Papa jelentkezik! - 2019/07 - Második rész

Írta Papa Dátum 2019-07-31 20:35 Hozzászólás 0 Olvasta 162 | Rovat: Anime / Sorozat / Film »

Ahogy ígértem tegnap, íme Papa Facebook-os posztjai, összefoglalva, ezúttal az általa megnézett animékre és sorozatokra koncentrálva (és még is bele-beleszólok majd időnként). - Pactolous

ELSŐ POSZT

Papa jelentkezik! (Igen, megint, és? ÉS?) Ezúttal pedig a Sword Art Online: Alicization-ről lesz szó, kicsit másként, mint általában. (Na ebbe én is beszállok, mert az SAO rántott be az animék közé, elfogult is vagyok vele kapcsolatban és most, hogy megnéztem ezt az új "évadot", belőlem is kikívánkozik pár keresetlen szó - Pactolous) Kezdjük ott, hogy aki eddig nem látta az összes SAO évadot, annak nyilván nincs értelme megnéznie ezt sem. Aki meg követi a történetet, az mostanra szinte biztosan látta, tehát ez az írás ismét felesleges kissé. Épp ezért nem is próbálok ajánlót írni hozzá, hanem spoiler mentesen elmondom, hogy szerintem miért botrányosan hulladék ez az évad.


Kezdjük ott, hogy aki a SAO történet folytatását várja ettől a 24 résztől... hát az várjon tovább, mert az első néhány és az utolsó rész legvégét leszámítva, egyáltalán nem halad a cselekmény sehova. Kiritón kívül pedig pár percnél többre senki sem tér vissza (Asuna egy-két rész erejéig, de totál jelentéktelen, Yui pedig szinte nem is létezik). Ez azonban nem lenne akkora probléma, ha az új karakterek működnének, ám sajnos itt az egyik pont, ahol messze alulmúlja magát a sorozat. Eugeo egy szőke Kirito, egy totálisan egydimenziós, érdektelen kis karakterecske, aki csak azért létezik, hogy Alice után szaladjon. Egyébként nagyon szereti Alice-t és nekünk is szeretni kellene őt és éreznünk kellene, hogy Kirito-Eugeo-Alice mekkora nagy spanok, ám az anime ezt úgy oldotta meg, hogy azt mondta: "Ők barátok" és pont. Te meg fogadd el és fogd be a szád.

Akkor most magyarázat: Kirito ezúttal nem egy videojátékba ragad bele, hanem egy mesterséges intelligenciák által megélt virtuális valóságba, az Underworld-be. Az első epizódokban még főhősünket is kiskorúként látjuk, ahogy a szintén fiatalabb Eugeo és Alice társaságában múlatja az időt, ebből is érzékelhető, hogy más most az alternatív világ jellege. Nem lenne rossz ez a felállás és Papával ellentétben én még a szereplőkkel is megbarátkoztam, de... - Pactolous

Mellékszereplők tömege jelenik meg, hogy aztán egy, maximum két rész után, abszolút jelentőségüket veszítsék, eltűnjenek és még csak alig-alig fogják őket megemlíteni a későbbiekben. Csakis azért léteznek, hogy a szerző általuk tovább vigye a cselekményt, amit sikerült egy jellegtelen zsákutcába írnia. Azonban talán a legnagyobb gond, hogy a virtuális világ egyáltalán nem fontos. Aki belekezd, vagy már látta, tudja, hogy miről beszélek, de sajnos, az Alicization elkövette azt a hibát, hogy egy kicsit sem érdekelt, hogy mi történik a virtuális világban és lássuk be, ez alapján a 24 rész alapján, semmilyen hatása sincs az ott lezajló dolgoknak a külvilágra és úgy általában a SAO történetére. Egyszerűen csak egy virtuális világ, mert hát ezt a sorozat védjegye, kell bele egy ilyen.

... Na igen. Az alap konfliktus nevezhető akár érdekesnek is, de nyoma sincs annak a remekül megfestett hangulatnak, ami az első SAO sajátja volt. Ez már nem egy VRMMO, ez egy klisés fantasy világ és ez bizony baj. Egy darabig még reménykedtem, mert egy-két információ morzsa elhitette velem, hogy ez bizony ki van találva piszkosul, de a 20. rész környékére végérvényesen és menthetetlenül szétesett az egész. - Pactolous

Ráadásként még csak egy középszerű fantasy-nek is csak jóérzéssel lehet hívni azt a világot. 24 rész alatt talán ha három elfogadható összecsapás volt, viszont gyakorlatilag minden második részben beszélgettek vagy 10-10 percet, ami semmi más nem volt, csak egyenesen a kamerába mondott expozíció, egy jelentéktelen világ háttértörténetéről. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy eszméletlen nagy cliffhanger a vége, hiszen ez csak az első fele volt az Alicization saga-nak. A virtuális világon kívül zajló dolgok érdekesek, kíváncsi vagyok rájuk, jelentőség, fontosak a SAO szempontjából, de a 24 részből ha két óra játszódik bennük, akkor sokat mondtam. A 17-18. résztől kezdve borzalmasan untam az egészet és az biztos, hogy a következő 24 részben simán áttekerem az Underworld-ben játszódó részeket. (Nézd: milyen önfeláldozó ez a karakter, fáj, hogy meghal, ugye? Öt percet volt képernyőn és csak expozíciót nyomott. Le se tojom, hogy kimúlt)

Rendkívül bosszantottak a stílusidegen jegyek: az értelmetlen erőszak, a rengeteg vér, a felesleges meztelenkedés, a logikátlanságok, a semmiből előrántott képességek. Ha már én is felfigyelek ezekre, akkor sejtheti mindenki, mekkora itt a baj, hisz én általában inkább megengedő vagyok. Őszinte leszek: a végére én is meguntam és bele-beletekertem a részekbe. - Pactolous


Nagyon vártam már, hogy ismét SAO-t nézhessek és hála az Alicization első 24 részének, továbbra is várakoznom kell. Rossz elképzelés, botrányosan gyenge megvalósítás, totális csalódás.

Sokáig akartam az ördög ügyvédje lenni, de a célegyenesben én is Papa mellé álltam. Ez nem az az SAO, amit mi megszerettünk. Ha tengernyi időm lenne (vagy egy időgépem), akkor most gyorsan megnézném újra az első évadot, hogy ismét jó emlékeim legyenek Kiritóékról. - Pactolous

MÁSODIK POSZT

Papa jelentkezik! Ezúttal pedig a Good Omens címet viselő rövidsorozatról lesz szó! A Crowley nevű démon (Á, szóval ide jött át a Supernaturalból! - Pactolous) és az Aziraphale nevű angyal már a kezdetek óta az emberiség között tengeti napjait és ki-ki a saját oldalának megfelelően igyekszik befolyásolni a népességet. Aztán rájönnek, hogy úgyis csak kioltják egymást és inkább tesznek az egészre és élvezik az életet, mígnem eljön az Armageddon ideje, az Antikrisztus egy emberi családhoz kerül és botcsinálta "hőseinknek" kell megakadályozni a világvégét. Őszintén szólva az egész történetről csak négy szót érdemes tudni: Terry Pratchett, Neil Gaiman. Ha ezek után még valamit mondani kell, akkor... nem tudom mi van. Tessék pótolni a két ember munkáját.


A jó:
Michael Sheen és David Tennant akkorát játszik, hogy a következő öt évben is minimum nekik kell kapni az összes Emmy-t... igen, minden kategóriában. Ha másért nem is, már csak miattuk kötelező látnivaló a Good Omens. Olyan kémiájuk van, hogy a közös jelenetek kimagasló részei a sorozatnak, abszolút le a kalappal a casting és nyilván a színészek előtt is. A történet maga roppant érdekes, van pár fricska már ismert dolgokon/eseményeken és hát, amint már említettem, Pratchett és Gaiman, mindkét világ legjobbja. Azt is be kell valljam, hogy jóval többször nevettem rajta, mint vártam.

A rossz:
Van amikor azt mondjuk: "hú, de elszaladt ez az órácska". Nos, a Good Omens esetében gyakran nem így éreztem. Igen, vállalom, hogy szentségtörés és meglincselnek érte, de bizony-bizony, néha untam. Az sem segített, hogy a Crowley-Aziraphale páros a sorozat második felére javarészt vagy eltűnik, vagy nincsenek közös jeleneteik. A mellékszereplők is jók és, ahogy mondtam, a történet is remek, csak néha nagyon éreztem, hogy már egy órája nézem az adott epizódot.


A verdikt:
Tennant-Sheen miatt egy 8-ast is bevállalok, de őszintén szólva ez egy erős "jó" sorozat. Teljes mértékben tudom ajánlani, bárkinek és bármikor, mert tagadhatatlanul érdemes megnézni és összességében sokkal jobb szájízt hagyott maga után, mint reméltem. Az előzeteseket nézve úgy gondoltam majd legfeljebb az első rész végeztével dobom, de aztán mégis nagyon hamar betermeltem és örülök is, hogy megtettem. Tessék mindenképp megnézni! (Igen, akkor is csak egy 7-es) (Remélem ezek után az Amazon bevállal egy pár Korongvilág sorozatot)


A TEGNAPI POSZT MÁSODIK FELE

Most pedig a ráadás, a One Punch Man második évada! Ez sem fog értékelést kapni, mert aki nem látta az elsőt, az ne nézze meg, akinek nem tetszett az első, az ne nézze meg, aki meg szerette az elsőt, úgyis megnézi ezt is. Sok negatív véleményt olvastam róla, de úgy vélem ezek egy része messze túllő a célon. Igen, grafikailag messze elmarad az elődjétől, a humor is kevésbé hangsúlyos, mint kellene, ám ettől függetlenül ez mégis OPM.


A történet most többet foglalkozik más hősökkel, jobban megismerhetjük őket, minden szépen halad, egészen a nem létező lezárásig, ami, figyelembe véve, milyen hányattatott sorsa volt ennek az évadnak, lehet sosem fog eljönni. Nem csalódtam benne, kifejezetten élveztem és tudom ajánlani mindenkinek. Egy kicsit érdemes kevesebbre számítani, mint az első évad, de ennyi. Nyugodtan tessék megnézni!

HARMADIK POSZT

Papa jelentkezik! Ezúttal pedig az Alice to Zouroku-ról lesz szó, amiben a főszereplőket Zouroku-nak és Sana-nak hívják... igen. Ezért Alice és Zouroku a címe. Logika! Persze azért ennél bonyolultabb a történet. Sana egy laborban nőtt fel, mert egyike azoknak, akik a Dreams of Alice nevű képességgel rendelkeznek, amivel tulajdonképpen bármit létrehozhat, amit csak elképzel. A lánykának nem igazán jön be a bezártság és az állandó kísérletek, fura módon, így úgy dönt, megszökik. Így kerül össze az idős virágkötővel, Zouroku-val, aki a segítségére lesz abban, hogy megtapasztalja milyen is a valódi világ. És lesz még rivális kormányügynökség, még több Dreams of Alice birtokos, a történetszálak pedig úgy hasítanak el a fejünk mellett, mintha sosem kezdődtek volna el.


A jó:
Ez egy érdekes, ám klisés ötlet. Zouroku és Sana párosa elég mókás, már amikor képernyőn vannak.

A rossz:
Ez nem egy vígjáték, vagy dráma, vagy horror, vagy thriller, vagy akció, vagy slice-of-life... szerintem a készítőknek fogalmuk sincs róla mi a fene az Alice to Zouroku. A tetszetős ötlet és az ügyes első rész után olyan ütemben nyitnak meg és zárnak le szálakat, hogy az valami megdöbbentő. Az egész egy elég nagy katyvasz. Érhető, átlátható, hellyel-közzel lezárt, de katyvasz.

A verdikt:
Valamivel az átlag alá kell sorolnom, mert noha nem kifejezetten rossz, de senkinek sem ajánlom. Nem mondanám teljes időpocsékolásnak a megnézését, ám ettől függetlenül, abszolút semmi értelme megnézni.


NEGYEDIK POSZT

Papa jelentkezik! Ezúttal pedig egy igazi léleksimogatásról, az Amaama to Inazuma-ról lesz szó! Inuzuka Kouhei nemrégiben veszítette el a feleségét és azóta egyedül nevelgeti lányát, Tsumugit. Azonban Kouheinek van egy nagy hiányossága: egyáltalán nem tud főzni, a boltban vásárolt előkészített, mikrózható ebédek és vacsorák pedig nem tudják pótolni az otthon készített ételeket. Tsumugi nem is nagyon eszik már, ezért Kouhei kap az alkalmon, amikor az egyik diákja, Iida Kotori, akinek a családja egy kis vendéglőt üzemeltet, meghívja őket magukhoz, hogy ehessenek egy valódi, friss alapanyagokból készített vacsorát. Azonban Kotori szakács édesanyja nincs otthon, kénytelen hát az egyedülálló apuka és a diáklány előállni valamivel. Innentől pedig egyességre lépnek, időnként összejönnek és igyekeznek megtanulni főzni, Tsumugi legnagyobb örömére.


A jó:
Igazi, ízig-vérig léleksimogató, elringatóan bájos, imádni való sorozat. Nem váltja meg a világot, nincsenek nagy elképzelései, csak annyira drámai, amennyire kell, a karakterek pedig egytől-egyik elragadóak.

A rossz:
Semmit sem tudnék felróni neki. (Az a rossz, hogy semmit sem tudsz felróni neki? - Pactolous)

A verdikt:
Ez a jó anime iskolapéldája nálam. Nem komplikált, nem tolják túl, pontosan tudták mit akarnak vele és azt meg is valósították. Nem olyasmi, amire évek múltán is emlékezik az ember, de mindenképp nagyon tudom ajánlani.


ÖTÖDIK POSZT

Papa jelentkezik! Ezúttal pedig a The Boys-ról lesz szó, amire nem érdemes Google kereséseket indítani "the boys XY"-nal, mert meglepően sok melegpornó oldal jöhet elő (remélem ennek nem a rendes, minden nap használatos böngésződdel jártál utána - Pactolous)... egyébként egy képregényadaptációs sorozat. Milyen lenne, ha a szuperhősöket egy pénzéhes nagyvállalat menedzselné és a városoknak fizetniük kellene a szolgálataikért? Mi történne, ha a hősök jó része szexuális ragadozó, vagy immorális lény lenne? És ha a vállalat elfedné minden "kihágásukat"? A The Boys egy ilyen világban játszódik.


Hughie Campbell barátnőjét egy szuperhős gyilkolja meg, a vállalat azonban a lány hibájának állítja meg a dolgot. Ennek kapcsán keresi fel őt Butcher, akinek a feleségét egy szuperhős erőszakolta meg és ezért érthető módon összerakott egy kis csapatot, a címszereplő The Boys-t, hogy bosszút állhasson a maskarásokon. A történet pedig összeesküvéseken és nagy titkok felfedésén keresztül halad egy cliffhanger felé, de legalább tudjuk, hogy lesz második évad, szóval minden oké?

A jó:
Néha-néha elképesztően fekete humora van, ami jól áll neki és el is mosolyodtam rajta. A színészi munkára nem volt panaszom, nekem abszolút eladták a szerepüket. A látvány lenyűgöző és nem véletlenül 18+-os. A zenei aláfestést pedig abszolút telitalálatnak érzem. A karakterek érdekesek, jól működnek és az egész "nagyvállalati szuperhősök" dolog igazán hihetően van tálalva.

A rossz:
Őszintén szólva jóval több akcióra számítottam. Valahogy úgy gondoltam, hogy a The Boys tagjai elég kemények lesznek és lezúznak pár arra érdemes arcot, de meglepően kevés akció jelenet van a sorozatban és még annál is kevesebb alkalom, amikor a címszereplő csapat tagjait igazán badass-nek láttatják.


A verdikt:
Nekem nagyon tetszett, biztos megnézem a második évadot is, viszont ez pontosan az a sorozat, aminél megértem, ha valakit egyáltalán nem érdekel, vagy megnézi és utálni fogja. Nem hiszem, hogy kult sorozat lesz, vagy szándékosan lenne megosztó, egyszerűen csak olyasmi, ami vagy tetszik valakinek, vagy nem. Megtekintését ezért... nem is tudom. Ajánlom mindenkinek, csak óvatosan vele.


+1: Semmit sem tudtam a képregényről, de a sorozat után a teljes szinopszist elolvastam és azt kell mondjam, hogy az élőszereplős változatnak egy-két apróságot leszámítva semmi köze sincs hozzá. Olyan alapvetően fontos dolgokat változtattak meg a sorozat készítői, amiktől egy az egyben átalakult az egész. Olyannyira, hogy szerintem a képregény rajongóinak érdemes el sem kezdeni megnézni. Egyébként maga a képregény jóval sötétebb tónusú és sokkal durvább, tehát lehet jobban is jártunk ezekkel a változtatásokkal. Mondjuk azt megjegyzem, hogy a rajzolt paneleken a The Boys elég sok segget rúg rojtosra, amit a sorozatból hiányoltam.


Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!