Ha nincs innováció, elmarad az ováció? (Conjure One - Innovation Zero)

Írta Pactolous Dátum 2022-11-03 20:43 Hozzászólás 0 Olvasta 221 | Rovat: Zene / Mozi / Könyv »

Rhys Fulber nem az a kapkodós fajta, ha album kiadásról van szó. Nos, ez így ebben a formában nem teljesen igaz, hiszen a szóló dolgai egészen megszaporodtak az utóbbi években, de azokon a keményebb és sötétebb, indusztriál, techno stílusú dalok vannak többségben. Amire én gondoltam az a Conjure One álnév elkövetett alkotásai, hozzám azok állnak extrém közel, de szerencsére 7 év után csak sikerült erre az aliasra is figyelmet szánni.

Utoljára 2015-ben jelent meg a Holoscenic tőle, ami kifejezetten jó album lett, még ha nem is a legerősebb, de már csak a Kill the Fear (meg az Under the Gun, a Ghost, a Brave for Me) miatt is érdemes előkotorni, ha esetleg kimaradt volna. A belinkelt cikkben pedig azt is leírtam, melyek a kihagyhatatlan Conjure One tételek (khm... Center of the Sun), szóval ha nem tudtad őt hol elhelyezni, megvárlak itt, semmi gond, menj csak, de gyere aztán vissza! Hiszen itt az új album, az Innovation Zero!


Wolves at the Door (with Jeza)
Furcsa tempó vezérelte dal, ami ráadásul nem rest többször megpihenni, lenyugodni, szóval egyáltalán nem az a megszokott szerkezetű szám. Az ének kellemes, a hangulata egyszerre sötét és melengető, bár nem tudja megismételni a Kill the Fear-féle kezdést az előző lemezről, valószínű nem is volt ez a célja.

Animals (with Jaren)
Tavaly jelent meg ez az albumot beharangozó dal, ami elsőre annyira nem is fogott meg, megvallom az őszintét. Persze a zseniális refrén hamar megváltoztatta álláspontomat, de azt azért fenntartom, hogy a dob alap nem valami ütős, hiányoznak a klasszikus Conjure One hangzásra jellemző kidolgozott, kicsit törzsies, kicsit trip-hopos ütemek. Jaren éneke viszont kifejezetten üdítő és azóta már remek remixek is készültek a dalhoz.

Future Sight (with Jeza)
Sejtelmes hangulat, szaggatott ütemek, lusta basszusok jellemzik jó sokáig, de Jeza éneke szépen terelget minket. Vártam, hogy a feszültséget feloldja valamiféle harmóniaváltás és szerencsére meg is érkezett a dal háromnegyedénél, ráadásként még vonósok is besegítettek. Nehezen nyílik ki, de amikor megteszi, igazán szép.

Signs of Life (with Jeza)
Rendkívül vontatott, lassan hömpölygő, elvont egy darab ez (is), amiben hiába van ének, sokszor inkább csak töredékeket hallunk. Középen megérkezik egyfajta dallamosabb kiállás, de illúzióink ne legyenek, ezt a dalt nem fogjuk dúdolgatni sehol sem. Atmoszférikus, de számomra annyira hideg, hogy elvontsága ellenére (vagy most inkább pont emiatt) nem lesz a kedvencem.


I Don’t Want to Go There (with Jaren)
Egyszerű alapritmussal dolgozik, de mégis van benne valami hipnotikus. Jaren lágy éneke, a finom harmóniák egy egészen különleges hangulattal vértezik fel; teljesen más, mint amit Conjure One-tól megszokhattunk, de végül is működik. Egy nem sokat változtató remix szerintem még nagyobbat emelhet rajta.

Hide (with Jeza)
Kifejezetten fülbemászó, már-már slágeresnek is nevezhető szám, amiben Jeza éneke telitalálat, transzponálást pedig már igen rég hallottam elektronikus zenében, szóval ezért is jár a piros pont. Az alapütem még mindig kicsit direkt, keményebb, mint kellene, de annyi baj legyen!

Wheels Come Off (with Jeza)
Semmiben sem marad el az előzőtől és tulajdonképpen hasonló jókat írhatok róla. Az ének remek, a dallamok ülnek, középütt pedig meglepő szintikkel köszön be egy kiállás. Az album legfényesebben csillogó pillanatai ezek.


Abkhazia
Kevés instrumentális darab akad a lemezen, szám szerint kettő, abból az egyik némileg megragadja a kezdeti idők Conjure One hangulatát, meditatív mivoltával mindenképpen. Akadnak ügyes megoldások benne, viszont címe ellenére egyáltalán nincs keleties hangulata, én filmzenének sokkal jobban el tudom képzelni.

Flood Tide (with Leah Randi)
Ami elsőre feltűnt, hogy Rhys eléggé arcunkba tolta a cint, a mix/master során szerintem nyugodtan lejjebb lehetett volna venni. Kész felüdülés amikor a kiállás során eltűnnek a dobok és csak a harmóniákra és az apró részletekre koncentrálhatunk. Összességében sajnos nem annyira magával ragadó és ezen a félrement hangszerelés egyáltalán nem segít.

Innovation Zero
A lemez – meglehetősen cinikusnak ható – címét adó szám zár le mindent, visszafogott, rövid szám. A cinizmus mellé egy kis irónia is vegyül, ugyanis tényleg a könnyebbik végét fogta meg emberünk a munkának: egy váltást leszámítva elég sablonos akkordokat játszanak a vonósok. Mi akar lenni az üzenet? Van egyáltalán?

Egy Conjure One album mindig örömteli esemény és ez tulajdonképpen most is így van, viszont ne menjünk el szó nélkül a hiányosságok mellett sem. Talán ez egy erős szó, igazából kevés sorja akad a lemezen, viszont azok felhívják magukra a figyelmet. Amíg Rhys képes olyan dalokkal tovább öregbíteni a hírnevét, mint például az Animals, a Hide vagy a Wheels Come Off, sok panaszra tényleg nincs okunk, én a túlságosan szögletes, elektronikus dobalapokon javítanék szívem szerint. Ezek mellett egy-két szám néhol kicsit üresnek tűnt nekem, de az is elképzelhető, hogy most éppen nem jó hangulatban találtak meg. A többi megemlített észrevétel lehet másnak nem is szúr szemet, ettől függetlenül azért mégsem mondanám a legerősebb Conjure One albumnak az Innovation Zerót. Igaz, szégyenkeznie sem kell.


Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!