Vágyódás egy sziget után (Solarstone - Island)

Írta Pactolous Dátum 2020-10-17 16:59 Hozzászólás 0 Olvasta 111 | Rovat: Zene / Mozi »

Ez a megátalkodott Covid-19 egészen fenékbe erőszakolta a 2020-as évünket minden téren és hol van még a vége? Ha valami aprócska jó is kisülhet ebből a bizarr helyzetből az maximum a kreatív energiák újbóli fellendülése lehet. A karantén időszak alatt rengeteg művész vonult vissza a stúdiókba turnézás helyett és ennek legalább örülhetünk. Solarstone is így múlatta el az időt, ennek oka az, hogy ismét új albummal jelentkezhetett.

Richard saját elmondása szerint az Island tulajdonképpen egy szerelmes levél Ibiza szigetének, ahova ezúttal nem látogathatott el. Tengerparti, baleár hangulat uralkodik a lemezen, ami ezúttal több dalt tartalmaz, mint morze kóddal elnevezett elődjei, koherensebb egészet is alkot, viszont talán épp emiatt kevésbé slágeres. Mindenesetre a Solarstone minőség ismét jelen van, a dallamok ülnek, a lassabb tételek finom dobalapokat kaptak és ügyesen váltakoznak a hangulatok.


Island
Természetesen vízparti hullámfodrozódással és éteri gitárokkal indít a lemez, majd progresszív hangszereléssel folytatódik. A dallam szinte minimális, de az apróbb, atmoszférikus hangok ügyesen egészítik és teljesítik ki. Nem kislemezre való nóta, de a hangulatot megalapozza.

Deepblue
Engem már a kilencvenes évek triphop számait idéző dobloop levett a lábamról, a basszussal együtt kellemes, Thievery Corporation számokat felidéző, nosztalgikus érzést adnak. Egyeseknek talán monotonnak tűnhet, de én nagyon bírom ezt a fajta világot úgyhogy örülök, hogy egy ilyen tétel is felkerült.

When I Dream
Máris nagy kedvenc az album előfutára. Régi időket idéző, annyira, hogy akár egy Tiesto-féle In Search of Sunrise mixlemezre is felkerülhetett volna, ha mondjuk 15 évvel ezelőtt jön ki. A vezérdallam itt sem játszik bonyolult szólamokat, de akárcsak az első számnál, az összhatás kifejezetten finom.


Ízelítő a "When I Dream" című számból

Summer Fills the Sky
Amikor Richard feltöltötte Youtube-ra a lemez minimixét, rövid részleteket az egyes dalokból, ennél tudtam biztosra, hogy imádni fogom ismét! Persze, előkerült megint a Seven Cities, a Solarcoaster, a Touchstone ikonikus gitárszintije, mégsem beszélhetünk rókabőrről. A harmóniák fergetegesek, ha floppylemez meghajtókkal adná elő, akkor is kedvencemmé avatnám! Pedig a rokokós túldíszítettség ismét elkerüli a dalt, és mégis, mégis működik!

Twilight
Minden eddiginél visszafogottabb szám következik, csodálatos zongorákkal, akusztikus gitárokkal, isteni vonósokkal és csilingelő szintetizátorokkal. Talán egy kicsit meg is akasztja az album amúgy sem veretes lendületét, de mivel egyfajta concept lemezről van szó, ez igazán elnézhető.

Heal My Broken Heart (with Elizabeth Fields)
Egy érdekes elgondolás által a lassú dal után sem gyorsulunk fel, a zaklatott dobloop ellenére ismét a chillout hangulat terít maga alá minket. A hangszerelés mesteri, a harmóniák is szépségesek, talán csak a refrén (ami egy sor, maga a cím) ismétlődik kicsit sokat. Kíváncsi leszek, hogy készül-e majd belőle egy tempósabb, Pure Mix.

Take Me on Your Flight (Island Version)
Na, ez egy érdekes nóta..! Az akkordmenet itt is érdekes, jófelé tekerednek a dallamok, a basszus pedig annyira bumfordi módon hozza a kétezres éveket, hogy a könnyem is kicsordul. Ellenben ott van az a pár sornyi szöveg, amit most más énekelt fel, de a korábban kijött változatban ugyanaz a sample volt, ami Fatboy Slim Bird of Prey című számában is szerepelt... ami ráadásul egy Jim Morrison acapella réges-régről. Mindenki döntse el, hogy kinek mennyire szimpatikus ez.


Ízelítő a "Summer Fills the Sky" című dalból

Restless A.M.
Áthallások itt is akadnak, de ez már lehet, hogy belemagyarázás: nekem rögtön Mike Oldfield Tubular Bells etűdje ugrott be. Egy meglehetősen monoton arpeggio a főszereplő, ami pulzálva szűkül-tágul. Díjazom az elvontságot, számomra mégis kissé unalmas, valami variálás még elférhetett volna.

Frontier PT. II (with Super-Frog Saves Tokyo & Ian Urbina)
Erőteljes tört dobokkal operál ez a nóta, amiben a furcsa nevű Super-Frog Saves Tokyo működött közre (egy Murakami Haruki rövid novella viseli még ezt a nevet... csak, hogy művelődjünk is néha). Az eredmény ismét egy elvontabb darab, de több dallammal megáldva, és a végére szépen ki is teljesedik (igaz, kicsit rövid időre).

Tied (Island Version) (with Super-Frog Saves Tokyo & Ian Urbina)
Újabb visszafogott, a végletekig lecsupaszított mégis hangszínekben gazdag dal. Nem jöttem rá, hogy miben különbözik a Frontier EP-n szereplő változattól, mindenesetre passzol a lemezre hangulata végett és még zárásként is megfelel.


Ízelítő az album dalaiból

Az Island mindent egybevéve egy kifejezetten szépséges album, értem, hogy mi célból született meg, talán emiatt egy hangyányit nem is durran akkorát. Félreértés ne essék: ahogy azt szinte minden Solarstone albumnál elmondom, pár producer tanulhatna Richardtól, és ez most is igaz, de az igazán zseniális megmozdulások, fülbemászó slágerek elmaradtak. Viszont arra sem vetemednék, hogy csak egy korrekt iparosmunkaként jellemezzem, mert ennél többről van szó. Talán erre mondják, hogy hangulatlemez: tessék feltenni, amikor olyan a kedv és az elejétől a végéig meghallgatni. Ugye, régen így hallgattak albumokat a zenekedvelő emberek. És mit lehet tenni, vannak olyan albumok, amik csak így működnek.


Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!