Visszatérők - PVD és SVD

Írta Pactolous Dátum 2017-12-04 21:17 Hozzászólás 0 Olvasta 216 | Rovat: Kritika »

Akik azt híresztelik, hogy a trance haldoklik, olyan népmesei alakok, mint a fiú, aki farkast kiáltott. Tény, hogy egyes előadók elhagyták a stílust, mások állandóan alulmúlják önmagukat, de egyszerűen nem lehet nem észrevenni a nagy öregek visszatérését. És ez azért örömteli esemény, mert ők ebben a műfajban alkotnak maradandót. Most két producert is górcső alá veszek ezen téma kapcsán, ők pedig nem mások, mint Paul Van Dyk és a Purple Haze.

Paul azt hiszen nem szorul bemutatásra, a német művész a trance stílus egyik keresztapája, megkerülhetetlen legendája. 2012-ben az Evolution című albuma számomra csalódás volt, de aztán szerencsére homlokához kapott és újra remek dalokat szállít nekünk. Új albuma, a From Then On egyfajta visszatérés az alapokhoz, ahhoz az uplifting trance-hez, amit a kétezres években az ő nevéhez csatoltunk. A kérdés csak az, hogy vajon elég-e a külső megszólalás, a régi hangzás felidézése vagy van lelke is a daloknak? Megmondom őszintén, kicsit féltem, mert akárcsak az Evolution esetében itt is rengeteg kollaboráció került fel a korongra; jó ómen ez?


Másik előadónk, a Purple Haze sem lehet ismeretlen a trancerek számára, sőt, az sem lehet nagy titok, hogy ki is áll a név mögött. Sander Van Doorn, aki a keményebb, tech hangzású zúzda után átnyargalt a sláger house világába. Én nem tudom ott milyen sikereket várnak el ezek a producerek (talán azt hiszik ők lesznek a fiatalok új Tiesto-i), de szerintem nem lehet véletlen, hogy kis bohóckodás után hagyják az egészet a vérbe (lásd Ferry Corsten esetét, és szeretném már egyszer ezt Armin Van Buuren-ről is leírni). Annak oka, hogy most mégis inkább a Pruple Haze álnevet választotta Sander a dallamosabb nótákban keresendő. A Purple Haze saját bevallása szerint egy epikusabb, befogadhatóbb világú projekt, itt kiélheti ezen igényeit. A SPECTRVM című lemez pedig most ennek a lenyomata.


Folytassuk ezen öszvér jellegű cikket akkor Paul albumával és jó szokásomtól eltérően ezúttal csak röviden térek ki a dalokra. A Vincent Corver zongorista által megtámogatott While You Were Gone egy gyönyörű kezdőszám, enyhén elnyújtva, de nem maradunk beindulás nélkül. A zongora mellett rengeteg vonós is tiszteletét teszi, a trance-es négynegyedek majdhogynem mellékesek. Az Inhale már egy jóval konvencionálisabb szerzemény, amibe M.I.K.E. Push és Fred Baker társult be, akik szintén nem kezdők a szakmában. Három ekkora név, mégis rejtély, hogy írhattak ennyire... korrekt dalt. Semmi különösebb baj nincs vele, de nem is vág a falhoz. Az idén bemutatkozó Touched by Heaven viszont minden földhözragadtsága ellenére is tetszik. Néhol szolid electro-s felhangokkal találkozunk, de a nosztalgia elemi erővel tör fel a kiállásnál. Az I am Alive szintén a régi időket juttatja eszembe és itt időzzünk el egy picit a címen majd adjunk hálát annak az erőnek, amiben hiszünk, hogy Paul felépült a gerincsérüléséből! A tavalyi év nagy kedvence, az Everyone Needs Love is felkerült a lemezre, tegyük hozzá, szerencsére! Minden ízében kiváló darab, itt a helye! A Breaking Dawn Alex M.O.R.P.H. segítségével egy szerethető, szép szám. Olyan, amit mutogathat az ember bátran ismerősöknek, mi a fene jó ebben a stílusban.


James Cottle neve megmondom az igazat, semmit nem mond nekem, viszont amiben szerepel, a Vortex, az akár lehetne egy 2008-as PVD szám is. Ez most egy hangyányit elmarasztalás, mert ha leseprem a nosztalgia páráját szemüvegemről, akkor nem sok maradandót nyújt ez a dal. Valahogy így vagyok a The Code című szerzeménnyel is, ami nagy valószínűséggel a City of Sound nem hivatalos folytatása szeretne lenni (ha már ismét Jordan Suckley ült be a stúdió másik székébe). Nem rossz, nem rossz, de elődje köröket ver rá. Másik idei ismerős a Stronger Together ellenben megint remek. Persze meg kell jegyeznem, hogy mostanság mindenki magára valamit is adó trance producer akar magának egy Anahera-t, és Paul-nak ez az a száma, de én egyelőre még örülök annak, hogy inkább ezt másolgatják egymástól. A címadó From Then On egy klasszikus PVD nóta, biztonsági játék, kevés kockázatvállalással. Kattogósabb alappal rendelkezik a Steve Allen által támogatott Fairytales, de nálam már lankadóban a figyelem. Valahol itt érzem azt, hogy egy kis változatosság jót tenne a lemeznek. Nos, ez nem a Close Call képében jön el, hiába más kicsit az alap, hiába savaz benne kicsit az acid hangzás, ha a melódiák enyhén klisések. Az Escape Reality Tonight egyfajta felgyorsított progresszív zeneként próbál másfajta hangulatot megütni, ami tulajdonképpen sikerül is. Igaz, most tűnt fel, hogy ez a második és egyben utolsó olyan dal, amiben énekelnek és ez bizony szerintem annyira nem megszívelendő ötlet, bármennyire is szeretem az instrumentális alkotásokat. A lezárásról a Safe Haven gondoskodik, és igen, valami ilyesmiből kellett volna több. A harmóniák mondjuk ismerősek, úgyhogy az eredetiségért nem jár piros pont, de kellemes légkör uralkodik a dalon és kellően változatos.


Ízelítő a "Breaking Dawn" című dalból

A From Then On egy ígéretes kezdeményezés, de mintha Paul túlságosan is megrántotta volna a kéziféket. Az Evolution és ez a lemez egymás ellentétei, és hiába szimpatikusabb ez a megmozdulás, mégsem vagyok elégedett. Ettől az embertől picit többet vár az ember, valami olyat, ami albumszerűbb, ütősebb, maradandóbb. Az irányzék a megfelelő égtáj felé mutat, de érzésem szerint még több lelket kéne a dalokba belepakolni.

1. While You Were Gone (with Vincent Corver)
2. Inhale (with M.I.K.E. Push & Fred Baker)
3. Touched by Heaven
4. I am Alive
5. Everyone Needs Love" (with Ronald van Gelderen feat. Gaelan & Eric Lumiere)
6. Breaking Dawn (with Alex M.O.R.P.H.)
7. Vortex (with James Cottle)
8. The Code (with Jordan Suckley)
9. Stronger Together (with Pierre Pienaar)
10. From Then On (with Leroy Moreno)
11. Fairytales (with Steve Allen)
12. Close Call (with Tristan D)
13. Escape Reality Tonight (with Emanuele Braveri feat. Rebecca Louise Burch)
14. Safe Haven


Mindenesetre ha kiugráltuk magunkat a gyorsabb tempókra, akkor máris rakhatjuk be a következő lemezt, a Purple Haze SPECTRVM-át!


Meglepően lassan, de mégis trance-es hangszínekkel indul a lemez a Plum képében. Sejtelmes szintivonósok, príma szekvenciák, morgó basszusok; minden megvan, ami egy jó kezdéshez dukál. Hasonló hökkenet lett úrrá rajtam a Fall In-t hallgatván: akusztikus gitár, férfi ének, andalító melódiák? Nekem a Purple Haze mindig a gonoszabb, baljóslatú számokat jelentette, ehhez képest ez egy egész szerethető darab. És ezt egyáltalán nem mondanám bajnak! Hiszen a sötét zúzdát a Phaedra szolgáltatja, igaz, meglehetősen szegényesen. Harmadolásos lüktetés uralkodik a dalon, és ha finom akarok lenni, akkor azt mondanám, hogy nem lett rabja az összetett hangzatoknak és a barokkos harmóniáknak. Feljebb, a Paul Van Dyk lemeznél említettem az említendő példát, nos, itt van ennek az ellenkezője. Poénnak is gyenge... Gyorsan ugorjunk is át a spektrum (ehh..) túloldalára, mert a Light Me Up egy kiváló szám, megkockáztatom azt is, hogy bekerül az év végi kedvenceim közé. A remek ének, szárnyaló dallam és kiváló hangszerelés követendő ötvözete. A régebbi Purple Haze hangulatot a Kill Kitten idézi fel korrekt módon, a lemez címét is viselő SPECTRVM is hasonló utat jár be, de lényegesen magasabb színvonalon.


A "Neiloj" című szám klipje

Sander feleségének nevét, pontosabban annak fordítottját viseli a Neiloj, amit én már ismertem korábbról és már akkor megtetszett. Gonosz, vagány, nemtörődöm; vajon ilyen lehet az asszony is? A Contrast sem bűvöl el könnyfakasztó légkörrel, de talán már kicsit unalmas ez a koszos megszólalás. Az Out Here egészen absztrakt megoldásokkal kísérletezik, dallamilag azonban mellőz minden eredetiséget (annyira, hogy nekem be is ugrott róla a fent említett PVD albumzáró Safe Haven). Átvezetőként funkcionál az dobszekció nélküli Prysm (Eyes Wide Open), mindent a szekvenciákra és a vonósokra bíz, de ahhoz sajnos nem annyira magával ragadó. A következő dalnak nem tudom mi értelme volt, Sander fogta az egyik régi álneve alatt megjelent számát és Purple Haze remixként felrakta ide. Ez a Roundabout, ami 2009-ben jelent meg, érthetetlen mit keres itt. Úgy látszik egy mélypont után jön egy csillogás: a Historia lelassított tempójával, kórusaival, emelkedésével, szintijeivel levett a lábamról. Arról nem is beszélve, hogy utána, amikor beindul a dal, azon kezdtem el gondolkodni, miért nem lehetett legalább ennyi ötletet belevinni a többi szürkécske nótába? Én legszívesebben ezzel a zseniális számmal zártam volna a lemezt, de utolsóként a Choir 1.0 érkezik, amit szintén lehetett már hallani különböző rádióműsorokban. Az erőteljes szintik megteszik a hatásukat, még azt is elfeledtetik az emberrel, hogy ez tulajdonképpen a Hymn 2.0 kistesója.

Örvendetes dolog, hogy Sander Van Doorn ismét ebben a műfajban leli örömét, mégsem tudok a gondolattól szabadulni, hogy túlságosan is viszketett az ujja a Kiadás gombon. Nem hiszem, hogy a Purple Haze, mint olyan, album kompatibilis projekt lenne, nyugodtan beérhetné az évenkénti 2-3 szám megjelentetésével. Ahogy itt is látszódik, a ragaszkodás a bevált dolgokhoz enyhe közönyt válthat ki, az újító szándék akár pedig visszájára is elsülhetett volna. A SPECTRVM egy érdekes visszatérés; léte talán megkérdőjelezhető, de az ok, amiért megszületett mindenképp értékelendő.

1. Plum
2. Fall In (feat. James New)
3. Neiloj
4. Contrast
5. Light Me Up (feat. Aaron Bonus & Justin Gamella)
6. SPECTRVM
7. Out Here
8. Phaedra
9. Kill Kitten
10. Prism (Eyes Wide Open)
11. Roundabout (Purple Haze Remix) [Sam Sharp]
12. Choir 1.0
13. Historia


Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!