módszereket alkalmazó férfiakkal, hogy nem, mi nők ezt messze nem tartjuk viccesnek. Továbbá, nem, ez vajmi kevés ahhoz, hogy megkapjátok a számunkat.
Tény, hogy a férfiak egy része elindult egy meglehetősen meredeknek mondható lejtőn lefelé és, amint tapasztalom, nincs megállás. Hol a határ? Már sehol sem vagyunk biztonságban?

Nem, tényleg nem. Legalábbis addig, amíg az aluljáróban lakó csövesnek, vagy éppen a kocsmából kifelé támolygó alkoholistának van elég bátorsága ahhoz, hogy jobb esetben csak megszólítson. És akkor még nem említettem a kéretlen tapizást és hasonlókat. Hogy ezek után mi jöhet még, nem tudom. Két lehetőségünk van: vagy sí-overallban járunk a negyven fokos hőségben is és nem mosunk hajat csak havonta egyszer, vagy megpróbáljuk süketnek tettetni magunkat és megszokunk. Mert, ha nem valószínűleg mi szívunk.