Dont vörri, vaccs heppi (Happy!)

Írta Pactolous Dátum 2018-03-20 18:43 Hozzászólás 1 Olvasta 3914 | Rovat: Zene / Mozi / Könyv »

Hadd idézzem Papát egy röpke pillanatig: "MINDENKI NÉZZE A HAPPY!-T! MOST!" Én kérek elnézést a bekapcsolva maradt Caps Lock-ért, de én is indokoltnak érzem, hogy imígy felhívjuk a figyelmet erre a sorozatra. A Happy! egy kiégett, megkeseredett bérgyilkosként dolgozó egykori zsaru nagyon beteg, nagyon elborult és elképesztően stílusos története, aminek legnagyobb csavarjáról direkt nem is beszéltem. Ellenben ha ez még így kevés ahhoz, hogy meggyőzzelek, akkor olvass tovább, és kifejtem bővebben!

Ahogy mondtam, főszereplőnk Nick Sax egy kegyetlen és cinikus ex-nyomozó, aki az alvilág mocskában pénzért likvidál versenytársakat, ellenfeleket, spicliket, ami éppen jön. Életét egyik napról a másikra éli, enyhe szuicid hajlamokkal karöltve, szóval elmondható róla, hogy nem boldog. Sajnos az egyik megbízás során olyan kalamajkába keveredik, ami nagyobb bajt hoz a fejére, mint gondolta volna: a helyi maffiavezér négy unokaöccsét is átküldi az örök olasz éttermekbe, de az utolsó még halála előtt egy olyan titkot oszt meg vele, amit jobb lett volna, ha a sírba visz. Szegény Nick ráadásul örök barátságot köthetett Murphy-vel is, mert pont a megbízás teljesítése után szívrohamot kap. "Oh, happy day!"

A történet másik szála egy kislány, név szerint Hailey Hansen elrablását mutatja be, akit egy gyermekeknek szánt rendezvényről "repít el" egy Télapónak beöltözött, nem kifejezetten barátságos egyén. Mondanom sem kell, nem az Északi-sarkra. Hailey utolsó esélye, ha elküldi segítségért legeslegjobb barátját, történetünk másik főszereplőjét, Happy-t. Happy így jut el Nick Sax-hez, akit épp kórházba szállítanak és hát anti-hősünk nem kicsit akad ki ezen az első találkozáson. Hogy miért? Nos, itt jön a képbe az a bizonyos fordulat, kiderül, mire is az eddigi óvatos fogalmazásom a sorozatról: ha eddig eljutottál és érdekel, hogyan tovább, akkor ne tétovázz, pótold be valahol a Happy-t! Nem spoiler-ezek innentől sem, de jobb, ha ez a csavar váratlanul ér!


Szóval, Happy megjelenése okoz majd némi zavart a rendszerben, ugyanis Hailey és innentől kezdve majd Nick alkalmi partnere nem valóságos, pontosabban a kislány képzeletbeli barátja. Happy egy kék színű, nagy fogú, rendkívül hiperaktív, szárnyas unikornis-póni... vagy valami ilyesmi. Aranyos, örök optimista, be nem áll a szája, mindig kapható egy kis mókára és minden vágya, hogy a kislányt megmentsék; mintha csak egy rajzfilmből pottyant volna elő (leszámítva a CGI animációt... legyen akkor Pixar mozi). Bizarr? Ó, de még mennyire! Természetesen először Nick is csak a gyógyszerekre fogja az egészet, ám amikor Happy olyan dolgokban is a segítségére lesz, amire képtelen lenne hallucinációként, világossá válik számára, hogy pónink mégis csak a valóság része. És ezek ketten olyan kalandokba keverednek, hogy hol a hasát fogja az ember a nevetéstől, hol pedig felszisszen egyet fájdalmában.

Képzeletbeli barát ide vagy oda, a világ, amiben játszódik ettől függetlenül véres és kegyetlen és ezt tessék nyugodtan úgy érteni, ahogy le is írtam. Nick ugyanis nem riad vissza az erőszak használatától, úgy loccsantja szét az agyvelőket, dobja ki az embereket az ablakon és morzsol széjjel arcokat, ahogy azt egy moralizáló hős nem tenné. Amiért mégis szimpatizálunk vele, az a stílus, ahogyan teszi (meg hát mégis csak rosszarcokat gyilkol). Elképesztő a harci jelenetek megkomponálása, pedig nem rúg köríveset és nem mutat be több ezer éves technikákat, egyszerűen csak küzd, ahogy tud. Néha még el is bénázza. Ezek mellett pedig egyéb súlyos dolgok is előkerülnek, sokszor a legváratlanabb pillanatokban, és megmondom az őszintét, némelyik már feszegette a jó ízlés határait. Igaz, még így sem olyan sokkoló, mint némelyik American Horror Story jelenet. Ugyanakkor, ha visszagondolok arra, amikor bemutatják, Nick még zsaruként miként veszítette el a hitét a világban... nos, ahhoz erős idegzet szükségeltetik! Frissen szülőkké vált emberek még várjanak vele!


A sztori szóval feszes, izgalmas, a megszokott kliséket ügyesen dobja fel a kegyetlenség és hát... maga Happy. Jelenléte egyfajta egyensúlyt teremt a képernyőn látott erőszak és a humor között. Apropó, humor, szerencsére az is működik, de még hogy! Ritkán fordul elő velem, hogy egy sorozat egyáltalán bármiféle hangot kiváltson belőlem, itt viszont sokszor tört fel torkomból hahotázás. Ez nagyban köszönhető a Nick-et alakító Christopher Meloni játékának, aki nem csak lubickolt a szerepben, hanem teljesen megmártózott benne és ki sem akart jönni annak medencéjéből. Az egysorosai, a reakciói, főképp az arcok, amiket vágott olykor... nem jut más jelző eszembe: zseniális! Patton Oswalt is kitűnő választás volt Happy szinkronjához, más-más hangszínt csikart elő magából, attól függően, hogy most a paci szomorú, vidám vagy éppen mérges volt. Talán mondanom sem kell, hogy az animáció is kitűnően passzolt ezekhez a hangulatváltozásokhoz. Kiemelendő még a maffiafőnök, Blue, őt Ritchie Coster alakítja kifejezetten jól; egyes helyeken szidják, hogy túltolta az akcentust és úgy összességében sok volt, de engem a hideg rázott ki attól, ahogy jó pszichopata módjára megjósolhatatlan volt a viselkedése.


Mivel a Happy! a Netflix-es hagyományokat figyelembe véve csak 8 epizód (pedig nincs köze hozzá, SyFy-ásban szenved... bocs!), egyenként negyvenvalahány percesek, igazán könnyű betermelni. Ha egy nem mindennapi krimit akarsz látni, csak ajánlani tudom! A csavarok, az abszurd helyzetek, az akciójelenetek, a komikus helyzetek olyan egyveleget alkotnak, amit szerintem kár kihagyni! Szerencsére a világ is így gondolta, így már a folytatás úton is van, aminek én nagyon örülök, mert akadtak olyan (egészen természetfeletti jellegű) szálak, amiket még nem varrtak el. És hát no, ezt a csetlő-botló, de elképesztő párost még el tudnám nézni egy darabig!


Hozzászólás
Papa Papa
2018-03-20 21:27
Teljes mértékben egyetértek és ha tudtam volna, akkor remélem valami ilyesmit írtam volna róla én is. Nagyon durva, megrázó, félelmetes, ugyanakkor az egyik leghumorosabb történet is, amit mostanában a tévében láttam.

A középiskolákban már kötelezően vetíteném! :)
*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!