A pedáns és a főnix (Luttrell - Lucky Ones / Jorn Van Deynhoven - The Future is Now

Írta Pactolous Dátum 2020-05-06 22:12 Hozzászólás 0 Olvasta 241 | Rovat: Zene / Mozi »

Tudom, áprilisban nem volt semmi. Tudom, egyre ritkábban van cikk. Keressek kifogásokat? Fogjam a koronavírusra, családi problémákra, lustaságra? Vagy túllépünk ezen? Megpróbálok gyakrabban jelentkezni, ötleteim is vannak (húha!). Addig is két trance lemez kritika, íme: Luttrell és Jorn Van Deynhoven.


Luttrell - Lucky Ones

A deep illetve progresszív hangzás már egy ideje nem csak a house, de a trance stíluson belül is hódít, egyre másra tűnnek fel ígéretes, új nevek vagy éppen válnak belőlük megbízható veteránok. Két szerzői lemez és ki tudja mennyi saját szám és remix után szerintem már Luttrell is nyugodtan beiktatható a profik csarnokába, sőt, homlokára rácsaphatjuk a "Megbízható minőség" matricát is!


Ben Böhmer, Grum, Lane 8, Tinlicker... csak egy pár név a közelmúltból, akikről írtam és nem is véletlenül. A trance kitermelt magának egy kommerszebb, fesztivál kompatibilis vadhajtást, így részemről szinte elkerülhetetlen volt, hogy az elvontabb, kidolgozottabb műfajok felé is nyissak (amellett persze, hogy nem fordultam el a befogadható trance-től sem). A San Franciscó-i Luttrell muzsikája is magas minőséget képvisel, így már elég csak a névre rápillantanom és már a belehallgatás előtt tudom, hogy nagy csalódás nem érhet. Kackiás bajszú fiatalemberünk - akárcsak társai - az Anjunabeats deep részlegének egyik kitüntetett tábornoka, szinte hihetetlen, hogy 2016-os startolása óta a Lucky Ones már a második lemeze. Elnézést, pontosítok: szinte hihetetlen, hogy a 2019-es első, az Into Clouds után, már itt is van a második lemeze!

Bizony, sajnos tavaly el is kerülte a figyelmemet az albumos debütálás, pedig az Into CloudsLuttrell munkásságához. A finom harmóniák profi, néhol egészen meghökkentő hangszerelésbe bújnak bele, a zongorák és vonósok nem idegenkednek attól, hogy széttorzított énekfoszlányokkal keveredjenek és ebből nem egy fülekkel párosodni kívánó kakofónia jön össze, hanem ténylegesen szerethető dalok, amik ráadásul még izgalmasak is. Az első lemez tulajdonképpen ezeknek a lenyomata, tehát vérbeli bemutatkozó anyag. Kérdés az, hogy ilyen rövid idő alatt tud-e újat felmutatni a második album, akar-e egyáltalán?

A korongot mindenesetre egy szépséges Intro vezeti fel, egy végeláthatatlan szintiszőnyeg, pár kisebb hangszín megbolondításával. A folytatásban a What Do You Feel? megmutatja, hogy mit is hoz el nekünk a deep stílus Salvador Dalija. A búgós basszusok és visszafogott ütemek mellé a háttérben serényen dolgoznak a vonósok, a szintik pedig hidegek, távolságtartóak. Kontrasztos, mégis kellemes. A címadó Lucky Ones break alapokkal indít, amik hol a háttérbe szorulnak, hol pedig erőteljesebb verzióra cserélődnek. Kapunk éneket meg furcsa szintiket is: hangszerelési bravúr működés közben. Bár akadnak melankolikusabb részei is, főleg a kiállásnál, én a klubosabb hangvételű számok közé sorolnám a Universal Theory-t, picit feszesebb tempója erőteljesebbé teszi. A My Friend the Sun ismerős lehet azoknak, akik minden évben meghallgatják az annuális Anjunadeep mixlemezt. Készüljünk fel egy kiadós szemöldök izomlázra (már ha van ilyen): koszos, electro beütésű break, torz énekfoszlányokkal és elsőre ezek összessége akár még sok is lehet. Nem állítom, hogy nem lehetne változatosabb, de a rengeteg zaj mellett ott vannak a harmóniák is. Érdekes játék. A Synergy 2000 nem csak nevében jelöl meg egy régebbi időszakot, hanem hangzásában is. Az akkordok és az alapok régi rave számok emlékeit kotorják elő, a különbség csak annyi, hogy a bpm számláló nem annyit mutat, mint egy átlag BMW-s kilométer órája az M7-esen. Egy újabb stílusgyakorlat, ami jól sült el, hiszen a Luttrell-féle védjegyek sem tűntek el végleg.


Íme a teljes album, have fun!

A Find Me már egy nyugodtabb hangulatot varázsol elénk, annak ellenére, hogy kapunk beindulást. A részletekben lakozó ördög mintapéldánya. Az Albanian Summer nem a közmondásos albán szamárról szól, hanem az albán nyarakról. Címe ellenére sajnos semmi, az országra jellemző hangszert vagy hangulatot nem vonultat fel (legalábbis ami olyasmi lehetne számomra nem olyan), és mintha egy kicsit üres is lenne, szinte csak az alapra támaszkodik, de ezúttal az ütemek és a basszus nem viszik el a hátukon. A Dipper sem tűnt elsőre izgalmasnak, de középtájt gyönyörűen kinyílik a vonósok által, majd a basszus is erőteljesebbé válik. Kellemes meglepetés! Még nagyobb dobás a Some Other Time, ami biztos ott lesz (sőt, már ott van) az idei progresszív/deep kedvenceim között. A tört ütemekhez egy hasonlóan felszabdalt basszus társult be, rájuk fekszik rá a többi hangszín. Igazából semmi bravúr vagy forradalmi ötlet nincs benne, de még így is eléggé szokatlan a hangszerelése én pedig ezt csak díjazni tudom! Utolsónak a No Pressure jelentkezik, és méltó lezárása ennek az utaztató lemeznek.


My Friend the Sun

A Lucky Ones túlságosan nem rugaszkodott el a tavalyi lemez megszólalásától, de ennyi idő alatt nem is nagyon lehetett és hogy a fentebb feltett kérdésekre válaszoljak, szerintem nem is szükséges. A jól bevált Luttrell hangzás megmutatkozik, profi bemutatója emberünk kvalitásainak és ezek mellé pedig egy-két apró kísérletezés, játék is belefért. Az album hossza illetve a számok mennyisége is bőségesen kielégítő, ez így egy nagybetűs lemez. Nem túlzsúfolt, nem kevés és több, mint korrekt anyag! Ha még nem hallottál róla, de bejöttek Ben Böhmer, Lane 8 és Grum muzsikái, akkor Luttrell szinte kihagyhatatlan tananyag!

01. Intro
02. What Do You Feel?
03. Lucky Ones
04. Universal Theory
05. My Friend the Sun
06. Synergy 2000
07. Find Me
08. Albanian Summer
09. Dipper
10. Some Other Time
11. No Pressure


Jorn Van Deynhoven - The Future is Now

Kevesen kapnak egy második esélyt az életre, akiknek mégis megadatik, többségében másképp tekintenek utána a világra és saját magukra. Jorn Van Deynhoven túl van egy elképesztően veszélyes és nehéz időszakon, de főnixmadárként kapott új erőre, amivel mozgósította kreatív energiáit és hosszú évek után végre megjelenhetett első szerzői lemeze.


Jorn Van Deynhoven már több, mint tíz éve a trance műfaj pódiumán szerepel, kitüntetett figyelmek kereszttüzében, nevéhez megannyi csodás remix és saját szám is fűződik, elég csak a RAMsterdam című örök klasszikust felhoznom példaként (és most egy kicsit tekintsünk el attól, hogy az eredetit is felülmúló átértelmezése erősen merít a nála egy évvel korábban megjelent Lemon & Einer K-féle Anticipation-ből). Talán sokan nem értenek velem egyet, de a temérdek csillogás mellett szerintem voltak kevésbé fényes esztendői is emberünknek, amikor a rá jellemző és profin megszólaló upliftingtől kicsit eltávolodott és egyrészt megpróbált big room illetve fesztiválos felhangokat belecsempészni muzsikáiba, másrészt valahogy a melódiák terén sem sikerült maradandót alkotni. Számomra a 2016-os, csodálatos We Can Fly egyfajta visszatérés is volt, és utána is érkeztek szép remixek, de sajnos más is eljött Jorn életében.

2018-ban már tulajdonképpen kész volt a 60%-a a mostani albumnak, de egészségügyi okok miatt parkoló pályára került az anyag. Jorn aortája ugyanis megrepedt és azonnal meg kellett műteni (12 órás procedúra, világszerte csak a betegek 10%-a éli túl), utána pedig egy újabb 4 órás szívműtét várt rá. Szerencsére mindkét operáció sikerrel zárult, Jornra viszont egy hosszú felépülés várt és teljes életmódváltás. Akármennyire is hozzátartozik az életéhez egy DJ/producernek a hajnalig tartó éjszakázás, a bulizás, a hedonista dorbézolás, ennek véget kellett vetni, ha nem akarja élete történetét a tragédia műfajában megírni. Persze ez nem azt jelenti, hogy soha többet turnék, viszlát bulik, hiszen Jorn visszatért közénk, ugyanúgy zenélget és elkészült végre a - mindezek tükrében különösen beszédes - The Future is Now címre hallgató nagylemeze.


I Need Your Lovin' (Like the Sunshine)

Az album az Alive című intróval kezd és igen, mi is örülünk, hogy életben van Jorn! Életigenlő, szép zene, gyönyörű lenyugvással és feléledéssel. Őt követi a Waiting on the Other Side, amit idén már megismerhettünk. Nem mindig nyeri el a tetszésemet, ha a lemezre egy másik verzió kerül fel, de ebben az esetben díjaztam az ötletet. Van ugyanis problémám a már korábban megjelent Club Mix-szel, méghozzá az, hogy a RAMsterdam hangszerelési megoldásait hasznosítja újra (tehát a kópia kópiája). Ide viszont egy másfajta értelmezés került fel és ezért nekem jobban is tetszik. A Rising High is 2017-ből mászott elő újból, és szintén másképp szól. Szépséges nóta, érződik rajta az Anahera hatása, ami egyfajta emelkedettséget ad neki. Utálom magamat ismételni, de hát mit lehet tenni: a Neo Paradise sem mai darab és ezt is átdolgozta Jorn. Feszesebb alapot kapott ezzel talán több karaktert adva a dalnak. Pont jókor hoz lenyugvást a The Sense of Life, folyamatosan erősödő szekvenciáival és finom zongoráival ATB chillout oldala rémlett fel előttem. Ügyesen megnyíló darab! Gyönyörű énekkel és kiváló hangulattal tér vissza az uplifting műfaj, érzésem szerint az Afterlight lehet a következő, nagy Jorn Van Deynhoven sláger. Megérdemelné!


Egy őszinte vallomás Jorn Van Deynhoventől

Két újabb visszatérő folytatja a sort: a Space Girl és a Fake ID esetében is ezúttal visszafogottabbra cserélték a keményebb alapokat, ami szerintem előbbinek jobban is áll, utóbbit viszont így sem tudtam nagyon megkedvelni. A lemez címadó dala, a The Future is Now lágyan, de ijesztően sablonosan indul, szerencsére viszont elkerüli azokat az akkordmeneteket, amiket én nagyon nem bírok egy trance dalban. És lényegében még meglepetést is tudott okozni: amikor azt hinnénk, hogy az összes hangszer belépésével és eltűnésével véget is ért a dal, újból visszatér, de már trance hangszínekkel. A beindulás elmarad, de a katarzis nem! Az I See It All egy újabb kislemez esélyes, énekes darab, persze visszafogottabb verzióban. Igen kellemes atmoszférával rendelkezik, örömmel venném, ha egy uplifting club mix képében még találkoznék vele. Szomorú vagyok viszont, hogy szinte az összes 2016-os megjelenés úgy lógott fel a lemezre, mint bliccelő utasok a BKV járataira, de az én személyes kedvencem, a We Can Fly lemaradt. A Flashback egy korrekt nóta volt már akkor is, de igazán sosem szerettem meg. Egzotikus tengerpartokat varázsol elénk a Fiesta Del Sol, és ha valaki még hallgat A State of Trance mixlemezeket, az találkozhatott vele a két évvel ezelőtti ibizai válogatáson. Jorntól szokatlan ez a világ, de könnyedén hozta az elvárt minőséget, a gitárokért és a tört ütemekért pedig egy szolid álló ováció is jár. A Viva La Vida szerencsére nem egy Coldplay feldolgozás, hanem egy nosztalgikus hangszereléssel megáldott dal, ami talán elsőre nem taglóz le, de képes alattomosan megszerettetni magát. Általában nem vagyok vevő a felmelegített klasszikusokért, ha nem adnak valami pluszt, akkor kerülöm is a különböző rework-öket, repaint-eket, respray-eket. Az I Need Your Lovin' (Like the Sunshine) elsőre nem kapott többet tőlem egy szájhúzásnál (megint egy feldolgozás, ami amúgy is az volt...), de szerencsére a sokak által ismert Marc et Claude interpretációtól eltávolodott Jorn és továbbvitte a dallamokat, ezáltal egy másik értelmezést adva neki. Az elkerülhetetlen véget a Love Letter hozza el, ami nem árul zsákbamacskát: tényleg egy szerelmes levél, felolvasva, pompás zenei aláfestéssel. Érdekes ötlet, kissé talán nyálas kivitelezéssel, de ne legyünk túlságosan rosszmájúak, ide pont passzol.


Waiting on the Other Side

Elképzelhető, hogy a kelleténél megbocsátóbb vagyok ezzel a lemezzel Jorn Van Deynhoven körülményeit figyelembe véve, de igazából a The Future is Now egy elég korrekt album. Persze, ha nagy kanállal faltuk a kiadott számait az elmúlt pár évben, akkor viszonylag kevés meglepetés érhet, mert elég sok bérelt magának helyet a korongon, még ha átdolgozva is. Viszont az is simán elképzelhető, hogy így, keretbe foglalva másképp hatnak ezek a dalok, a kohéziós erő feljebb húzza őket vagy csak jobban odafigyelünk rájuk. Mindenesetre az új szerzemények szerintem hozzák a szintet és mindent összevetve kellemeset csalódtam. Remélem, hogy emberünk egészsége nem mutat majd romlást és még több és jobb számokat és remixeket ad nekünk, trancereknek!

01. Alive
02. Waiting on the Other Side (feat. Christina Novelli)
03. Rising High
04. Neo Paradise
05. The Sense of Life
06. Afterlight (with Clara Yates)
07. Space Girl
08. Fake ID
09. The Future is Now
10. I See It All (with Shannon Hurley)
11. Flashback
12. Fiesta Del Sol
13. Viva La Vida
14. I Need Your Lovin' (Like the Sunshine) (with Sue McLaren)
15. Love Letter (with Seri)


Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!