Papa jelentkezik! - 2019/09 (és egy kicsi 08)

Írta Papa Dátum 2019-10-03 21:19 Hozzászólás 0 Olvasta 126 | Rovat: Anime / Sorozat / Film »

Ahogy írtam már korábban is, elfelejtődött részemről Papa augusztusi Facebook irományainak az összefoglalója, de szeptemberben egy poszt kivételével pótoltam az elmaradást. Az a bizonyos egy is azért maradt ki, mert animéről szólt, de most helyet kap a szeptemberi rövid recenziók mellett. - Pactolous

AUGUSZTUSI POSZT

Papa jelentkezik! Ezúttal pedig, a változatosság kedvéért, egy animével, az Angolmois: Genkou Kassenki-vel! 1274-et írunk és Kuchii Jinzaburou, egy közepesen híres szamuráj-tábornok elkövet valamit, amiért halállal kellene lakolnia, azonban az ítélet száműzetés, Tsushima szigetére. Mi ennek az oka? Nos, a mongolok épp invázióra készülnek és biztos a fent említett szigettel fogják kezdeni. A helyi uralkodónak, kormányzónak, mindegy, pedig emberekre van szüksége, akiket élő pajzsként lehet használni. A mongolok megérkeznek, a helyiek az első csatában elfüstölnek, a száműzött Jinzaburou-ra marad tehát, hogy megpróbáljon mindenkit életben tartani. Az anime történelmi eseményeket dolgoz fel, vagy mondjuk úgy, vesz alapul és gondolom nem sokakat fog meglepni a néhány napos invázió végkimenetele.



A jó:
Mindvégig van egy Hét szamuráj hangulata az egésznek, gondolom nem véletlenül. A képi világa nekem tetszett és noha észrevehető az animáció minőségének romlása az epizódok során, azért mindvégig teljesen rendben találtam. Érdekes stílus, nem sok ilyet láttam, lehet sokaknak nem is fog bejönni.

A rossz:
Az eredeti összecsapásról nem sok információ maradt fent, így a készítők azért elég gyakran... léptek át a szuperhősök világába. Örültem volna, ha kicsit jobban a realitások talaján maradnak. A lezárása pedig szerintem egy kicsivel nyitottabb lett, mint amire ennek az animének szüksége volt.

A verdikt:
Érdekes animációs stílus, nézette magát, lényegében egy kerek történetet kapunk, csak azért messze nem tökéletes. Mindenkinek tudom ajánlani, szerintem egyszer mindenképp érdemes meglesni.


SZEPTEMBERI POSZTOK
Papa jelentkezik! Ezúttal pedig arról lesz szó, hogy ideje kicsit megdermeszteni a szívemet és elengedni olyan dolgokat, amikre nincs szükségem. Ne tessék megijedni, animékről lesz szó, nem lelkizésről. Az utóbbi időben kellett rájönnöm, hogy már nem csak animék terén van hatalmas lemaradásom. Két tucat könyv és egy nagy rakás játék is vár rám (egy pillanatra most én is a Steam illetve a rendes könyvtáramra nézek; átérzem barátom, átérzem... - Pactolous). Eljött az a pillanat, amikor nem pazarolhatok időt valami olyasmire, ami épphogy eléri az átlagos szintet. Éppen ezért, az ötödik rész után dobtam a Chain Chronicle: Haecceitas no Hikari-t.


A mobiljáték reklámjaként készült anime jól indul. Egy fantasy, amiben a hősöket rögtön elkalapálják. Azonban a gyakorlatban ez így néz ki: reggel veszítenek, délelőtt mindenki hazamegy, délután elindulnak, hogy mindenkit visszahívjanak, este megint csatáznak. Semmi értelme és nagyon furán veszi ki magát. Ha betettek volna egy időugrást, néhány hónapot, akkor sokkal jobban működne a dolog. Rengeteg karakter van benne, akiknek a jelentős többsége nem ér semmit, szinte csak névleg és testileg van jelen. Öt rész, azaz a sorozat fele alatt egyik iránt sem éreztem semmit. A történet egy mobiljátékban elmegy, de egyébként sablonos, egyszerű, mint egy facsipesz és a tapéta száradása is legalább ekkora élményt tud nyújtani. Az akció jó volt, amíg rá nem feküdtek a szupermozdulatokra, ami megint csak oké egy játékban, de itt inkább röhejes, felesleges és elvett az egészből. Meg lehet győzni, hogy ez egy remek sorozat és a második felére lesz igazán jó, de részemről egy jóesetben is csak átlagos kis semmi, amire nekem nincs kapacitásom.

---------

Papa jelentkezik! Ezúttal pedig egy kis update-el, egy sorozatról, amiről már volt szó. A The Dragon Prince a második évad után is továbbra is a legjobb sorozat, amit semmiképpen sem érdemes elkezdeni nézni. Újabb év telt el, újabb kilenc részt kaptunk, még nagyobb cliffhanger-rel, mint legutóbb és most várhatunk még egy évet a következő kilencre. Arról már ne is beszéljünk, hogy ebből két rész hellyel-közzel fontos, de inkább csak érdekes visszatekintés volt valamire, ami némiképp kapcsolódik a jelenlegi sztorihoz, de igazán nem vitte előbbre azt.


Komolyan mondom, hogy három karakter esetében fogalmam sem volt mit csinálnak és miképp kerültek oda, aztán kettő esetében sikerült még az évad vége előtt eszembe jutnia, de az egyiknél a mai napig nem tudom hogyan keveredett oda, ahová. Ha azt vesszük, hogy a vége legjobb esetben is két év múlva esedékes, így is, úgy is muszáj lesz megnézni az egészet az elejéről, mert egyszerűen nem fogok rá emlékezni. Ha pedig meg kell nézni az egészet, akkor mi értelme évente egy-egy apró szeletet betermelni?

Továbbra is fenntartom, hogy a karakterek kiválóak, a szinkron zseniális, az animáció teljesen jó, a történet és a világ érdekes, helyenként eszméletlen aranyos, a humor és a dráma is tökéletesen működik, de nincs értelme elkezdeni, mert még így sem olyasmi, amivel ne lehetne várni, amíg rendesen be nem fejezik. A hajóskapitány és papagája zseniális ebben az évadban, noha el sem köszönnek tőlük, egyszerűen csak kiírták őket. Néhány klisés helyzetet meglepően újszerű módon oldottak meg, néhányat meg nem.

Az első évadhoz képest többet haladtak a karakterek, de emiatt logikai bakik is bekerültek. Csak, hogy egyet említsek: hőseink két napot hajóznak, mert nem akarják megkerülni az egyik nagy tócsát. Az üldözőik megkerülik, lovakkal, egy megkötözött embert vezetve és közel egyszerre érnek oda... Gondolom varázslat miatt... vagy mert ezt kívánta a forgatókönyv. (Most arról ne beszéljünk, hogy miért van a legnagyobb hősök között egy leszbikus királynőpáros, akiknek természetesen az utódjuk is egy lány és miért nő a legtöbb tábornok az összes királyságban. Nem baj a girl-power, csak mértékkel, na.)

A The Dragon Prince esélyes arra, hogy abszolút kedvencem legyen... ha majd évek múltán végre hajlandóak lesznek befejezni. Őszinte meggyőződésem, hogy nincs értelme elkezdeni, mert ki a fene tud három éven át emlékezni apróbb történetszálakra? Én speciel biztos nem. Végtelenül kiváló sorozat, érthetetlen epizódbontásban.

--------------

Papa jelentkezik! Ezúttal pedig az őrület legmélyebb bugyraiban fogunk elmerülni, az Asobi Asobase segítségével (Ó, ezt én is nézem! Egy rész még hátra van, de ez nem gátol meg abban, hogy belekontárkodjak az írásba! - Pactolous) Kasumi szeretne megtanulni angolul és úgy gondolja, hogy ezt majd Olivia, a szőke, amerikai származású osztálytársa segítségével fogja megvalósítani, hiszen a lány tört japánt beszél csak, mert az anyanyelve angol. Olivia cserébe azt várja el, hogy Kasumi japán játékokat tanítson neki. Harmadikként csatlakozik hozzájuk Hanako, aki szeretne népszerű lenni és hárman klubot alakítanak. Tudom, ez így elég... hétköznapi, de nem akarok lelőni semmit. Legyen elég annyi, hogy némely turpisságra hamar fény derül és én speciel nagyokat röhögtem ezeken a fordulatokon (arról nem is beszélve, hogy ez a japán játék gyűjtögetés hamar háttérbe szorul, hogy előtérbe kerüljön a... na mi? - Pactolous)


A jó:
Az Asobi Asobase totál őrültség (ezt nem lehet eléggé kihangsúlyozni, aláhúzni, kiemelni... AZ! - Pactolous). Egy geg anime, epizódoként hol összefüggő, hol különálló három-négy sztorival. Az opening egy lányos ballada, amit eszméletlen őrültség követ, az ending pedig... istenem, ne nézzétek meg előtte. Amikor először megláttam, eldobtam a hajam. Nagyon készen van! Abszolút kötelező, de előbb mindenképp az epizód végén találkozzatok vele! (Bizony, úgy hatásos, máskülönben nem lesz meg a "Pffff! Ez meg mi a...." faktor! - Pactolous)

A humor teljesen elborult, javarészt az őrült reakciókra és az ehhez tartozó pofákra van kihegyezve és azt kell mondjam, az AA mestermunka ezen a téren (Amikor daráltam le a részeket engem is ez hajtott: vajon milyen fejeket, milyen elvetemült reakciókat láthatok majd. Mint a szökevény, aki óvatosan kukucskál ki minden sarok mögül, úgy tapadtam én is a monitorra feszült figyelemmel, hogy milyen merényletet követnek el ellenem a készítők. Néha sok volt, néha pedig röhögtem nem kicsit. - Pactolous). Azok az arckifejezések mindent visznek. Alig van egy normális pillanata és noha sokszor találkozom szórakoztató animével, ritka, hogy ténylegesen felröhög, de itt általában sikerült hangosan kacagnom.

A rossz:
Talán a sok apró sztori miatt egy kicsit veszít az erejéből, ha az ember egyhuzamban akarja betermelni és persze az OVA és a spec epizódokkal meglevő legalább 45 sztoriból egy-kettő elég lapos. De ennyi. (Kezdő animéseknek egyelőre nem ajánlom, pont az intenzitása és elborultsága miatt, alkalmanként még nekem is sok volt, és akadtak unalmas pillanatai is, igaz, azok elég ritkák voltak. Mást nem vethetek szemére: ebből a stílusú animéből sosem elég! - Pactolous)

A verdikt:
Abszolút kedvenc lett és mindenkinek azonnali megtekintésre ajánlom. Tökéletes kikapcsolódás, eszméletlen nagy marhaság, mesteri arckifejezések, döbbenetes reakciók. Az egész hihetetlenül jól van összerakva. Seitokai Yakuindomo (másik nagy gag-anime, picit konszolidáltabb tempóval, de nem kevésbé őrült, ellenben perverzebb. Naná, hopgy kedvenc! - Pactolous), csak nem perverz viccekkel. Kötelező!



--------------------

Papa jelentkezik! Ezúttal ismét kis extrával, mert egyrészt régen voltam erre, másrészt pedig megint két animét is hoztam, amiket ilyen sokáig tartott betermelni és őszintén mondom, egy kicsit el is vették a kedvemet... mindentől. Az első delikvens az Animegataris, ami egy iskolai anime-manga-cosplay klubról szól és az ígéretesen átlagosnak mondható első rész után alaposan megmerítkezett az érdektelenségben. Van benne egy ügyes csavar, egy rész, amikor kissé horrorisztikusabb irányba megy el a dolog és ha a készítők valami maradandót akartak volna alkotni, akkor azzal a szállal fejezték volna be a dolgot. De nem, azt is sikerült lagymatag módon elintézni.


A másik jómadár az Aoharu x Kikanjuu, amiben két felnőtt férfi és egy srácnak kinéző és srácként viselkedő középsulis csaj túlélőjátékokat játszik. A BB golyókkal és valódinak tűnő fegyverekkel speciális pályákon lezajló túlélőjátékokat. Elfogadhatóan indul, hiszen a Sabagebu-t is szerettük (na igen, de az vicces volt! - Pactolous), aztán kezdett durván elveszíteni. Érdekes, hogy a nagy ellenféllel való összecsapást a sorozatnak nem a végére tették, de ez csak azt jelenti, hogy a lezárás is meh lett.


Mindkét animét dobnom kellett volna, legkésőbb az 5-6. rész magasságában és nem majd egy hónapot elverni rájuk. Őszintén szólva egyik sem kifejezetten rossz. Technikailag legalábbis nem tudnék sok negatívumot felhozni. Átlagosak, az tény, de sok átlagos animét láttam és nem volt velük bajom. Ez a kettő viszont... egyáltalán nem érdekelt. Semmilyen érzést sem tudtak kiváltani belőlem és emiatt el is vették a kedvemet. Annyi minden mással tudtam lefoglalni magam (pl. Brooklyn Nine Nine, thx Pactolous mester) (igazán nincs mit, nézze mindenki más is! - Pactolous), hogy nehezen mentem vissza hozzájuk. Befejeztem őket, de minek!

Ennek megfelelően nem is ajánlom őket senkinek. Nem mondom, lehet valakinek be fognak jönni, javarészt okés kritikákat láttam róluk, de részemről soha többet! Arról nem is beszélve, hogy az Aoharu 13. epizódos OVA-ját is megnéztem, de ahelyett, hogy lezárta volna a sztorit, vagy valami értékelhetőt adott volna hozzá, csak egy viccesnek szánt kis extra epizód volt.


Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!