Kinél van szigszalag? (A Galaxis Őrzői 2)

Írta Pactolous Dátum 2017-05-24 18:34 Hozzászólás 1 Olvasta 267 | Rovat: Kritika »

A Galaxis szedett-vedett biztonságtechnikai szakemberei visszatértek! Sokunk régóta várt már erre a comeback-re, és elöljáróban annyit elmondhatok, hogy megérte böjtölni! Persze csak akkor, ha az első rész is tetszett, ellenkező esetben nyugodtan szkippelheted a mozit. A folytatás még humorosabb, még látványosabb, még akciódúsabb lett!

Peter Quill, azaz Star-Lord és bandája (Gamora, Drax, Rocket és a kis facsemetévé zsugorodott Groot) szinte már egy összeszokott csapatként védelmezi a Galaxist.... nos, a hangsúly a "szinte" szócskán van. Már a nyitó jelenetsor káosza is bemutatja, a csapaton belül vannak gondok, de hát minden kezdet nehéz és egyéb közhelyek. Persze a botlások komikusak, gegszerűek, és csak később terelik át a kimondatlan sérelmeket drámai síkra (de erről majd később). A rutinosnak nem nevezhető akció pár fordulat után átcsap egy kétségbeesett menekülésbe és hőseink egy bolygón landolva találkoznak a Kurt Russel alakította Ego-val. Nem nagy spoiler, hisz a film egyik előzetesében is szerepel a kulcsmondat, ő bizony Peter apja.


További részleteket nem árulok el, a film feléig eléggé a sötétben tapogatóztam én is, mert a több szálon futó történet nem mutatott kohéziót. Ott volt Peter és apja, a punk törppapa, Yondu és Rocket, Gamora és zabos tesója, Nebula; sok kis apró sztori, és nekem fogalmam sem volt, hová lyukadunk ki. Utána persze minden összeállt, a szálak találkoztak és magasabb fordulatszámra kapcsoltak a történések is. Ez kicsit tetszett is, kicsit húztam is a számat, tudnék pro és kontra érveket felsorakoztatni, de ez mind lényegtelen, ha a film nézése közben én szanaszét röhögtem magam.

Bizony, a humor nem veszett el, nem is alakult át, csak ütősebb lett. Persze ez nézőpont kérdése, én viszont farmeren keresztül is kékesre csapkodtam a térdem (lehet fog a farmerom?). Némelyik poén annyira klasszikus jellegű, mintha egy rajzfilmből szedték volna elő, a felnőttes tartalom miatt viszont nem éreztem bugyutának őket. Az első részben Rocket volt a kedvencem, hiszen minden egyes mondata ütött, mint a metaxás vodka, pláne azzal, hogy egy mosómedve szájából hangzottak el. Ezt a szerepet most átvette Drax, aki ebben a filmben - és most bocsánat a vulgáris megfogalmazásért - egy fasz! Komolyan! Ugye, ő nem képes az árnyalt fogalmazásra, neki ami a szívén, az a száján, és nem köntörfalaz semmilyen ügyben sem, bárkiről is legyen szó. Pont ezért lesz vicces!


Az új szereplők összességében bejöttek: Kurt Russel jól hozza a galaktikus űrutazó figuráját (meg azt is, ami később jön utána, még ha kicsit sablonos megoldás is), az érzelmeket érintéssel leolvasó Mantis tökéletes párost alkotott Drax-szel, és hát az őt alakító színésznőt, Pom Klementieff-et szívesen meghívnám pár vacsorára... akár így, teljes sminkmaszkban! Sylvester Stallone nem sokat tett hozzá a filmhez, most már elmondhatja ő is, hogy helyet kapott a Marvel univerzumban, és nagyjából ennyi. Viszont kábé 20 másodpercre szerephez jutott egy másik kollégája is, nos az a film egyik legnagyobb dobása volt! Az érdekes társadalmú Szuverének úgy érzem még majd visszatérnek, ennek, és ha kicsit kitárulkozna a világ, melyben zajlanak az események, nagyon örülnék. Olyan érdekes fajok, frakciók ütköznek egymással, mégis elnagyolt az a kevés részlet, amit egyáltalán megismerhetünk, igaz, egy másfél-két órás filmben aligha van lehetőség dokumentumfilmes narrációra. Legszívesebben egy RPG-ben találkoznék velük, semmi komoly, csak mondjuk egy Mass Effect szintű cuccot képzeljünk el...

Amíg ez csak hiányosság, aminek pótlására lehet más nem is vevő, addig úgy gondolom a drámai jelenetek hangsúlyosságát és komolyságát egy pöppet túltolták a készítők. Peter és az apja között még megértem, akadnak is jó pillanatok, ugyanakkor kínosak is. Yondu és Rocket párbeszédei is tartalmaznak szék-feszengős perceket, nekem legalábbis erős váltás volt a humortöltetek után a "tudom, hogy űr van a szívedben!" jellegű monológok. Mintha a készítők ránéztek volna a kipipálandó elemek listájára, és rájöttek, hogy kimaradt a nyál a filmből. Szerintem ezt ízlésesebben is megoldhatták volna, és ettől egy (marvel)hangyányit el is szontyolodtam, de túl sokat nem vont le a végső értékelésből. Bőven kárpótoltak a látványbéli megoldások, a jól megkoreografált harcok (nem voltak annyira kaotikusak, mint az első részben és bőven tartalmaztak WTF? pillanatokat), a remek, bár az első résznél nem karakteresebb dalok és hát említettem már a könnyeztető humort?


Egyszerű ember vagyok, ha úgy jövök ki egy film után, hogy "<Random káromkodás> ez beteg volt!", akkor nyomok egy analóg like-ot, azaz hüvelykujj felfele! A Galaxis Őrzői 2 egy kiváló folytatás, nem hibamentes, és hát nem erről fogunk magvas vitákat folytatni értelmiségi barátainkkal, de mindenképp megéri megnézni moziban, ha pedig kijött valamiféle adathordozón, akkor még egyszer. Vagy többször. Szerencsére még mindig élvezhető a többi Marvel film ismerete nélkül is, úgyhogy nem is szaporítom tovább a karaktereket: irány a mozi!


Hozzászólás
Papa Papa
2017-05-25 03:31
Teljes mértékben egyetértek a mélyen tisztelt kollégával... Na, ennek a mondatnak is csak a fele volt igaz, mindenkire rábízom melyik fele. :-D

Nagyon-nagyon-nagyon kíváncsi leszek, hogy mi sül majd ki az Őrzők és a Bosszúállók találkozásából. Hatalmas lehetőségek vannak abban és egyben sok buktató is. Remélhetőleg már nem kell sokat várni rá, hogy kiderüljön minden. Addig pedig legyen még sok ilyen film, mint ez, amit csak úgy tudnék jellemezni: Stílusos! Mondhatni baró, hogy a nyolcvanasévek feeling megmaradjon :-)
*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!