Fókuszaság (Beat Service - Focus)

Írta Pactolous Dátum 2015-11-13 23:02 Hozzászólás 1 Olvasta 646 | Rovat: Kritika »

Az észt Madis Sillamo 2008 óta ontja magából a remek trance nótákat, készíti a jobbnál jobb remixeket és ír énekesnőknek dalokat. Hogy még nem hallottál róla? Persze, hisz nem a polgári nevét használja, talán úgy ismerősebbnek zeng, ha úgy írom: Beat Service. Ugye! 2013-as dalgyűjteménye után egy igazinak mondható szerzői lemezzel jelentkezik. Vajon a Focus megérdemli a figyelmünket?

Beat Service világa egy bizonyos időszakig abszolút szimpatikusnak mondható, körülbelül 2013-ig, amikor úgy gondolta, ideje hol progresszív, hol proglifting stílusába electro és bigroom house elemeket beleszőnni. Sajnos ez közkeletű probléma más producereknél is, épp ezért picit tartottam is az albumtól. Félek, hogy a Focus után - akárcsak Ashley Wallbridge - lezár egy korszakot és átnyargal a könnyű, profitáló de nem időtálló sikerek stílusaiba és itt hagy minket trancer-eket. De korai még talán emiatt sírni, lássuk a friss anyagot!


Focus
A címadó darab mindenesetre nem győzött meg arról, hogy fókuszálnom kellene a figyelmemet BS zenéjére. Egyszerű muzsika, kevés csúcsponttal, szolid durvulással. Semmi maradandót nem találtam benne és ez bizony lelombozó.

Love is Your Home (feat. Cathy Burton)
Az idei év egyik kislemeze, de szerencsére a dallamosabb fajtából, abból, amit BS-től már megszokhattunk. Cathy hangja már egy bizonyos fokú garancia a minőségre és ebben bizony nem is csalatkozunk. Talán lehetett volna több is, főképp a melódiák terén, de az összhatás így is kellemes.

A Brighter Sunrise (feat. Molly Omahony)
A sor egy másik single főszereplőjével folytatódik. Ez a nóta viszont már tartalmazza azokat az elemeket, amikre egy érzékenyebb trance rajongó fejcsóválással reagál. Én egész befogadó vagyok ilyen téren, nem annyira vészes a helyzet, de az tény, hogy sokat nem nyújt. Ez egy olyan szám, amire buliban lehet ugrálni, aztán annyi.

Sympho
Úgy látszik nincs trance kritika anélkül, hogy ne találkozzak az általam igencsak gyűlölt "szimfonikus/áriázós" alstílussal. Nem repülünk rayel-i mélységekbe, az erőteljes szintik valamennyire megmentik a helyzetet, de semmi szükség nem volt még egy ilyen dalra.


Ízelítő a "Love is Your Home" című dalból

Proxy
Apropó erős szintik. Itt megint ők terelgetik a figyelmünket, ez pedig egyet jelenthet: újabb tombolda. A százas szög dallam után jön a fejletépés, majd egy érdekes megidézése az R.O.O.S. Instant Moments-ének. Hagyjuk is...

So Much of Me is You (feat. Ana Criado)
Kétségbeesetten kapaszkodunk az ismerős nevekbe, hogy hátha akkor nem kell akkorát koppannunk. Ana Criado segít nekünk, bár aki már tavaly találkozott ezzel a dallal, az tudja, hogy itt az album ismét csilloghat. Ez az a hangulat, ami BS-nek jól áll.

Tallinn
Egy kis hazai téma, hisz Tallinn Észtország fővárosa. Ezen az érdekességen túllépve egy lendületes, erőteljes, kifejezetten jó vezérdallammal ellátott dallal van dolgunk, ami végre a trance elemek előtérbe helyezésével éri el a feszességet, nem pedig a lábdob túlvezérlésével. Lám-lám, lehet ezt így is!

In the Moment
Hasonló hangulat uralkodik ezen a dalon is, csak az a baj, hogy nem sikerült hozzá magával ragadó zenét írni. Ez nagy kár, mert a tempót leszámítva klasszikus trance hangszerelést hallhatunk és érződik, hogy ebből lehetett volna valami igazán nagy dolog. Nem lett.


Ízelítő a "So Much of Me is You" című dalból

So You Win Again (feat. Neev Kennedy)
Valahogy ilyentájt kezdtem el azon filózni, hogy az album nyújt-e többet a dallamos/zúzda vonulaton kívül? Ez a nóta megválaszolta a kérdésemet: a szimpatikus ének és szintiszőnyeg egy szolid break-es alapra kúszik rá; néha elég is ennyi, hogy dobjunk egyet a változatosságon.

Would You (feat. Sarah Russell)
A megszólalás ismét szimpatikus, de ez sajnos vajmi keveset nyom a latban, ha a sablonos megoldásokon nem lép túl. Az évek során észrevettem, hogy BS elég gyakran esik ebbe a hibába: teljesen korrekt, amit hallunk, de nem vág elemi erővel a földhöz, nem tép ki a lelkemből egy darabot, nem mozgat meg.

Café Del Mar
Ha csak ennyi lenne a gond, de sokkal nagyobb szemöldökráncolást idézett elő nálam ez az átdolgozás. Eleve nem túl szimpatikus megoldás saját név alatt megjelentetni egy klasszikust, de oké, lépjünk túl ezen. Végül is a pop-rock stílusban is megszokott dolog, hogy előadók feldolgozzák kedvenceiket, aztán felrakják saját albumaikra. Csak a nagyobb nevek ezt úgy teszik, hogy hozzáadnak valami pluszt, amitől picit magukénak tudhatják. Itt ez szerintem ez nem mondható el, lényegében bárki feldolgozhatta volna így ezt a dalt.

Spark
Még rosszabb az a fajta átirat, ami nyomokban még másolgat is az eredetiről, de nem tartja magát feldolgozásnak. Ez a szám például sokat kölcsönöz Mauro Picotto Komodo című régiségéből. De ha ezt nem számítjuk, ismét egy érdektelen zúzás az egész (amivel amúgy nincs sok bajom, de nekem sokkal jobban bejött például a Boost! tavalyról, no, az csak a Deluxe változatra fért fel).

Dream Weaver (feat. Sarah Lynn)
Végre ismét pozitív irányba billen a patikamérleg! Elsőre talán nem annyira magával ragadó, de az ének után beinduló szintetizátor kifejezetten elnyerte a tetszésemet. Szeretném ezt a számot hosszabbított verzióban is hallani!

On Demand
Ha röviden kéne jellemeznem, akkor a Fortuna és az Aurora folytatásaként írhatnám le legjobban. Coldharbour kiadványokat idéző dallamvilága és hangszerelése tökéletesen beilleszti a másik kettő mellé, és bár talán azoktól egy picit elmarad, de bizsergető érzés egy ilyet is tudni a lemezen.

An Autumn Tale (feat. Ana Criado)
Magasan a legjobb és legmeglepőbb szám az egész lemezről! A kétezres évek közepét idéző, mély, védjegyes progresszív trance basszusért már az első taktusoknál tapsikáltam magamban. Ehhez még adjuk hozzá a kiváló melódiákat, Ana énekét és a príma hangulatot; és most képzeljük ide a Success Kid mémet, hogy mindenki átérezhesse, mit is gondolok.


Ízelítő az "An Autumn Tale" című dalból

Under the Sun
Nagy szerencsénkre a lemez zárásaként is egy progresszív számot szánt BS, olyat, amilyet akár Chicane-től is elfogadtunk volna jobb napjain. Erre a dalra nem ugrál majd senki sem önfeledten, nem omlik le a szórakozóhely fala, nem dől ki a Föld a sarkából, de nem is ez a cél. Lazulgatunk egy őszi este a kertben, miközben azon gondolkodunk, hogy össze kéne söpörni a leveleket. Én még egy kis dallambéli variálást elviseltem volna, de túl sok panaszra így sincs okom.

A Focus egy felemás album lett. Beat Service megpróbálta az összes oldalát megmutatni, ami értékelendő. Az személyes ízlés kérdése, hogy kinek melyik világ jön be, én a magam részéről az ütlegelősdiből kevesebbel is beértem volna. Sokat írtam, nem ismétlem magam, de azért még egyszer: a kevesebb néha több. Nem szívesen tartják ezt a trance producerek szem előtt, pedig érdemes lenne. Mindenesetre mérsékelten ajánlós a Focus, de csodát ne várjunk tőle. Sok szempontból egy átlagos trance album a szokásos botlásokkal, amit viszont érdemes egy-két gyöngyszem miatt legalább egyszer meghallgatni!


Hozzászólás
Projeckt Projeckt
2015-11-14 00:24
Hasonlóan vélekedem az albumról, a sokféleség egyértelműen érződik. Mikor először hallottam róla, hogy lesz Beat Service album, nem is kívántam vele foglalkozni szinte annyira jelentéktelenné vált mostanában. Aztán több helyen promózták, végül adtam neki egy esélyt, de nem bántam meg, igaz vannak számok, amik nélkül is el tudnám képzelni az albumot, de találni olyanokat is, amik a lassan feledés homályába merülő proglifting világot idézik számomra.
*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!