Ezt még az NMHH is szereti! (CHVRCHES - Screen Violence)

Írta Pactolous Dátum 2021-11-16 19:28 Hozzászólás 0 Olvasta 469 | Rovat: Zene / Mozi / Könyv »

Képernyők előtt éljük le fél életünket, ha épp nem a TV vagy a számítógépek akkor a telefonok fényében. Erre csak rásegített a Covid mizéria, és ez a zenekarokat is sújtotta, akik rendes, személyes megbeszélések helyett kénytelenek voltak online tanácskozásokat tartani, merre tovább. A CHVRCHES is így állt neki új lemezének, de aztán szerencsére összeállt a banda és rendes úton kalapálták késszé azt, amin külön-külön, mégis együtt kezdtek el dolgozni.

Persze nem csak emiatt kapta a Screen Violence címet az új album (anno már a zenekar neveként is felmerült, mint lehetőség), a megjelenést megelőző reklámokat például régi horrorfilmek ihlették, a dalokban megjelenő eszképizmust pedig napjaink történései is elősegíthették, de hát a fájdalom és könnyek már-már kötelező kellékei a szintipop műfajnak. Apropó, szintipop, a CHVRCHES már a Love is Dead-en is próbálta tágítani saját határait, új műfaji elemekkel feldúsítani muzsikájukat, de érzésem szerint most ez még jobban sikerült. Több élő hangszer is színesíti a szintetikus hangzást, teltebbé, kicsit élőbbé téve az összhatást. Talán az sem lehet véletlen, hogy pont most kérték fel Robert Smith-t a The Cure-ból, hogy ugyan, énekeljen már velük egy kicsikét. De ne szaladjunk ennyire előre, lássuk sorban a dalokat!


Asking for a Friend
Elsőre a kezdés nem folytatja az előző lemezek hagyományait, de ez ne tévesszen meg minket, lesz itt kérem beindulás! A második refrén aztán még visszafogottabb, hogy egy elképesztő szóló robbanjon az arcunkba. Mindezek mellett tipikusan keserédes CHVRCHES dal, jól indul a lemez!

He Said She Said
A legelső kislemezzel folytatódik az album, és megmondom az őszintét, nem érzem annyira átütő erejű dalnak. Pláne nem beharangozóként, aminek figyelemfelkeltőnek, kedvhozónak kéne lennie. Persze nem otromba nóta, de azért a vontatott ritmusa és a minimalista refrénje nem feltétlenül kergeti eksztázisba majd a hallgatókat. Az autotune használata nálam viszont nem veri ki a biztosítékot, amikor használata nem terjed ki az egész dalra és érezhetően céllal használják, akkor elviselem.

California
Aki úgy ugrik neki a lemeznek, hogy nem futott bele a klipes nótákba, az talán itt fog először meglepődni: hangsúlyos gitár jelenlét uralkodik a dalon. Természetes evolúciónak érződik, a bandára jellemző, klasszikus hangzás nem veszett el, csak kibővült és ennek örülök. A hangszínek már most eléggé The Cure jellegűek, pedig még el se értünk a duettig. Amúgy a dal jóféle, kevésbé fülbemászó, de az ilyenek kellenek a lemezre.


A "He Said She Said" című szám videoklipje

Violent Delights
A banda saját bevallása szerint ez egy kisebb főhajtás a Prodigy előtt, amit a break ütemek valóban felidéznek, de annál természetesen kevésbé agresszív. A Martin által elénekelt bridge rész jókor jön (ezen a lemezen most csak ennyit danolászik) és az amúgy is felemelő refrén a végére még magasabb szférákba emelkedik. Tetszetős!

How Not to Drown (feat. Robert Smith)
És akkor ha már meg lett említve feljebb, íme, az a bizonyos duett, amiben a The Cure legendás énekese, Robert Smith is feltűnik (ha már a saját zenekarával nem halad semerre sem...). Sajnos kicsit kevés szerepet kapott, viszont jellegzetes hangja nagyon is passzol a dalhoz, a szintipopot itt is leváltotta a klasszikus hangszerelés, a lebegős atmoszféra. Nekem igencsak megtetszett ez a szám, pedig mondom, akadnak arányhibák, például az egyébként gyönyörű levezetést is hosszúnak tartom, de amúgy az idei év egyik legjobb dobásának tartom.

Final Girl
Meglepő módon pont az egyik legkevésbé CHVRCHES dal a legfülbemászóbb eddig. A horrorfilmek és az önmarcangolás által megihletett dal már a legelső gitártaktusaitól kezdve The Cure-os, kapásból a Fascination Street ugrott be róla. Ezen, kívül remek basszusok és kiváló refrén jellemzi, utóbbi bár nem mentes a sablon akkordoktól, de így legalább garantált a dallamtapadás.


A "How Not to Drown" című szám videoklipje

Good Girls
Teljesen megértem ha valaki itt már ijedten kezdi el keresni a zenekar klasszikus megszólalást, de nekik van egy jó hírem, a Good Girls hangásában hozza az eddigi lemezek hangulatát. Talán ezért is választották ki kislemeznek. Lauren pedig mesterien képes a könnyed megszólalásba súlyosabb gondolatokat elbújtatni.

Lullabies
Sajnos a telitalálat nóta után egy kissé jellegtelen darab következik: kevés benne a megjegyezhető motívum, bár a refrén szokható, valahogy mégsincs elég karaktere.

Nightmares
Visszafogott agresszió, palackba zárt dzsinn, amelyik kitörni vágyik. Kemény energiák uralják a dalt, nekem kicsit a Hurts munkásságát juttatták eszembe, mármint a darkosabb énjüket, nem pedig a rádióbarátságosat. Figyelemreméltó darab!

Better If You Don't
A záróakkord illik a lemezhez, erősen gitárközpontú, melankolikus, a banda szerint régi glasgowi, esős estéket idézi fel. Bár balladának nem nevezhető, kellőképpen andalító ahhoz, hogy zárásként megfeleljen.


A "Good Girls" című szám videoklipje

Nem sokkal később megjelent a lemez úgymond Director's Cut címmel ellátott bővített változata, csak hogy még inkább ráerősítsenek a horrorfilmes jellegre. Három bónusz szám társult az eddigiekhez, a zenekar elmondása szerint olyanokkal, amik eredetileg is az album részét képezték volna (akkor miért maradtak le?). Elsőnek a Killer érkezik, ami kezdő gitárjaival tényleg nem lóg le a lemezről. A refrén ismét túl teng az autotune használatától, de a maga rideg módján csodásan kiemeli a kegyetlen „gyilkossá váltam” sort, még sötétebbé téve az amúgy sem szivárványos hangulatot. Dark, gonosz, szeretem. Őt követi a Screaming címre hallgató nóta, ami viszont már nem fogott meg annyira. A klasszikus CHVRCHES kedvelői talán jobban megszeretik, de hiába ötvözi ügyesen a szintipopot a gitárokkal, nekem valami hiányzik belőle. Valóban bónusz anyagnak érződik. A Bitter End viszont lehet, hogy nagy kedvenccé válik nálam; zaklatott tört ritmusok és zavaros szintik vezetik be a dalt, de ez még mind semmi, mert ott van az a refrén! Ó, az a refrén! Semmi extra, nincs forradalom, de mégis velőig hatol!


A "Killer" című szám dalszöveg videója

A Screen Violence meg merte lépni azt, amit a Love is Dead még nem annyira: kibővítette a banda hangzását úgy, hogy ne hasson idegennek a változás, az alap CHVRCHES íz megmaradt. Mindent persze nem adnak ingyen, érzésem szerint a sötétedés azt is magával hozta, hogy kevés igazán slágeres szám szerepel az albumon. Én mondjuk nem tartom ezt hatalmas baklövésnek, sőt, felőlem mehetnek még elvontabb irányba, hiszen a stílusnak akadnak kiaknázatlan mélységei. Viszont abban is egyre biztosabb vagyok, hogy ha így folytatják, akkor eljutnak majd oda. És akkor nekünk nagyon jó lesz!


Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!