Jeleket fogtunk! (Solarstone - .----)

Írta Pactolous Dátum 2017-05-10 21:30 Hozzászólás 0 Olvasta 239 | Rovat: Kritika »

Richard John Mowatt, azaz Solarstone azon trance producerek egyike, aki egyfajta Midász királyként képes mindent arannyá változtatni, amihez a keze hozzáér. Nagyon kedvelem az úriembert, tehetsége mellett még a zenéhez való hozzáállása is szimpatikus, eddig megjelent lemezei pedig ott vannak az örökös kedvenceim csarnokában, aranyba öntve. Új albumával sem változott ez a helyzet, pedig először ráncoltam is mindenemet, ami ráncolható.

Pont és négy vonal. Igen, jól látod kedves Olvasó, ez a címe (kódja?) Solarstone legfrissebb lemezének. Nem a lustaság a felelős ezért, inkább egyfajta minimalista játéknak fogható fel, valójában morze jelekről van szó és Egyet jelent. Lehet, hogy lesz folytatás? Én örülnék neki, hiszen - és bevallom őszintén, ez elsőre kicsit csalódás volt - csak 8 számot kaptunk. Ez egy Materia kapcsán, ami beismerten csak egy Első fejezet, azt mondom rendben van. De lehet, hogy itt is ez a helyzet áll fenn? A cím és a tény, hogy a nyolc dal között egy uplifting (vagy hát pure trance) sincs, ezt engedi sejtetni. Majd meglátjuk, azért panaszra így sincs ok, mert a mostani, progresszív beütésű dalcsokor bőven hozza azt a minőséget, amit Richard-tól elvárunk.


Leap of Faith
Titokzatos hangdzsungellel indul a lemez, aztán érkezik a beindulás, persze csak a progis tartományokban mozogva. Egy vissza-visszatérő dallam kapta a főszerepet, ennek ellenére mégsem nevezném monotonnak. Apró ötletek, variálások teszik a megszólalást színessé, igaz, csak pont annyira, hogy az elvont hangulat ne tűnjön el.

Eclipse
Apropó hangulat! Solarstone jó pár számába szerelmes vagyok és ez az általuk lefestett atmoszféra, feeling miatt van. Imádom a zenei világát, a harmóniákat, az érzéseket, amiket generálnak bennem ezek a dalok. A .---- a lassú építkezés híve, Richard elég időt hagy nekünk, hogy ellazuljunk, átadjuk magunkat az élménynek. Kicsit talán túl sokat is, némi hiányérzetem maradt ennél a dalnál, én még vártam egy katartikus kiteljesedést, de ez csak kukacoskodás a részemről.

Untitled Love (with Rabbii)
Unatkozni viszont nincs idő, erről ez a meglehetősen furcsa, szintipopos felhangokkal rendelkező szám gondoskodik. Lassú tempó, nem szokványos effektek, érdekes ének; nem egyszerű nóta, az biztos, mégis van benne valami. Persze csak annak jön majd be aki az ínyencségeket szereti, ám ha nem idegenkedsz az elsőre bizarr zenéktől, akkor nem lesz gond.

Choosing His Angels (with Alex Karweit)
A kísérletezgetést most tegyük egy kicsit félre, íme egy klasszikus énekes darab, ami első találkozáskor a hallójáratainkba fészkeli magát. Gyönyörűséges minden tekintetben: szövegileg, hangszerelésileg, hangulatilag, egyszerűen elsőrangú. Hatalmas baklövés lenne nem kislemezre tenni, megtámogatva egy gyorsabb Pure Mix-szel!


Ízelítő az albumból

Slowmotion IV (with Orkidea)
Negyedik részéhez érkezett az Orkideával közösen elindított Slowmotion című sorozat, talán tempóban ez a leglassabb darabja. Megmaradt viszont az emlékezetes szintetizátor hang és kapott egy nagy ívű melódiát, epikusabbat, mint ami eddig a sorozatra jellemző volt. Talán a Slowmotion-ök sorából egy pöppet kilóg, de az albumra illik.

I Found You (with Meredith Call)
Röviddel az album megjelenése után került kislemezre ez a nóta, teljesen megérdemelten. Először féltem, hogy a Wicked Game sokadik trance-es átértelmezése lesz, de szerencsére a dallamok végül máshová kanyarodnak. Sőt, egy nagyon szép és tartalmas szám ez kérem szépen, arról nem is beszélve, hogy jó újra Meredith Call hangját hallani (ő énekelt anno a Winter Kills-ben is, azóta elvétve csak egy-egy dal erejéig tűnik fel).

A State of Mind
Őt már korábban is megismerhettük, nagyon érdekes szám. A dallam folyamatosan lépeget lefelé, fölfelé, szűkítget, bővítget, épp ezért nem ad sok teret a variálásnak, de Richard mindent kihozott belőle, amit lehetett. Az albumra a progresszív verzió került fel, a Pure változat természetesen ennél gyorsabb; mindenki eldöntheti, hogy melyik tetszik neki jobban. Nekem mikor az egyik, mikor a másik.

Cafune
Búcsúzóul egy break-es alappal rendelkező számot kapunk, ami számomra egy picit visszahozza a korábbi Solarstone lemezek hangulatát. Itt is van egy egyszerű, eltűnő majd újra bekukucskáló dallamsor, középütt bejön egy másik hangulat (vonósok, vocoder, állati!), majd ezek egyesülnek. Mély, tartalmas, elvont, és ami a legfontosabb, elképesztően hangulatos! Szerettem volna még több ilyet is a lemezre!


Ízelítő az "I Found You" című dalból

Solarstone viszont most ennyit adott nekünk. Úgy gondolom, helyesek a megérzéseim a folytatással kapcsolatban, de jobban örültem volna egy teljes értékű albumnak. Ha mondjuk pár hónap múlva, év vége felé érkezik egy ..--- című folytatás, akkor semmi okom nem lesz a panaszra, ellenkező esetben viszont a szám egyik széle felfelé, a másik viszont lefelé görbül majd (fura egy kifejezés lesz arcomon...). Bármennyire is rajongok Richard művészetéért, ez így nekem egyelőre kevés, én még többet akarok! Lehet, hogy elkényeztetett az eddigi lemezeivel, de hát ez az ő "hibája"! A világ úgy tűnik errefelé halad, én még egyelőre ezt nehezen fogadom be. Mindenesetre az album egy nagyon finom, minőségi tartalommal megáldott alkotás, aminek várom a párját!


Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!