Nyitott szemmel (CHVRCHES - Every Open Eye)
Pactolous
2016-02-09 19:16 
0
2591
| Rovat: A skót szintipop banda bemutatkozó albuma egy kifejezetten kellemes debütálásként él a mai napig emlékeimben. Nem azt mondom, hogy egyből a földhöz vágott, de pár nóta még most is a kedvencem és azt is elérte nálam, hogy felfigyeljek rájuk. Nem is kellett sokat várni az új matériára, tavaly év végén megérkezett az Every Open Eye.
Az album a The Bones of What You Believe egyenes ági leszármazottja, de szerencsére szó sincs róla, hogy az arról lemaradt dalokat kaptuk volna meg más csomagolásban. A megszólalás, a stílus, a hangulat nem változott sokat, de erre érzésem szerint még nincs is szükség. A trió is így vélekedett, ugyanis az album készítése során több ízben visszautasították a társírók, producerek - nyilvánvalóan őszinte - segítségét, mondván, hogy ők úgy akarnak működni, mint egy igazi együttes. Szimpatikus hozzáállás! Látszódik ez az igyekezet és elszántság a lemezen is?  Never Ending Circles Minden ízében tipikus CHVRCHES szám, a legjobb elemekből összeválogatva. A nosztalgikus hangulat mellett ott vannak a széteffektezett vokáltöredékek, a felemelő refrének és Lauren bájos hangja, amiben mintha több lenne az energia, mint pár évvel ezelőtt. Sok meglepetés nem ér minket, de ahogy írtam, ebben az esetben ez nem is baj. Leave a Trace A folytatásnak kicsit lassabban adtam át magam, pedig a dal teljesen rendben van. Kevesebb hangszín színesíti, de a hangszerelés így is egy teljes egészet képez, letisztultabbnak is hívhatnám. Egy biztos, rosszat erről sem tudok mondani, ügyesen folytatja a lemezt. Keep You On My Side Végre egy feszesebb ritmusú nóta, amiben jó szolgálatot tesznek a 80-as évekből előrángatott szintik. Tetszetősek a dallamok, a refrén is ül: köszönjük szépen, eddig semmi gond! A "Leave a Trace" című szám videoklipje Make Them Gold Nincs túl sok variálás ebben a dalban, mégis van benne valami felemelő, ami szerethetővé teszi. Talán az üzenete, a szimpatikus hangszerelés vagy az a megfoghatatlan hangulat, amit vagy átérez az ember vagy nem. Adott egyfajta pluszt, aminek nagyon örülök. Clearest Blue Akár egy robogó vonat, úgy halad előre a nóta, folyamatosan teltebbé válva, aztán a dal háromnegyedénél bejön egy kis csapatás, de csak úgy szintipoposan. Az ének kellemes, az atmoszféra ismét rendben van; összességében ez is egy szerethető darab. High Enough to Carry You Over Az első lemezről nem igazán nyerték el tetszésemet a Martin Doherty által énekelt számok. Sajnos Martin az élő fellépéseken sem remekelt, szuggesztívnak szánt de inkább kínos mozgásai pedig csak rontottak a helyzeten. Ehhez képest most nem igazán tudok elmarasztalót írni; persze stúdióban, utómunkálatok után nem nagy etvasz a jó hang, de az összhatás is sokkal fogyaszthatóbb. Mondhatni, összeáll a dal és még fülbemászó is. Az ilyesfajta fejlődést szeressük ám! A "Clearest Blue" című szám dalszöveg videója Empty Threat Szellemes dal, kifejezetten jópofa refrénnel. Elsőre talán kicsit infantilisnek tűnhet, de ezen segít a középtájt hallható megtorpanás. Nekem bejött ez a keserédes bohókás hangulat, úgyhogy jár a piros pont! Down Side of Me Épp amikor már kezdtem úgy érezni, hogy jöhetne valami vérfrissítés, akkor befut ez a szám. Már maga a dobszekció is hanyagolja a nyolcvanas évek pergőit és inkább egy érdekes, kattogós loop kapja a főszerepet. Mellette persze ott vannak a már-már védjeggyé vált szintik ugyanakkor Lauren is másképp énekel, bátrabb dallamokat hoz elő. Nem drasztikus váltások, de arra pont jó, hogy egy kicsit felnézzünk. Playing Dead Akadnak olyan helyzetek, amikor nem is a forradalmi újítások miatt lopja be magát a szívembe egy dal, hanem a melódiák és az általuk teremtett atmoszféra miatt. Ebben az esetben is így történt, hisz a bevált recept érintetlen maradt, de a dallamok isteniek. Bury It Hol bohókás, hol keserédes, hol az 1981-es Depeche Mode-ot juttatja eszembe, hol a mai popdalokat. Érdekes fúzió, és szerintem csak szeretni lehet, legalábbis nekem nagyon bejöttek a megoldások, amikkel dolgozik. Az "Empty Threat" című szám videoklipje After Glow A lemez úgy záródik, ahogy az a nagy könyvben le vagyon írva. Egy gyönyörű szép, lassú, egyetlen, végtelen szintivonóssal megszólaló dal, amiben egyedüli társként Lauren tűnik még fel. Ide pont egy ilyen szám illett, szerencsére ezt a banda is érezte! A bónusz tartalom három dalban merül ki, ebből az egyikkel már találkoztam, a Get Away-jel. A Drive című mozifilm újragondolt soundtrack-jén jelent meg, deep-esre mélyített vokálmaradványai, kellemes, dúdolható refrénjei egy pozitív benyomást maga után hagyó számmá emelik. A Follow You egy meglehetősen minimalista alkotás Martin énekével, kiemelkedő basszus témával, de a befogadása nehezebb. A Bow Down egészen a refrénig nem tűnik nagy dobásnak, az viszont nagyon hangulatos lett, úgyhogy összességében tessék, itt egy album, ami nem kapott szidalmat! Bizony, bizony! Elképesztően örömteli számomra, ha egy viszonylag új zenekar túlszárnyalja a bemutatkozó albumát! Az Every Open Eye megtartotta azokat a stílusjegyeket, amitől karakteressé vált a CHVRCHES, és erősebb, ütősebb számokat írtak a külsőségekhez. Rossz dalt nem találtam, még gyengébb is alig akad, tulajdonképpen mindegyik elnyerte a tetszésemet. Zavarban is vagyok, elhihetitek! Egy biztos: ha így fejlődik tovább a banda, és ha a harmadik album még bátrabb lesz, akkor örömöm még ennél is nagyobb lesz. Ha kedveled a szolid, popos, slágeres szintetizátor muzsikát, ezt a korongot mindenképp meg kell hallgatnod!  |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!