• Kezdőlap
• Rovatok
• Letöltések
• Kapcsolat

Fájdalmasan átlagos (Paramore - Riot!)

Éppen egy videómegosztó portálon néztem egy olyan videót, aminek a témájára nem emlékszem, csak a háttérzenéjére. Ez volt a Crushcrushcrush címû nóta. Miközben a zene a fülembe kúszott ilyen gondolatok forogtak fejemben: „Hmm… Avril Lavigne még tud jó számokat elõadni! Ja, hogy ez nem Avril? Akkor mi is ez?” Hát így ismerkedtem meg a Paramore együttessel.

A Paramore egy amerikai rock-csapat akik 2005-ben hallattak magukról elõször. Az együttes felállása a teljesen megszokott sémára épül: egy énekesnõ, egy gitáros, egy basszusgitáros és egy dobos (turnén persze a teltebb hangzás érdekében még egy gitáros csatlakozik hozzájuk). Érdemes még kiemelni, hogy az átlagéletkor a bandában jó ha megüti a 20 évet. És Avril-t azért emlegettem a bevezetõben, mert az énekesnõ (vagy inkább énekeslány), Hayley Williams hangja feltûnõen hasonlít rá. Nem mellékesen pedig a stílusban is találunk egyezéseket. A Riot! címû korong - ami 2007-ben jelent meg – a második nagylemeze a csapatnak. Mint minden zenekarra, rájuk is érvényes az örökérvényû igazság: a második album mindig jobb. És valóban! Az elsõ lemez (All We Know is Falling – 2005) kellemes volt, de nem sok „vizet zavart”. Jelen írásom tárgya azonban már érezhetõen profibb, összeszedettebb. Kár, hogy sajnos még ez is kevés ahhoz, hogy igazán klasszikus legyen, tehát még van hova fejlõdni a csapatnak. A dalok tipikus fiatal-jenki rock-slágerek, azaz dallamosak, kellemesek, viszonylag változatosak de nem túl egetrengetõek. For A Pessimist I'm Pretty Optimistic - Az elsõ nóta leginkább a címével tûnik ki, de kezdésnek abszolút jó. That’s What You Get - A legfrissebb kislemezük is egyben, és ez hallatszódik is rajta: sláger a javából. Nem túl kemény, de azért rock, és fiatalos. Hallelujah - A harmadik nóta a címe ellenére nem egy keresztény ballada, inkább csak egy vidám töltelékdal, ami a végén indul igazán be. Misery Business  - Érdekesen kezdõdik, mintha valami külföldi népdal lenne, aztán ez a hangulat átcsap az elektromos gitárokéba. Zeneileg és szövegileg kiemelkedõbb, mint az eddigiek, nem hiába lett ez is kislemez. When It Rains  - Az elején azt hittem végre egy lassú dal is helyet kapott a lemezen, de aztán hamar kiderült, hogy errõl szó sincs. Lassabb mint az eddigiek, de lassúzni aligha lehetne rá. Viszont a refrén meglepõen jó, és azért itt is színesítettek a hangzáson, szóval jó dal lett ebbõl is. Let the Flames Begin - Megint egy töltelékdal: nem rossz, nem rossz, de kevés izgalmas pillanata van. Miracle - Erre a nótára is igaz az elõzõ állítás. Crushcrushcrush - Személyes kedvencem és szerintem a legjobb Paramore szám. Lehetne sorolni ide sok-sok LEG-es jelzõt, de felesleges: minden porcikájában tökéletes dal. We Are Broken - És amire vártam, egy lassú nóta. Nem hittem a fülemnek amikor elkezdõdött: zongora, szolid dobok, szép vokálok, akusztikus gitárok. Errõl van szó kérem szépen! Ha a dallam még grandiózusabb lett volna ráaggatnám erre is a briliáns jelzõt, de így be kell érnie egy „csak nagyon jó” -val. Fences - Erre a dalra már majdnem rá lehetne énekelni Hall & Oates – Maneater címû 80-as évekbeli slágerét (vagy Stevie Wonder-tõl a Part-Time Lover-t, a dobalap hasonló). Ehhez a ritmushoz illõ énekek és basszusügetések párosulnak, a refrén nagyon jó, ez a második kedvencem az albumról, végre valami különleges. Born for This - Végül az utolsó, lemezzáró dal. Kicsikét átlagosabb ez is a kelleténél, pedig érdekes dolgok itt is elõfordulnak, de hát ezekhez fülbemászóbb dallamok is kellenének. Lemezzárásnak azonban mindenféleképpen elmegy, köszönhetõen a kórusoknak. A Riot speciális kiadásán még szerepel a When It Rains demófelvétele, és még egy pár koncertfelvétel is. Az élõ fellépések jó hangulatúak, a közönség odateszi magát rendesen, ahogy a zenekar is, de azért stúdióban jobban szól az anyag. Nem akarom ezt a bandát lehúzni, hiszen látszik rajtuk, hogy tehetségesek, van bennük spiritusz, és fiatalkoruk ellenére sokkal szimpatikusabbak, mint egyes itthoni "meg-nem-nevezett tini-bandák". Remélem, hogy a harmadik lemezük még kiforrottabb lesz, mind zeneileg, mind hangulatilag, szövegileg nem muszáj, jól áll nekik ez a könnyed stílus. Csak legyen valami változatosság, többféle variálás, jobb dallamok. Mert eddig sajnos ez -  hiába kellemes – csak fájdalmasan átlagos.   A "Crushcrushcrush" videóklipje

©2008 Pactolous -  DM system v0.4 | Powered by: Darh Media | Design by www.mitchinson.net | RSS