Szenvedélyes vagy szenvedéses?

Írta Pactolous Dátum 2016-05-18 21:58 Hozzászólás 1 Olvasta 606 | Rovat: Gőzkieresztő »

Az, hogy nem kedvelem a manapság elképesztő divatnak örvendő erotikus regényeket, talán nem újdonság, többször is leírtam ezzel a műfajjal kapcsolatban a véleményemet. Néha napján azonban még én is elviccelődöm a gondolattal, hogy belekóstolok ebbe a stílusba, hátha nekem is elindítja nem létező írói karrieremet (ha ez megtörténik, akkor felvágom a kari eremet... bocs). Vagy ha nem ez, akkor majd egy szakácskönyv. Sőt, most már egyre valószínűbb, hogy utóbbi lesz a nyerő ötlet, ugyanis az erotika terén valaki megelőzött úgy cirka nyolcvan évvel.

Egészen biztos, hogy az erotikus regények sorában nem a Szürke ötven árnyalata volt az első tangabugyi (azért nem fecske, mert az már kiment a divatból, és a tanga idevágó...), de hogy lökött egy isteneset a műfajon az tuti. A maga módján zseniális húzás volt, mert sikerült az olvasóközönség részévé tenni azokat a nőket, akiknek Danielle Steel munkássága túl finom és túl öregasszonyos, az egyéb irodalom meg túl mély. Ez is bizonyítja, hogy a szexszel mindent el lehet adni, még közepes vagy annál rosszabb könyveket is. De hát Istenem, a férfiaknak ott van az internetes pornó, nőknek meg ez, jól elfér egymás mellett a kettő, nem?

Mostani kifakadásom tárgya nem is a kúrós könyvek mibenléte, elfogadtam őket, van ilyen, na bumm (különben is, jelenleg a felnőtt színezőket sokkal jobban gyűlölöm). Ahhoz is kell egyfajta irodalmi véna, hogy a különböző nemi aktusok érzékinek, részletesnek hovatovább felizgatónak hassanak. Jókainak a tájleírás ment, másnak meg a péniszek, vaginák és mindenféle segédeszközök rapszodikus orkesztrája. Jelenlegi gőzkieresztő azért születetett meg, mert piacra dobták a Mademoiselle S. szenvedélye című levelezésgyűjteményt, ami hát... nos... hol is kezdjem?


Először is kezdjük egy kis Pilátus tornával, azaz ütemesen mosom kezeimet: nem olvastam el a könyvet. Nem mondható el, hogy minden egyes mondatán gondosan átrágtam volna magam. Nem is kívánom az elolvasott könyveim táborát ezzel a darabbal bővíteni. Ezt csak a miheztartás végett írtam le. Elég volt az a pár oldal, amihez balszerencsém volt. De miért is? Mi a baj a könyvvel? A címlapon szereplő, piros karikás, 21-es szám már sejteti, hogy itt bizony durvább dolgokkal szembesülhetünk, mint egy átlagos szopi-nyali regényben. Egy 18 éves már rég túl van a méhecskés-virágos magyarázaton, mégis mi lehet az, amit még neki sem ajánlanak, amitől eltiltják még legalább három évig? Szegény, épp élvezné a felnőttkor szépségeit, az alkoholt, a dohányt, a szexet, erre a képébe kiált a figyelmeztetés: ez még mindig nem neked való!

A könyvben szereplő leveleket egy Simone nevű hölgy írta házas szeretőjének, egy bizonyos Charles-nak, és ha hihetünk a forrásoknak, akkor mindezt az 1920-as évek végén. Ez azért lényeges információ, mert így még inkább képen törölnek majd a mondatok, de ennyire még ne siessünk előre! Nem vagyok történész, de valahogy az a kép él bennem, hogy akkoriban azért még visszafogottan, erősen formális és cizellált mondatokban, mondhatni régiesen beszéltek még az emberek, főképp levél formájában. Azt is el tudom képzelni persze, hogy az ember a szeretőjével megüthet egy játékosabb, flörtölősebb hangnemet, mégis csak ez az egésznek a lényege. Az sem tűnik lehetetlennek számomra, hogy pont a kor megkötései, az írott és íratlan szabályok, a betartandó etikett miatt kifejezetten merész és bizsergető érzés lehetett egy-egy pikáns levélkében levedleni ezeket a láncokat. De hogy ennyire???


Nem köntörfalazok tovább: amire a könyv ajánlórészében úgy hivatkoznak, mint "lenyűgöző erővel" átitatott "hömpölygő kitárulkozások", "bensőséges" és "szenvedélyes levelezés", azt ha én írnám biztosan undorító, alpári és közönséges lenne. Nem véletlenül! Nem vagyok rá büszke, de akadnak pillanatok az életemben, amikor egy falusi kocsis is szúrós szemmel nézne rám, olyanokat káromkodom. Néha egészen újakat találok fel, máskor csak ugyanazokat ismétlem, monoton emelkedő hangerővel és vehemenciával. Ilyenkor már csak egy Kőbányai kéne a kezembe meg egy franciasapka a fejemre (amiből kilátszik a fülem még -20 fokban is) és mehetnék pulttámasztónak bármelyik késdobálóba, az útépítésekről és villanyszerelésről nem is beszélve. Nem mondom, hogy Mucsi-díjat kapnék a kreativitásomért, de mint káromkodó magyar nem vallok szégyent.

Mademoiselle S. elérte, hogy egy könyv felett én is elpiruljak. Persze nem azért, mert annyira felizgultam miatta, hanem azért, mert annyira trágár, hogy attól már én szégyellem magam. Hogy ne csak a levegőbe beszéljek, közlök egy kicsinyke részletet a műből, de előtte FIGYELEM! FIGYELEM! Az alábbi szöveg olyan kifejezéseket tartalmaz, amelyek kiskorú olvasóinknak egyáltalán nem ajánlottak! Ennek ellenére úgyis elolvassák persze, nem vagyok én hülye, de senki ne sírjon, hogy nem szóltam előre!

"Olyan finom ez a dédelgetés. Érintsd meg a csiklóm, érintsd meg, hadd élvezzek eszeveszetten. Ernyedten akarok heverni a karjaid közt. És aztán itt van a seggem. Láss neki nagy hévvel. Mindjárt befogadja merev faszodat.

És te add nekem a tiédet. Ah, az imádnivaló lyukacska, a szép fenék, micsoda gyönyörrel tapasztom rá forró ajkaimat, a nyelvemet, az ujjaimat... Szeretem érezni bensőd legmélyén ezt a különösen lüktető, lágy, langyos húst. Körülzárja az ujjamat, élvez. És mindjárt én jövök, rajtam lesz a sor, hogy magamévá tegyelek. Azt akarom, hogy a dédelgetésem lassú és jól megtervezett legyen. Azt akarom, hogy apránként fokozódjon benned a kéj. Add ide a gyönyörű segged, drágám. Ülj rá a faszomra, hogy jó mélyre hatoljon. Úgy, úgy, finoman, kedves, finoman. Érzed, ahogy a tagom ellenállhatatlanul hatol beléd? Jó, mondd, jó neked? Seggbe kúrlak, seggbe kúrlak, benned vagyok, benn a seggedben. Feküdj rám, szerelmem, anélkül, hogy kihúznád a lyukadból ezt a csodálatos tagot, amitől elélvezel. Mélyeszd duzzadt faszodat a pinámba vagy a seggembe, amelyikbe akarod. Azt akarom, hogy együtt élvezzünk el. Látni akarom tested a testemen. Érezni akarom, ahogy a tested és a testem eggyé válik, a nemi szerveink összekeverednek. Teli szájjal akarom csókolni a seggedet. Érezni akarom, ahogy az ajkad a csiklómra tapad, ahogy a farkad a pinámba hatol, a seggembe, mindenhová, mindenhová."

Ahogy látható, nem mindenki volt prűd a húszas években, és akkor még finom voltam (legalább én hadd legyek az). Az egyértelműen alpári megfogalmazáson túl mintha még az is összemixelődne, hogy éppen ki ír kinek, a nő a férfinak, vagy fordítva (netán ez csak egy szerepjáték, egy helyzet, amibe a levelet író nő beleképzeli magát a partner szerepébe is?). De ez a legkevesebb gond, a fejem fölötti hatalmas kérdőjel a következő kiosztandó küldetést adja a kezetekbe drága olvasó kalandoraim: jussunk döntésre! Szerintetek ez tényleg egy szenvedélyes, érzelmi kitárulkozás, az igazi, őrült vágyakozás őszinte megnyilvánulása, vagy egyszerűen csak egy trágár, közönséges, mocskos fantáziálás? Sőt, továbbmennék! Van értelme ilyeneket könyvként kiadni és kvázi irodalomként árulni vagy jobb lenne, ha a fiók mélyén maradnának mindörökre? Vagy ad az egésznek egy plusz adalékot, hogy régen születetett levelekről van szó és igenis érdemesek arra, hogy napvilágra kerüljenek?


Megmondom őszintén, én sajnálom azokat a fákat, amik ezen könyv papírlapjaiként élik tovább életüket és én nem látok semmi értéket Mademoiselle S. leveleiben. Az, hogy léteznek, nem emberiség elleni bűn, mindenki azt írogat a másiknak, amit akar, magánügy. Ugyanakkor már csak emiatt sem szerencsés ezeket megjelentetni, de tegyük fel, hogy mégis érdekesnek hat az, hogy betekintést nyerhetünk egy húszas évekbeli, erősen nimfomán asszony piszkos fantáziájába. Kuriózum, mondhatnánk. Ez esetben indítsanak el egy honlapot és töltsék fel oda, így aki kíváncsi rá, vagy erre szeretne bepörögni az esti lepedőhancúrhoz, majd ott elolvassa. Tudom én, nem kötelező leemelni a polcról, de ha ez mégis csak normális, akkor vetítsenek a mozik pornófilmeket is és mindenki olvasson nyíltan MacaFacát a buszokon! Vagy tudom is én milyen magazinok léteznek manapság, én leragadtam az ÖKM-nél... hupsz!

Szóval én teljesen kiborultam. Nem akarok az objektivitás naiv álarca mögé bújni; ha ebből tendencia lesz és mindenki előássa a nagymami, nagypapi szexleveleit, hogy könyvet készítsen belőlük, akkor én inkább Buci Maci előfizető leszek. A Google-val lengyel nyelvre lefordított Arany Oldalak is élvezetesebb olvasmány Mademoiselle S. szenvedélyénél. Remélem senki sem annyira elkeseredett a szerelmi életében, hogy ilyenekre fanyalodjon, de ha mégis, akkor innen üzenem neki, hogy egyedül is jobb! Persze előfordulhat, hogy én látom rosszul, a tévedés jogát fenntartom. Ez esetben majd nyugodtan lehet kritizálni az én szakácskönyvemet is!


És íme egy idevágó, klasszikus South Park rész, érdemes 12:46-hoz tekerni!


Hozzászólás
Papa Papa
2016-05-19 09:33
Az a durva, hogy viccen kívül is simán ki lehetne adni valami olyasmit, amit a kedves Tanár Úr a SP epizódban monitorra vetett :D

Ahhoz meg nem értek, hogy az ilyesmi miért erotikus, vagy jó, vagy hovatovább irodalom. Többször hangsúlyoztam, nyilván nem véletlenül, hogy nincs bajom a pornográfiával, viszont ettől függetlenül nem hiszem, hogy könyv formájában érdemes kiadni. Mondhatnám úgy is, hogy kezeljük helyén a dolgot: aki romantikára vágyik keresse fel a könyvtárat, aki irdatlanul trágár nyelvezettel, nulla érzelemmel megáldott baszást akar, az fáradjon az internetre... vagy keressen fel egy prostituáltat (férfit, vagy nőit, ahogy tetszik).
*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!