Varázslat vagy csak hókuszpókusz? (Craig Connelly - Believe in Magic)

Írta Pactolous Dátum 2022-09-02 20:54 Hozzászólás 0 Olvasta 231 | Rovat: Zene / Mozi / Könyv »

Mitévő legyen az egyszeri zeneszerető ember, ha egy előadó csodás, debütáló albuma után a második inkább tűnt csak egy tisztességesen megszerkesztett házi dolgozatnak? Reménykedjen, hogy a harmadik esetében jobban megerőlteti magát a nebuló? Vagy helyezzük lejjebb az elvárások magas lécét, hiszen már láthattuk, hallhattuk a maximumot? Craig Connelly esetében én azért még bíztam abban, hogy messze képességeinek tetőpontja.

A One Second Closer a mai napig kiváló lemez, elképesztően jó trance slágerekkel, viszont a második album, az A Sharper Edge már nem tudott felnőni ahhoz a szinthez. Félreértés ne essék, remek lemez volt az is, csak az első alkotás már elkényeztetett és így nem nagyon érhetett nyomába. A Believe in Magic ezért indult nálam nehéz helyzetből, pedig ha jobban belegondolok, csak a változatosságra kellett gyúrni, Craig többször is megmutatta már, hogy minden másban tehetséges, legyen az a dalszerzés, remixelés vagy éppen az uplifting trance, mint műfaj.


A lemez címét adó Believe in Magic még nem sokat árul el, lévén „csak” egy intró, de legalább a hagyomány nem szakadt meg: Craig komolyan veszi az albumformátumot. A Cast a Spell csapja le a kezdést, de még hogyan! A szintetizátorok elképesztőek, olyan régóta nem hallottam már ezt a hangszínt trance dalban, kérem vissza! Utána enyhén house-os beütésű zongorák viszik előre a nótát, ami talán egyesek kedvét letörheti, engem kivételesen egyáltalán nem zavart. Lesz még majd úgyis uplifting, és összességében nem üt el annyira Craig világától. A Summer Nights már sokkal inkább progresszív, és címéhez hasonlatosan tényleg nyári estéket idéz fel a hangulata. Lássuk csak, melyik műfaj éli még reneszánszát? Melodic techno? Pipa! A Voodoo, bár nem annyira fejleverős, felmutat ilyesféle jegyeket. Kellően dark, de azért ott vannak a tipikusan Craigre jellemző lágyabb szintik. A Rabbit in a Hat egyfajta átmenet a lassabb és a gyorsabb számok között, nincs is sok probléma vele, de egy minimális hiányérzetem mégis támadt utána. A Reach Out után viszont semmi, sőt, az idei év egyik legjobb termésének tartom. Tetszik, hogy a dal eleje elültet a fülünkben egyfajta hangulatot, majd a kiállásnál megváltoznak a harmóniák, teljesen másfelé kanyarintva a nótát. Gid pedig ismét kiváló munkát végzett!


Az Amnesia keményebben indul, de nem lesz annyira masszív, mint azt sejtenénk az elején. Korrekt dal, ami elviselt volna még egy plusz szintidallamot. A trance új kedvenc vokalistája, That Girl kapta a főszerepet a Little Mystery című számban, ami akár egy tankönyvi példája is lehetne, miben profi Craig Connelly. Elsőrangú darab, ott lesz a 2022-es kedvencek között. Ne feledjük a tavalyi évet sem, hiszen a Keep Me Believing azt az esztendőt boldogította, kiérdemelt helye van itt a lemezen. Érkezzen az album legellentmondásosabb száma, legalábbis számomra mindenképpen az. A You are Alive egy 2001-es Fragma klasszikus, amit tinédzserkoromban rengeteget hallgattam a Roxy Rádióból, illetve különböző válogatáskazettákról. Nem igazán szeretem, ha az ilyen gyerekkori szerelmekhez hozzányúlnak producerek, de azt kell, hogy mondjam, zeneileg Craig abszolút méltósággal közelítette meg az eredetit. 2022-es, uplifting trance verzió, minden tekintetben! Tara Louise éneke viszont nálam lecsúszik az alapról, egyáltalán nem hozza azt az érzelmet és erőt, amit Damae viszont igen. A laposkás ének így sajnos eléggé lerontja az összképet. Classic trance atmoszférát hoz el nekünk a Quantum Eraser, megszólalása bizsergető és nosztalgikus, és azt anélkül teszi, hogy régies hangszínekkel és dob soundokkal dolgozna. A lezárást a Headed for the Sun hozza el, sajnos nem egy finom, kis lenyugvással, de üsse kavics! Kellemes, énekes történet, hozzáadott extra nélkül; hozza a kötelezőt, de én speciel jobban örültem volna valami lágyabbnak.


A Believe in Magic néhol összeszedettebb arcát mutatja, elképesztően erős slágerek most is akadnak, helyenként pedig ismét az az érzése az embernek, Craig Connelly rendelkezik egy dalgenerátorral és arra bízza a komponálást. Örülök annak, hogy az album elején kaptunk lassabb darabokat is, kérek a jövőben is hasonlóakat és akkor talán még inkább kiforrnak. A szokásos upliftinggel nincs baj, legfeljebb tényleg csak annyi, hogy némelyik „szokásos”, azaz alig-alig térnek el a bevált recepttől. Ha nem sodor el az ének, én például már észre is veszem a hangszerelésbeli „lustaságokat”, úgyhogy remélem idővel Craig ezekre is figyel majd. De most akkor ez a lemez jobb az előzőeknél? Vagy nem? Szerintem az elsőn ez sem lépett túl, a másodikkal meg nagyjából fej-fej mellett haladnak. Én úgy gondolom, hogy Craig még nem mutatott meg mindent magából, úgyhogy figyeljük kíváncsi fülekkel továbbra is, addig pedig a Believe in Magic bőven megfelel céljának.

01. Believe in Magic
02. Cast a Spell
03. Summer Nights (feat. Ellysse Mason)
04. Voodoo
05. Rabbit in a Hat
06. Reach Out (feat. Gid Sedgwick)
07. Amnesia
08. Little Mystery (feat. That Girl)
09. Keep Me Believing (feat. Megan McDuffee)
10. You are Alive (feat. Tara Louise)
11. Quantum Eraser (with Paul Denton)
12. Headed for the Sun (feat. Numa)


Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!