Vissza a hegytetőre (Ayumi Hamasaki - M(A)DE IN JAPAN)

Írta Pactolous Dátum 2016-10-11 20:47 Hozzászólás 0 Olvasta 389 | Rovat: Kritika »

Az ember hajlamos arra, hogy olyan dolgokba kapaszkodjon vehemensen, két kézzel, amiket már régen el lehetett volna engedni. Én egyes zenészekkel, zenekarokkal vagyok így, görcsösen hiszem, hogy a legmélyebb gödörből is van kiút. Nem akarok én coelho-i "magasságokba" emelkedni, egyszerűen csak arról van szó, hogy akiket nagyon kedvelek, azokhoz vissza-vissza térek, mint egy örök optimista fel-feldobott kő, átverve a remény által, hogy hátha észhez kaptak. És ha ezt látom vagy ennek az igényét, akkor azért örülök annak, hogy néha ennyire naiv vagyok.

Japán egyik legnagyobb énekesnője, Ayumi Hamasaki - számomra legalábbis - az utóbbi időben nem igazán brillírozott zeneileg, mintha állandó útkeresésben lenne. Adja meg magát az éveknek és legyen komolyabb? Vagy addig üsse a vasat, amíg meleg és legyen ő országának örökifjú (cöhh...) Madonnája? Lehet-e esetleg a kettőt ötvözni? Kell-e egyáltalán? Vagy ritkábban kéne kiadni lemezt? Remek kérdések, amikre ha nem is válaszolok, de megpróbálok visszautalgatni a legújabb lemez kapcsán, ami a M(A)DE IN JAPAN címet kapta. Azt hinné az ember ilyen címmel a nemzetközi vizek irányba vétele a cél, de szerencsére ez nincs így.


Az album végre teljes értékű darab, nem egy pár számos EP. 10 nóta, ami akár ideálisnak is tűnhet, viszont kicsit furcsa megoldás, hogy kislemez nem előzte meg a lemezt. Klipek persze készültek, de azért remélem ez a hagyomány nem törik meg. Mindenesetre az előző dobások tükrében nem vártam sokat: gondoltam biztos megint lesznek bulihimnuszok, az aktuális menő producerek közreműködésével, itt lesznek az obligát balladák és talán lesz egy, amire azt mondom, hogy meg is jegyzem. Ehhez képest nem kicsi meglepetés ért, méghozzá pozitív! Nem használok nagy szavakat, mert azért csoda nem történt, de ahogy feljebb is utalgattam rá: mintha valami elkezdődött volna. De ne szaladjunk ennyire előre, lássuk a számokat!

tasky
Szerencsére ezúttal is távolmaradtak az átvezetők, egyedül ezt az intrót kaptuk csak, ennyi viszont kell. Sejtelmesen és jellegzetesen japán hangszereket használva indul, ez már megérdemel egy kövér piros pontot, aztán belép egy szolid, nem túl durva (figyelem, rocker szakzsargon következik!) "tucc-tucc" alap, de megmaradnak a tradicionális hangok. Tetszetős, érdekes, semmi eget rengető, de szellemes kezdés.

FLOWER
Folytatódik az előző hangulat, csak a 4/4-edes diszkó ritmusok ültek le a cserepadra és nagy-nagy örömömre átengedték a teret a rock hangzásnak. Régóta várok már erre a megszólalásra és tulajdonképpen nem is csalódtam. Egyedül csak azt találom furcsának, ahogy Ayumi énekel: próbál erővel énekelni (ilyet már korábban a Because of You című dalban), ami tulajdonképpen össze is jön neki, de... nem tudom, fura. Szokható és lehet, hogy csak én vagyok vele így, úgyhogy nem is rovom fel hibának.


Ízelítő a "FLOWER" című dal videoklipjéből

Mad World
Mindenféle különleges manír nélkül indul el és nem is mutat fel semmi különlegeset. Ennél átlagosabb módon én sem indíthattam volna, de amúgy ezt leszámítva egy rendkívül szerethető és megjegyezhető refrénnel rendelkező szám, nagyon élveztem, miközben hallgattam. Patentul összerakott nóta, van amikor ennyi is elég.

Breakdown
Ha már olvastad a korábbi kritikáimat az Ayumi lemezekről tudhatod, hogy valami oknál kifolyólag a balladái között van a legtöbb, amit kevésbé kedvelek. Ez vagy azért van, mert hiányzik a nyelv ismerete, és nem értem, miről énekel vagy pedig azért, mert nagyon sok közülük az egy kaptafára készülő, egymásra hasonlító darab. Szerencsére ezúttal nincs így (egyelőre), egy remek refrénnel megáldott lassabb, keringős ritmusú szám érkezik első balladaként, ami egyedül csak a végén hozakodik elő furcsa megoldásokkal. Ezt leszámítva viszont több, mint korrekt nóta!

Survivor
Kicsit a régebbi slágereket idézi meg (vogue, INSPIRE, Bold & Delicious), amit megint értékelek. Persze az nem megoldás, ha folyton a múlthoz fordulunk segítségért, de olykor-olykor - főleg a sok jellegtelen, túlmodernizált szám mellett - nem csak elnézhető, de kifejezetten örömteli dolog. Ez a nóta tipikusan ayumi-s, de ebben az állításban jelenleg több a dicséret, mint az elmarasztalás.

You are the only one
Sosem gondoltam volna, hogy egy újkori Ayumi albumról egy lassú szám lesz a kedvencem, de hát tessék, ez is megtörtént. Szerintem az elmúlt 6-7 évben nem hallottam ennyire gyönyörű számot tőle, amikor először találkoztam vele, gyakorlatilag csak meredtem előre a döbbenettől! Arra pedig nem léteznek még értelmes, lejegyzett szavak, mikor Ayumi a végén kiereszti a hangját. A bensőkig vágó, elképesztően szép szám, tökéletes hangszereléssel, emelkedéssel; hibátlan munka! És milyen régóta vártam már egy ilyen nótára!
br

Ízelítő a "You are the only one" című számból

TODAY
Helyenként akadnak érdekes és hangulatos váltások, de itt már érzem azt, amit más Ayumi számoknál is szoktam: rutinból összerakott, kevés izgalmas momentumot hozó, átlagos nóta. Biztonsági játékot játszik, nem mer újítani, a szokásos hangszereken túl nem vonultat fel semmit. Ez sajnos önmagában sem sok, hát még az előző szám után.

Mr.Darling
A világ ezúttal sem fordult ki sarkából, de az összkép hatványozottan jobb így is. Az akusztikus gitár jelenlétét megköszönöm, a refrén kellemes, príma a gitárszóló is. Apró finomságok kihallhatók a hangszerelésből, ezek kellenek, nélkülük nehezebben emelkedne ki az átlagból. Talán lehetett volna erősebb is, de így sem rossz ám.

Summer Love
Enyhén lelógva a lemezről, a sok pop és rock dal közé beékelődött egy diszkós alapokra épülő, klubos nóta. Nem igazán tartom jó ötletnek, de szerencsére nem lett túlságosan fülsértő, szeletelős jellegű. Ahogy a címe is jelzi, egy tipikus nyári strand-sláger, lehet rá óbégatni, jégkását iszogatni, nagyokat csobbanni. Csak annyi problémám van vele, hogy nem érzem ideillőnek.

Many Classic Moments
Talán ez az első alkalom, hogy egy feldolgozás zárja Ayumi lemezét, nem kicsit lepődtem meg én is. Az eredetit a Globe-tól nem ismertem, azt meghallgatva igazából nem sok különbséget vettem észre, a figurát enyhén modernebbre vették, és ennyi. Egy újrahangszerelt változat, amit Ayumi énekelt fel. Véleményem szerint egy átiratnál nyugodtan lehet bátrabb az ember, persze aláírom, az eredeti változat is eléggé hasonlít az énekesnő régebbi stílusára.


Ízelítő a "Mad World" című dal videoklipjéből

A végére kicsit veszített lendületéből a lemez, ezt sajnos nem tudom letagadni. Ugyanakkor azt sem, hogy egészen a közepéig én nagyon élveztem és örültem neki, hogy végre változást hallok. Nem nagyot, ez tény, nincs itt semmi revolúció, nem érkeztünk el újabb mérföldkőhöz, nincs 180 fokos pálfordulás, ezúttal inkább a fülbemászó dallamokra és a kidolgozott hangszerelésekre figyeltek oda. Érdemes lenne megjegyezni ezt az irányt és még több energiát fektetni a dalokba és akkor szerintem megszülethetne az újkori Ayumi Hamasaki egyik legerősebb lemeze. Most egy picit bizakodóbb vagyok, mint legutóbb, reméljük lesz miért!


Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!