Élénk vagy fakó? (Hazem Beltagui - VIVID)

Írta Pactolous Dátum 2018-05-15 20:33 Hozzászólás 0 Olvasta 270 | Rovat: Kritika »

A közel-keleti térség meglehetősen trance centrikus, szerintem legtöbbünk fel tudna sorolni legalább öt olyan előadót, aki innen emelkedett fel. Hazem Beltagui, egyiptomi producer is könnyedén eszünkbe juthat, főképp most, hogy kijött első, igazi albumával.

Mielőtt még belekezdenék a VIVID című lemez értékelésébe, szeretnék elárulni egy súlyos dolgot: én először meg sem akartam hallgatni! Micsoda blaszfémia! - hördülnek fel sokan, teljesen jogosan. Az igazság az, hogy bár van jó pár olyan száma és remixe Hazem-nek, ami tetszik (Wild Horses... isteni!), úgy összességében munkássága nem mindig felel meg az én ízlésemnek. A hangzása egyedi, ez tény, de számomra inkább kidolgozatlannak hat. Mintha nem foglalkozna azzal, hogy a végeredmény miképp is szól majd. Amikor viszont az egyik rádióműsorban lejátszott három számot az albumról, meghozta a kedvemet ahhoz, hogy behatóbban is foglalkozzak vele. Végül is az utóbbi időben Hazem nem csak progresszív számokkal jött ki, hanem uplifting jellegűekkel is; egy esélyt megérdemel!


Nem szívesen lövöm le az egész cikk poénját, de sajnos muszáj: nagyjából azt kaptam, amire gondoltam. Kétség nem fér hozzá, hogy van spiritusz Hazem-ben, de erőforrásai még kiaknázatlanok. Olyan benyomást kelt, mintha minden egyes demójából kész dalt akarna faragni, ahelyett hogy egy kis önkritika gyakorlásával kiválogatná a legjobbakat és azokat csiszolná tökélyre. Szó se róla, akadnak egészen kiváló darabok, de sajnos többségben vannak azok, amelyek vagy jellegtelenek, unalmasak vagy pedig ígéretesek, de nem ebben a formájukban. Az sem segít a lemezen, hogy tizenhét dal lett ráerőltetve mindenféle erős koncepció nélkül, így sajnos bajosan lehet komoly albumként rátekinteni. Épp ezért most el is tekintenék a szokásos kritika formámtól, és kategória szerint haladnék.

Kezdjük a szép pillanatokkal, mert megérdemlik, hogy szót ejtsek róluk! A kezdő szám, a Made of Light (In Memory of Helena Copto) például kifejezetten szép. A dal Hazem (és még sokak) barátjának emlékére íródott, a gyönyörű zongorák, a mély basszus és a visszafogott, deep hangzás kellően melankolikus hangulatot festenek le. A You Were Always Mine a legelső First State albumot juttatta eszembe Ataberk Önal, török művész által feljátszott vonós hangszereivel. Igazán különleges darab! 2007-es, 2008-as uplifting trance dalokat idéz meg a Nelly című etűd, ezáltal a nosztalgia húrjait ügyesen megpendítve. A Back Home-ban az atmoszféra, az ének és a remek melódiák hármasát hallhatjuk, a Dreamers pedig érdekes dallamaival fogott meg. Az albumzáró The Paradox úgy hibátlan, ahogy van: az ilyen varázslatos hangulatok miatt szeretem ezt a stílust!


Ízelítő a "The Paradox" című dalból

Ezek mellett igazából tetszett még a Jaren énekével megfejelt Maybe It's You, de érzésem szerint egy remixben még jobban kiteljesedik majd. Fülsimogatóan deep a Reasons to Love, de egyúttal kicsit unalmas is, nekem valami még hiányzik belőle. Az A Bit of Peace régies, deadmau5-féle hangszerelésével enyhén megkésettnek tűnik, de fogjuk fel ezt is egyfajta nosztalgiának, hiszen a dallamok szépek. Ellenben itt már megjegyezném, hogy Hazem egyik hülyesége itt is kihallható: a nem túl erős master. Lehet csak engem zavar, de a basszus túl lapos, a lábdob pedig szörnyen kopog, és ezt már korábbi dalaiban is felfedeztem párszor. Ugyanez a problémám a Something Inside című számmal is; kifejezetten érdekes a melódia, de a borzalmas kick el-elvonja a figyelmemet. Remélem más ezen nem akad fenn és csak én vagyok ilyen kukacoskodó.

Az album többi része sajnos semmi érdekeset nem nyújt. A Fade Away egy patentosan kidolgozott nóta, de ezzel a szimfonikus, epikus jelleggel és annak összes sablonjával már ki lehet kergetni a világból. Ugyanebbe a hibába fut bele fejjel az As We Fall is. A Lights egy nosztalgikus darab, de tulajdonképpen nincs is dallam, csak végeláthatatlan szekvenciák olvadnak és tekerednek egymásba. A Hypnotize és On My Own dalok megint a hangszerelés és a master során véreztek el, laposak és rosszul is szólnak, az Only You és a We Will Live Forever pedig a legjobb esetben is csak tisztességes iparos munkák lehetnek, de kiemelkedő számok semmiképp.


Ízelítő a "Made of Light" című dalból

Felemás album lett a VIVID. Lehet, hogy egy trance lemeznek nem feltétlenül kell többről szólnia, de én elvárnám, hogy valamiféle konkrét elhatározás legyen mögötte. Valami ötlet, koncepció, ami mentén felhúzzák a számokat és egy szép ívet írnak le. Sajnos itt csak a szándék apró jeleit látom, mást nem. A lemez rapszodikusan lát el jó és kevésbé jó dalokkal, a végére pedig óhatatlanul elfárad. És bár Hazem alkotása számomra nem túl meggyőző, elsőnek azért elég korrekt, és biztos vagyok benne, hogy megtalálja a közönségét. Én sem veszem le róla a szemem, mert ígéretes producer és idővel biztos, hogy még nagyobb dolgokra lesz képes. Jelenleg azonban a VIVID sajnos csak címében élénk, tartalmilag inkább enyhén fakó.


Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!