Jönnek a németek! (Stoneface & Terminal -Altered Floors / Paul Van Dyk - Music Rescues Me)

Írta Pactolous Dátum 2018-12-23 21:15 Hozzászólás 0 Olvasta 239 | Rovat: Kritika »

Egyszerűen nem bírok ezzel az év végi dömpinggel! Komolyan mondom, úgy érik egymást az albumok, mintha ismét 2010-2011 lenne! Kénytelen vagyok egy cikkbe legalább kettőt is besűríteni, máskülönben sosem érem utol magamat! És akkor mennyi csúszik át a jövő évre, igen, nyugodtan lehet engem sajnálni, köszönöm! De félre bú és bánat, pillantásainkat és hallószerveinket állítsuk be inkább Stoneface & Terminal és Paul Van Dyk új lemezeire. Közben pedig mesélek is róluk, jó?

Stoneface & Terminal - Altered Floors

A német Stoneface & Terminal duó egyáltalán nem újonc a szakmában és szerencsére az Altered Floors sem az első albumuk, eddig mégsem írtam róluk, hogy lehet ez? Nos, a Wide Range 2007-es megjelenésű, a honlap viszont csak egy évvel később indult el, ez talán elegendő magyarázat a recenzió hiányára, ám a 2014-es Be Different már igen csak megérdemelt volna egy cikkecskét tőlem. Annál is inkább, mert kőarcék nem dalcsokrokkal készülnek, hanem tényleges ívvel rendelkező albumokkal, kezdéssel, végponttal, sokszínű stíluskavalkáddal. Dicséretes módon ilyenkor inkább beáldozzák a slágerességet, de cserébe egy egységes élményt kapunk tőlük. Az Altered Floors folytatja ezt a hagyományt.


Már a kezdés, a Dawn of Life is megmutatja, hogy itt nem Original Mix-ek egymásutánisága lesz a jellemző. Chillout / ambient, vangelis-i hangulatok jelentkeznek, picit talán elnyújtottan, de kellő magabiztossággal. Őt követi a Glimpse, ami egy kicsit monoton és túlságosan is távolságtartó, én így nem is kedveltem meg, talán az elvontabb muzsikát preferálók örömüket lelik benne. A Dreamscape már kedvemre való; finom, progresszív zenékre jellemző hangszerelése és éneke visszarepített egy számomra kedves korszakba. Az Airflow már gyorsabb, de a nosztalgikus húrokat ugyanúgy megpendítette bennem. Egyáltalán nem slágeres, de a következő dal, a Need You There elkalandozik oda is. Príma ének, kiváló dallamok, erőteljes hangszerelés, tehát pontosan az, ami általában jellemző a páros zenéjére. Roger Shah albumán, a No Boundaries-en már szerepelt a Triumvirate így nem is nagyon ismételném magam: sodró lendület, jó szintis beindulás, és kicsit sablonos melódiák, de összességében bőven élvezhető darab.


Ízelítő a "Need You There" című dalból

A Mortal Industry sem szakítja meg a jó dalok sorát, a príma kiállás után érkezik egy becsapós durvulás; becsapós, mert egyáltalán nem dallamtalan, mégis kattog, zörög, csattog. Vadállat! Sajnos itt viszont egy kicsit be kell húznunk a kéziféket, ugyanis elérkeztünk egy szeletelősebb szegmenshez. A Berlin 2000 nyitja a sort, hangulatos kiállása majdnem feledteti velem a tech-trance-es zakatolást. Nem is lenne túl sok baj ezzel, de jön utána a Flash, ami szinte teljes mértékben mellőzi a melódiákat és csak a zúzdára épít. Ahogy a New Jack City is. A Namunyak kisebb bpm-en, de majdnem ugyanezt hozza, szerencsére az egzotikus felhangok és az Art of Trance-es hangulat sokat dob rajta. Az Orbiter viszont megint visszaránt minket a monotonitásba, egyedül az acid-es hangszínek miatt tűnik ki a tömegből. A Culture Clash érdekes hangszereléssel dolgozik, de túl kevés minden téren. Nem tudom, ki hogy van vele, de mérhetetlenül szomorú vagyok ezért az unalmas középrészért. Ha nem lenne az utolsó két szám, véglegesen elrontotta volna az egész élményt. A Be with You hála az égnek megmentőként tör be a hangszórókba. Az ének ismét brillírozik, a break ütemek (bár sample gyanúsak) teltek, kidolgozottak, a dal pedig gyönyörűen kiteljesedik. A zárást pedig egy visszafogott szám hozza el, a Free Time, ami szintén megérdemel minden dicséretet.


Ízelítő a "Be with You" című dalból

Az Altered Floors meglehetősen érdekes album. Mintha mindenkinek meg akarna felelni , de az is lehet, csak meg akarták mutatni a srácok, hogy a Stoneface & Terminal név mindenféle alstílusra ráilleszthető. Tetszetős, ahogy a dalok egybefolynak, de az egymás után érkező tech-es szeletelésekbe rövid idő alatt belefásultam. Díjazom azt a pimaszságot, hogy az album nem is törekszik arra, hogy beatport listaostromló, slágerválogatás legyen és úgy gondolom, a srácok ezt a lemezt szeretettel készítették. Ha csak kettővel kevesebb tech-trance lett volna... de ezen felesleges kárognom. Ínyenceknek így is érdemes meghallgatni, illetve azoknak is, akik még élményként élik meg, ha lemezt hallgathatnak. Csak készüljenek fel: lesz itt ám minden!

1. Dawn of Life
2. Glimpse
3. Dreamscape (feat. Andy Ruddy)
4. Airflow
5. Need You There
6. Triumvirate (with Roger Shah)
7. Mortal Industry
8. Berlin 2000
9. Flash
10. New Jack City
11. Namunyak
12. Orbiter
13. Culture Clash
14. Be with You (feat. Susie Ledge)
15. Free Time (feat. Ava Kay)



Paul Van Dyk - Music Rescues Me

Visszamentünk volna az időben? A 80-as, 90-es években volt jellemző az albumokra az évenkénti megjelenés, ma már ez eléggé ritka. És mégis, itt van Paul Van Dyk új lemeze, pedig az előző emléke még élesen él bennünk. Paul ennyire elemében lenne? Vagy csak összekapirgálta a kimaradt nótákat? Lehet-e ilyen rövid idő alatt minőségi és emlékezetes munkát tető alá hozni?

A From Then On egy korrekt alkotás volt tavaly PVD-től, örültem, hogy újra az uplifting műfajban alkot, mégsem tört rám elemi erővel. Tény, megvoltak a maga szép pillanatai és összességében nincs is semmi baj vele, de azért a legendáktól többet vár az ember holmi tisztességes iparosmunkánál. A helyzet az, hogy a Music Rescues Me jóformán semmit nem változtatott a recepten, szinte ugyanazt kapjuk, mint 2017 év végén: rengeteg kollaboráció, gyors tempójú trance dalok, minimális innováció. A From Then On biztosra ment, de jelen írásom tárgya még nála is bátortalanabb: nulla kockázatvállalás és sajnos én egy kis lélektelenséget is kiérzek.


A nyitószám Amanecer akár tökéletes summázása is lehetne a lemeznek: szép, melankolikus, de sok különleges nincs benne. A sablonos dallamvezetés ellenére ez igaz a You Are című nótára is. A hangulata kellemes, de semmi eget rengetőt nem hallunk. Alex M.O.R.P.H.-fal együtt írta Paul a Voyager-t, benne érzek potenciált, idővel akár még jobban megszerethetem. Kevés dallammal is fogyasztható az Echoes, a Solar Snapshot viszont elég unalmas, a változatosság hiánya nem kedvez neki. Szerencsére az album címadó dala és egyben előhírnöke, a Music Rescues Me minden tekintetben méltó az életműhöz. Kiváló ének, érzelmekkel telített hangulat, klasszikus PVD dal, ott a helye az év legjobbjai közt.


A "Music Rescues Me" videoklipje

Szép zongorás kiállással rendelkezik az Aurora, de ezen kívül sokkal többet nem mondhatok róla. A Future Memories szimpatikus, bár nem éppen túlvariált dallammal dolgozik, szerethető, de igazából itt sincs semmi extra. A Moments with You sajnos elég semmilyen, itt már nagyon hiányzik valami, ami feldobhatná a dalokat. A Lost Angels is csak a jóféle szintijének köszönheti, hogy nem nyeli el az enyészet. Kedves atmoszférájú szám az Accelerator, még nála is jobb a Mission Control, leginkább azért, mert egy hangyafanszőrzetnyit másfajta a hangvétel. Sejtelmesen indul, kicsit tompa is az elején, de aztán keményebb hangszínek is beköszönnek. Dallam csak a kiállásokban jön előre, ott viszont elég jól szól, a háttérben hallatszódó kórusok kellően epikus hangulattal ruházzák fel. Lám, ki volt nyitva azért az ötletzsák a lemez készítésekor! A Made of Stars esetében viszont be volt zárva, teljes mértékben érdektelen számomra ez a dal. A Time Traveler lehetett volna egy érdekes színfolt, mert végre nem uplifting, de elképesztően uncsi és üres. Nem értem, hol ment félre! Utolsóként a Music Rescues Me Reprise verziója jön, ami tulajdonképpen a fő szám chillout jellegű, zongorás-vonós változata. Gyönyörűnek gyönyörű, csak már későn jött.


Ízelítő az album dalaiból

Lehet ezzel most népszerűtlen leszek (eddig sem voltam az, együtt tudok vele élni), de a Music Rescues Me nem a legerősebb anyag Paul Van Dyk-tól, sőt, kifejezetten csalódás. Bár pontosan azt hozza elvileg, amiben ő a legjobb, ezt viszont mindenféle finesz és tűz nélkül teszi. Egymás után felrakosgatott, jobb-gyengébb dalok válogatása, az az egy repríz nem teszi ezt albummá. Az sem emel fényén, hogy majdhogynem megegyezik a From Then On-nal, nulla előrelépés történt, igaz, egy év alatt erre nem is lehetett számítani. Véleményem szerint ezt Paul elkapkodta: két lemez között nyugodtan eltelhet legalább 2-3 év is, ennyi idő alatt születhetnek olyan dalok, amik igazán erősek, emlékezetesek. Egy-két kivételtől eltekintve sajnos ez az album azt a benyomást kelti, mintha Paul apró kezdeményeit, dallam darabkáit más producerekkel fejeztette volna be (vagy éppen fordítva). Ennél pedig PVD sokkal, de sokkal többre képes!

1. Amanecer (with Lostly)
2. You Are (with Alan Wyse & Sue McLaren)
3. Voyager (with Alex M.O.R.P.H.)
4. Echoes (with James Cottle)
5. Solar Snapshot (with Chris Bekker)
6. Music Rescues Me (PVD Club Mix) (with Plumb)
7. Aurora (with Steve Dekay)
8. Future Memories (with Saad Ayub)
9. Moments with You (with Rafael Osmo)
10. Lost Angels (with Delta One)
11. Accelerator (with Jordan Suckley)
12. Mission Control
13. Made of Stars (with Project 8)
14. Time Traveler
15. Reprise


Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!