Fantasci-fi metál paródeó (Gloryhammer - Legends from Beyond the Galactic Terrorvortex)

Írta Pactolous Dátum 2019-07-17 20:44 Hozzászólás 0 Olvasta 147 | Rovat: Kritika »

A Gloryhammer maga a megtestesült internacionalizmus. Egy angol-svájci galaktikus power metál banda, amelyik fantasy és sci-fi elemekkel átszőtt alternatív skót történelemről és jövőről mesél nekünk dalaiban. Mindezt persze a lehető legkevesebb komolysággal, parodisztikus hangvételben. Működhet egy ilyen merész turmix? A harmadik nagylemez a bizonyíték rá: de még mennyire!

A srácokat én egy itthoni HammerFall koncert előtt ismertem meg, mint előzenekart. Megmondom őszintén nem vagyok oda ezekért a bandákért: megértem, sajnálom őket, hálátlan egy feladat, még akkor is ha kiugrási lehetőséget látnak benne, de általában a közönség nem rájuk kíváncsi. A Gloryhammer viszont megragadta a figyelmünket, életünkben először hallott számokat kiabáltunk már a második refrénnél és a végén nem maradt el a tapsvihar sem. Tehetséges zenészek, fülbemászó dalokkal, figyelemreméltó színpadi jelenléttel, Thomas Winkler, azaz bocsánat, XIII. Angus McFife éneke például egészen elképesztő. És ha már szóba kerültek a nevek, nem szokásom, de most hadd mutassam be a zenekar tagjait! Az alapító Christopher Bowes (alias Zargothrax), billentyűs és nem mellesleg az Alestorm nevű banda frontembere. A húros hangszereket Paul Templing (Ser Proletius) és James Cartwright (Hootsman) tépi, a dobokat pedig Ben Turk (Ralathor) püföli, az énekest pedig már fentebb említettem.


A nem is olyan észrevétlenül elhelyezett zárójeleknek hála talán feltűnhetett, hogy minden zenésznek van egy művészneve (ha őket kérdezitek, akkor ezt kikérnék maguknak, ez az igazi nevük), ami nem véletlen. A Gloryhammer véresen komolyan veszi a humort, így minden egyes szereplő elhelyezhető abban a gigászi eposzban, amiről szólnak a számaik. És ha ez még nem lenne elég, jelen írásom tárgya, a harmadik nagylemez, a Legends from Beyond the Galactic Terrorvortex folytatja az előző kettő történetét. Azt hiszem erre mondják művelt emberek, hogy beszarás! Power metál paródia folytatásos cselekménnyel, stílusosan és élvezhetően tálalva: ez a Gloryhammer. Persze ha valaki nem ért angolul vagy nem mászna bele a sztori részleteibe, semmi gond, a remek dalok ezen kapaszkodók nélkül is megállják a helyüket. Én sem térek most ki Angus McFife és Zargothrax sokadik konfliktusára, elég annyit tudni, hogy a két ősellenség egy másik dimenzióban folytatja élet-halál harcát, mert hát miért ne? Lássuk a dalokat!

Into the Terrorvortex of Kor-Virliath
Még egyelőre semmi komoly, ez csak felvezetés, bár klasszikus zenei hangszereléssel dolgozik, szóval mégis csak komoly(zene)... már amennyire ez a jelző helytálló egy Gloryhammer lemez esetében. Az instrumentumok és kórusok mellett a főgonosz, Zargothrax is megszólal, a maga démonira torzított hangján, ami majd többször is visszatér a későbbiekben, a halálra idegesítve engem, de hát ez a műfaj sajátossága.

The Siege of Dunkeld (In Hoots We Trust)
A lemez és vele együtt a sztori is beindul, azaz megkezdődik a dupla lábdob zakatolása, a gitárok zúzása és Angus McFife remekbeszabott éneke. Az én ízlésemnek kicsit talán túl progresszív, sok a váltás, a refrén éppen csak, hogy megragadja a figyelmünket, bár az is tény, hogy végigmosolyogtam az egészet. Nem lehet ugyanis vigyor nélkül kibírni a kórust, ahogy azt éneklik "Legendary battle / Epic war is fight".

Masters of the Galaxy
Lehet dicsérő szavakkal illetni a keleties motívumokkal átszőtt verzéket, de a kiváló, nyolcvanas évek számait idéző refrén mellett igen csak eltörpülnek. A kevésbé meggyőző első szám (azaz második, de hát értitek...) után ez végre egy igen ütős és kedvelhető dal! Instant kedvenc!


A "Master of the Galaxy" című szám dalszöveg videója

The Land of Unicorns
Ha már szóba kerültek a príma refrének, ez a nóta még az előzőt is zsebreteszi. Szinte már az első pillanattól kezdve dúdolgathatjuk magunkban, komoly, marcona, skót harcos fejjel, pedig ha belegondolunk, az unikornisok földjéről éneklünk. Színtiszta röhej!

Power of the Laser Dragon Fire
Elképesztő szólókkal teletűzdelt szám, amiből az egyik ráadásul szintetizátor, örültem is neki! A refrén megint kiváló, a sztori pedig halad tovább a maga parodisztikus módján.

Legendary Enchanted Jetpack
Legendás elvarázsolt jetpack... abszolút őrület, szóval csak a szokásos. Amennyire elborult a cím, annyira nem is jött be először, de aztán megkedveltem. És hogy a szólókra is kitérjek, ezúttal a nagyzenekari fúvós szekció kiállása nyerte el a tetszésemet.

Gloryhammer
Az első hírmondó a lemezről, és hát nem létezhet power metál banda olyan dal nélkül, ami nem a nevüket viselné egyfajta ars poeticaként. Leendő koncert kedvenc, üvölthető refrénnel, remek váltásokkal és jóféle videoklippel, amiben a kör alakú hologram szintetizátor előlépett az új kedvenc játékommá és már kértem is egyet a Jézuskától.


A "Gloryhammer" című szám videoklipje

Hootsforce
A cikkírás idejekor néztem utána, hogy időközben ez a dal is klipet kapott, hozzáteszem, teljesen megérdemelten. Úgy tökéletes ahogy van: a refrén elsőre tanyát ver hallójáratainkban, kiabálható részeket is tartalmaz, a hangszerelés is remek. Azt meg talán mondanom sem kell, hogy az eposzunk is törtet a csúcspont felé.

Battle for Eternity
Sztori ide, zúzás oda, azért be kell, hogy valljam, ha nem lennének ennyire fülbemászóak és énekelhetőek a dalok, akkor már sokkal fásultabb lennék itt a vég felé közeledve. Szerencsére a Gloryhammer úgy néz ki teljesen tisztában van azzal, mik az erősségei, mikre kell építeniük egy album kapcsán. Szóval igen, ez is egy príma nóta!

The Fires of Ancient Cosmic Destiny
Elérkeztünk a záráshoz, ami a sztori, a hangszerelés és a szám hossza szempontjából is maximumra pörgeti az epikusságot. 12 és fél perc power metál gyönyörűség nagyzenekarral, kórussal, szólókkal, többször megváltozó dalstruktúrával, ahogy azt illik. Nincs rá jobb szó: awesome!


A "Hootsforce" című szám video klipje

Úgy vettem észre kis hazánkban is egyre népszerűbb ez a banda és én ennek örülök. A Gloryhammer elmebeteg őrültek társasága, akik hála az égnek zenélnek, így mi is részesülhetünk ebből a bolondságból. Tény, hogy nem egy magas művészet, amiben tevékenykednek és abban is biztos vagyok, hogy egyesek gyomrát megüli ez a katyvasz, mások pedig csak értetlenkedve néznek ránk, hogy ugyan mi ebben a jó? Én humorpárti vagyok és az igényesen szórakoztató zenéket szeretem, ha pedig mindkettő egyesül, akkor egy rossz szavam sem lehet. Ahogy most sincs. Csak így tovább Gloryhammer, kíváncsian várjuk a folytatást! A lemezvégi morze üzenet azért már sejtet valamit...


Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!