Közeli helyeken (Rie fu - PLACES)

Írta Pactolous Dátum 2019-05-16 21:24 Hozzászólás 0 Olvasta 228 | Rovat: Kritika »

Rie fu egy olyan előadóművész, aki igazán megérdemelné, hogy többször írjak róla. Hogy miért nem teszem? Leginkább azért, mert a hölgyemény diszkográfiáján kiigazodni legalább olyan nehéz, mint mondjuk a Scooter tagcseréin. Hol EP-t, hol nagylemezt ad ki, hol ezen, hol azon a néven, hol csak digitális formában, hol pedig rendes fizikai hordozón is. Így könnyen előfordul, hogy csak egy év múlva értesülök az új lemezről. Most nem voltam ilyen figyelmetlen!

Ha egyáltalán nem ismerős Rie fu neve, ne szégyelld el magad, viszonylag kevesen mondhatják el magukról Magyarországon, hogy kedvelik őt. Mindenesetre érdemes megnézned a 2015-ös I lemezről írott cikkemet, mert ez a japán leányzó egy muzikális kuriózum. Japán/angol nyelvű, zongora alapú, kellemes, melankolikus dalai kifejezetten szívhez szólóak, és nem kell megijedni, zenéje mellőzi a j-pop/j-rock patetikus kliséit, én inkább az indie kategóriába sorolnám őkelmét. Sőt, ha a japán nyelvet sem kultiválod, új PLACES című lemezével még így is tehetsz egy próbát, hiszen teljes egészében ánglisül szólal meg. Aztán ki tudja, lehet megjön a kedved a többihez is, már ha a lassú folyású, meghitt, csendes dalok híve vagy. Rie fu ezen az albumán nem nagyon tett kitérőt a pattogós, tempósabb számok birodalmába.


Ripples
Miért is imádjuk Papával Rie fu muzsikáját (és magát a hölgyet)? Tökéletesen demonstrálja például ez a dal. Letisztult hangszerelés, csodálatos harmóniák, lebegős ének. Fogást aligha lehet találni rajta, és kezdésnek is tökéletes.

Iceland
A csodás nyitány után egy itt újabb gyönyörűség, ellenben itt az akkordok meglehetősen kifacsartak, furcsák. A bennük kihallható feszültséget csak Rie fu nyugtató hangja oldja fel és ez a kettősség az, ami kiemeli a dalt. Én ilyenkor gondolkodom el azon, vajon mi kell ahhoz, hogy valakinek a fejéből ilyen számok pattanjanak ki.

On Track
Könnyed, játékos hangulatú nóta, megjegyezhető refrénnel, középrészt egy egészséges variálással. Nem is nagyon tudok ehhez mit hozzáfűzni: úgy jó, ahogy van.

Soldiers
Ez a dal a skála két szélére is ki-kitér: egyszer kifejezetten idegesítő, máskor meg telitalálat. A verzékkel nem bírtam megbarátkozni, túlságosan avantgárd az én ízlésemnek. A refrén megérkeztével, a csellós középrésszel majd az utolsó, pergődobbal (ha már katonásdi) megtámogatott rész viszont részben elfeledtette az irritáló dolgokat.


A "Ripples" című dal videoklipje

Seasons
Érdekes rapszódia, úgy váltakoznak a hangulatok, mint tehetségkutatóban a mentorok. Inkább egy zenei ínyenc falat, mint jó dal, bár kétségtelen, vannak fülbemászó részei. Lehet, hogy ezt csak én érzem, de némi Lana Del Rey hatást is érzékelek. Semmi kétség, ez Rie fu türelmet igénylő játéka velünk, a hallgatósággal.

Mirror
A művészi kísérletezgetés után íme az albumot megelőző kislemez dala és hát elő lehet bányászni megint az összes dicsérő jelzőt. Elektronika és rendes hangszerek fúziója, kiváló harmóniák, Rie fu éteri hangja és zongorajátéka; mind-mind mesteri.

Again
Rie fu itt egy fokkal erőteljesebben, a soul elemeit szem előtt tartva énekel; nem sokszor hallani ezt! Maga a dal ettől nem lett slágeresebb, de nem is olyan elborult. Nem valószínű, hogy magamtól dúdolgatnám bármikor is, de albumokra igénylem az ehhez hasonló dalokat.

The City
Milyen apróságokkal lehet még a bevált receptet feldobni? Vonósokat már eddig is hallhattunk, de egy finom cselló szóló sosem árt. Esetleg egy hümmögő kórus jöhet? Jöjjön, bizony! Ez a szám talán nem mászik be annyira fülünkbe, de az előbb említett díszítésekkel mégis egy príma dal keletkezett.


A "Mirror" című dal videoklipje

Pulse
Egy újabb művészi szám, ami értékelendő, de hallgatói élmény szempontjából már nem annyira üdvözlendő. Nagyon nehezen fogadható be, ráadásul a pulzust szimuláló effekt végigmegy az egész dalon és engem eléggé idegesített.

Places
Egy szál zongorás dal zárja a lemezt, ráadásul a szebbik fajtából; méltó szám a méltó helyén. Persze felmerülhet a kérdés, hogy mennyire szerencsés egy alapból visszafogottabb albumon egy ilyen záróakkord, de összességében én mégis ideillőnek érzem.

A cikk elején bátorítottam az olvasókat, hogy tegyenek egy próbát a PLACES albummal és a pár elvontabb darab ellenére még mindig tartom magam ehhez a felszólításhoz. Már csak azért is, mert utána meg lehet keresni a többi kiválóságot Rie futól, jelent meg best of albuma is (2004 óta jelentet meg dalokat, szóval ebben csak az lehet a meglepő, hogy eddig miért nem kapott nagyobb publicitást). Én az eddigiek tükrében talán egy 7 pontot adnék neki, de túlságosan szigorúnak érzem, viszont 7,5-ös grafikánk nincsen, úgyhogy legyen egy nyolcas alá (ami szintén nincs, de sebaj). Ez egy igen finom lemez és örülünk neki, hogy Rie fu múzsája még aktív, de azt sem bánnánk, ha a kizárólagos angol nyelvű dalok mellett olyanok is születnének újra, mint például a Scale, Let It Curl, Romantic, Life is Like a Boat, Until I Say vagy a Tiny Tiny Melody.


Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!