Megbízhatóság meglepetés nélkül (Nitrous Oxide - Avalon)

Írta Pactolous Dátum 2019-03-26 17:11 Hozzászólás 0 Olvasta 64 | Rovat: Kritika »

Egyes trance producerek már ráálltak arra a módszerre, hogy 2-3 évente szerzői lemezt adnak ki, de másoknak sajnos nem adatik meg ez a lehetőség. Az okok lehetnek különbözőek: szűkös a büdzse, a Múzsa csókja elmaradt, magánéleti problémák vagy az érdeklődés hiánya is keresztbe tehet ezen álmoknak. Krzysztof Pr?tkiewicz, azaz Nitrous Oxide esetében fogalmam sincs, mi játszhatott közre, ugyanis az évek során sosem volt különösebben csendes, mindenesetre 9 év után csak megérkezett második nagylemeze.

Lengyel jóbarátunk meghatározó alakja a műfajnak, szerintem ha a trancer-ek többsége meghallja a nevét, egy bizonyos hangzást már társít is hozzá. Bizony, bár úriemberünk a progresszívabb számokkal sem áll hadilábon, azért mégis csak a tökélyre polírozott uplifting dalairól ismert. 2010-ben jelent meg első albuma, a Dreamcatcher és bevallom őszintén, csak egy-két dal rémlett róla, pedig utólag bele-belehallgatva egy teljesen korrekt és egységes lemez (amit talán anno túl szigorú mondatokkal illettem). Könnyű dolgom lesz, ugyanis a most megjelent Avalon-ra ugyanez igaz: semmi kimagasló teljesítmény, semmi meglepetés, pontosan azt hozza, amit elvártunk, annál egy fikarcnyival sem többet. Baj ez?


Nos, aki valamiféle muzikális orgazmus, rendkívüli zsenialitás vagy meghökkentő megoldások után vágyakozik, annak az Avalon túlságosan szokványos lesz. Otromba hibák, bakik de még csak megbotlások sincsenek a lemezen, ez tény, de a példátlan megmozdulások is elmaradtak. Ellenben, aki "csak" egy príma, kiváló minőségű trance albumra akarja rátenni mancsát, az szerintem nem jár rosszul Nitrous Oxide alkotásával. A korongon szereplő 17 szám mixként van egybeforrasztva, a lassabb BPM tartományokból törünk felfelé, ebből is látszódik, hogy nem klasszikus lemezzel van dolgunk, inkább egy Nitrous Oxide producer-szett jellege van az egésznek. Egy biztos, hogy egy általam kifejezetten utált kifejezéssel éljek, a flow-élmény megvan, plusz a nosztalgikus hangzás is előkerül, emellett pedig rengeteg énekes darab is színesíti az összképet.

Ahogy mondtam, alulról kezdünk, intrósan startol el az Atacama (mi olyan érdekes a chilei Atacama-sivatagban, hogy Oliver Smith után Nitrous Oxide is dalcímként szerepelteti?), a háttérben megbúvó szolid gitárokért külön örülök. Príma énekkel és remek basszussal folytatja a sort a The Beauty of the Night, de az én ízlésemnek a beindulás pöppet laposkás. Ha már megemlítettem Oliver Smith-t, a Tsukuba az ő dalaira emlékeztetett. Bár nem ott adták ki, mégis anjuna jellegű progresszív darab, sajnos kevés emlékezetes pillanattal, illendő lett volna valamivel még megfűszerezni. A finom harmóniák miatt az Infinity (Secret Mix) a legjobbak között szerepel nálam, de ha megszokom az érdekes basszusmenetét, akkor a keleties melódiákkal megtámogatott Genesis is oda kerülhet. A begyorsulást a Two Sides indítja el, bár a hajunk szerintem még a fejtetőnkön marad; kellemes, de semmi extra. A The Day már magasabb minőséget képvisel, szép, nagyívű dallamokkal dolgozik, kár a nem túl karakteres énekért.


Ízelítő az albumból

A folytatásban ismerős számok következnek, beköszön például 2016-ból a Neverending Dawn of You, nem is véletlenül, pöpec minden téren, klasszikus Nitrous Oxide. Még régebbi, 2014-es az Ana Criado-féle Before I Met You, kedvencünk hangján kívül még a szép harmóniákat érdemes megemlíteni. Őt követi a Let Your Heart Beat Home és a Cage Bird, Neev Kennedy és Stine Grove kellemes énekével, mindkettő korrekt, talán utóbbi még jobb is. Hölgyek nélkül érkezik a First Aid, ami bár extrával nem szolgál, de teszi a dolgát tisztességgel. Tetszetős szintetizátor szólammal rendelkezik a Spring is Always Somewhere Else, persze az obligát jóféle ének mellett. A Golden Horizon tavaly januárról szökött át, bennem Paul Van Dyk-os húrokat pengetett meg, igazából már majdnem el is feledkeztem róla, pedig még egy szettembe is beválogattam anno. A lemez vége felé haladván a Lower Than the Ground már csak a szokásos puskaporokat sütögeti el, ahogy a Clear as the Sky is. Nincs velük semmi különösebb problémám, de nem is nyújtottak maradandó élményt. Végezetül a lemez címadó szerzeménye zárja a sort, az Avalon, és micsoda zárás! Remek hangulatú, lassú záróakkord, csodaszép zongorákkal; mixes jelleg ide vagy oda, én még örültem volna ilyen hangulatú nótáknak.


Ízelítő a "Golden Horizon" című dalból

Nitrous Oxide nem kockáztatott ezzel az albummal, de talán 9 év kihagyás után nem is volt erre szükség. Az Avalon ilyen értelemben nem is okoz csalódást. Amikor hosszú kihagyás után újra visszatérünk kedvenc balatoni éttermünkbe és még mindig ugyanolyan finom a milánói sertésborda, mint fiatal(abb) éveinkben, akkor minek írjunk be a panaszkönyvbe, nem igaz? Mindettől függetlenül (vagy éppen ezek miatt) túlságosan magas értékelést sem kaphat a lemez, mert forradalmat nem indított el, nem ír új fejezetet a trance nagykönyvében. Nekem hiányzott pár másfajta hangulatú szám, de a mixkoncepció miatt úgy tűnik ez nem volt megoldható. Az Avalon még így is egy szerethető alkotás; lehet, hogy nem ül majd év végén a legjobbak között egy asztalnál, de egy kövér "Több, mint korrekt!" jelzőt mindenképp megérdemel!

01. Atacama
02. The Beauty of the Night (with Maria Nayler)
03. Tsukuba
04. Infinity (Secret Mix)
05. Genesis
06. Two Sides (feat. Jess Morgan)
07. The Day (with Denise Rivera)
08. Neverending Dawn of You (with Katty Heath)
09. Before I Met You (with Ana Criado)
10. Let Your Heart Beat Home (with Neev Kennedy)
11. Cage Bird (with Stine Grove)
12. First Aid
13. Spring is Always Somewhere Else (with Fenna Day)
14. Golden Horizon (with Jess Morgan)
15. Lower Than the Ground (with Sarah Russell)
16. Clear as the Sky (with Sarah Lynn)
17. Avalon


Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!