A szürke néhány árnyalata (Camouflage - Greyscale)

Írta Pactolous Dátum 2015-05-31 22:39 Hozzászólás 0 Olvasta 796 | Rovat: Kritika »

Amióta az eszemet tudom - három éve (copyright by Markos György) - mindig is a szintetizátor volt a kedvenc hangszerem. Kézenfekvő, hogy azok a zenei stílusok, amik erre épülnek számomra igen kedvesek. Ilyen például a szinti-pop. A német Depeche Mode-ként is emlegetett Camouflage bandával csak pár éve kezdtem meg az ismerkedést, de betermelve a diszkográfiát azt kell mondjam, megérte! És mit ad Isten, mire eljutottam az utolsó albumig, meg is jelent a legújabb!

Mindig nagy öröm, amikor réges-régi zenekarok hallatnak magukról, működnek, zenélnek, ellátják a rajongókat új anyaggal. Az 1984 óta létező Camouflage is megélt pár hullámvölgyet, de szerencsére 2003-ban ismét magukra találtak és azóta szerintem még jobb dalokat írnak, mint az előző században. Épp ezért voltam izgatott, mikor végre a finisbe ért új lemezük, képzelem mit érezhettek a rajongók, akik már 2011-ben halhatták koncerteken az első kislemez dalát.


Ami a depesmódságot illeti, azt azért illik leszögezni, hogy vannak különbségek, a Camouflage-nak felismerhető a stílusa, ellenben az tény, hogy még mindig szeretik a srácok Martinékat utánozni. Korábbi albumjaikon is voltak olyan dalok, amikről egyértelműen beugrott híresebbik párjuk, az énekes Marcus is nagy lelkesedéssel idézi meg Dave eksztatikus mozgásait koncerteken vagy éppen klipekben és hát azért a zenei világ is hasonló. Ugyanakkor a mai DM csak álmodhatna olyan tempós és remek dalokról, mint például a I Can't Feel You vagy olyan zseniális hangulatú számokról, mint a Thief vagy a Perfect. Összességében én többre tartom a Camouflage-ot egy koppintós bandánál, így arra buzdítok mindenkit, hogy adjon nekik egy esélyt. Akár ezzel az albummal!

Shine
Az első single nyitja a lemezt, ami egy jó húzás volt a zenekartól. Bár a dal már 2011-ben bemutatkozott a nagyközönségnek (azóta játsszák koncerteken), frissnek hat, csipetnyi Hurts ízesítéssel megbolondítva. Nem túl bonyolult tétel, de slágernek kiváló, ráadásul óbégatni is lehet. És persze befészkeli magát a fejedbe...

Laughing
Folytatásként már jóval sötétebb hangulatot ütöttek meg a fiúk; ez az a dark szintipop, amit a 80-as, 90-es években annyira lehetett szeretni! Ez még ma is jól szól, ügyes variálásokkal színesítik a dalt gondolok itt például az akusztikus gitár megjelenésére. Én örültem volna ha a kiváló refrén(nek tűnő bridge) nem csak egyszer jelenik meg, mert így picit túlnyújtottnak tűnik a nóta, de ez legyen a legnagyobb bajom.

In the Cloud
A Depeche Mode-nál Martin feladata az érzelmesebb vagy éppen elvontabb dalok éneklése, a Camouflage-nál Oliver végzi el ezt a feladatot. Örömmel hallottam, hogy javult az úriember angol kiejtése, a hangjával is többet játszik, az pedig már csak hab a tortán, hogy a szám is teljesen rendben van. Remek harmóniák váltják egymást, amik hol szépek, hol pedig sejtelmesek.

Count on Me (feat. Peter Heppner)
Amikor először meghallgattam ezt az érdekes duettet, legszívesebben felkiáltottam volna, hogy "Ez az! Igen! Erről szól ez a műfaj!" Zeneileg alig lehet belekötni, a melódiák a velőmig hatoltak, legszívesebben én is ilyen muzsikákat írnék! Dalszöveg ügyben azonban a semmitmondó klisék mocsarában gázolunk, és erre nem mentség az, hogy slágernek szánják ezt a dalt! Ne értelmezzük, csak hallgassuk ezt a számot, és akkor nincs gond!


A "Shine" című szám videoklipje

Greyscale
Felettébb érdekes, de inkább bátor megoldás a lemez címadó dalát ének nélkülivé tenni (vagyis inkább fordítva), az ilyeneket tudom értékelni. Főleg akkor, ha az adott darab értékes, és indokolt az instrumentalitás. Jelen esetben így érzem, elég karakteres és kísérletezgetős lett ez a szám, de már első hallásra megfogott (köszi furulya!).

Still
Folytatódik az elvont hangulat, hiszen ismét Oliver áll a mikrofon mögött. Ennek is örülök, de még jobban bejött az a szolid, kissé kémfilmes feeling, ami átlengi a dalt. Érzelmes vonósjáték, zongorák, merész melódiák, némi elektronikával: bravó!

Misery
A pergős tételek kedvelőinek itt van ez a falat, ami ha nem is üli meg a gyomrunkat, jóllakni sem fogunk tőle. Túl sok problémám nincs vele, de kissé kidolgozatlan, lélektelen, üres. Ha a hasonló ligában játszó I Can't Feel You-hoz hasonlítom, akkor bizony bőven alulmarad, pedig szerintem lenne benne potenciál.

Leave Your Room Behind
Akkor most elő újra a dicsérő szavakat: íme a megtestesült harmónia! Középtempójú dal, de olyan szép dallamokkal, melódiákkal, hogy az egyszerűen fenomenális! Simogatja a fület, elandalít (nem altat!), megnyugtat. Csodálatos!

Ízelítő a "Leave Your Room Behind" című dalból

Light Grey
Kissé semmilyenre sikeredett, átvezető jellegű töltelékszám. Sajnos a végtelenbe nyúló pad-szőnyegen túl nem ad semmi mást, pedig egy aprócska dallam feldobhatná, így viszont akár ki is maradhatott volna.

If ...
Hogy milyen is az újkori Camouflage azt tökéletesen bemutatja ez a dal. Enyhén sötét hangulat, de mégis felemelő hangszínekkel, remek dob és basszus résszel, kevésbé érett szövegekkel, mint a nagy testvérnél, de zeneileg mégis szimpatikusabb annál. És én épp ezért szeretem őket!

End of Words
Monumentálissá váló, nehezebben emészthető nóta, ami viszont ha utat talál magának, akkor nincs menekvés előle. Rendkívül érett hangszerelés és hangulat jellemzi; kicsit meglepő is, de szerencsére a kellemes fajtából.

Dark Grey
Akárcsak "világosabb" testvére, ez is egy ének nélküli intermezzo, ami inkább merengésre alkalmas, egy szóval kevés dallammal, inkább effektekkel és végeláthatatlan szintivonósokkal dolgozik. Hangulatalapozás a finálé előtt.

I'll Find
Szerencsére zárásképp egy olyan számmal ajándékoztak meg a fiúk, ami kellőképpen elvont, mély és hosszú ahhoz, hogy meglegyen a megfelelő érzet. Nem állítom, hogy évekig dúdolgatom majd magamban, de egyben hallgatva az albumot ennek bizony itt a helye.


Ízelítő a "Count on Me" című dalból

Ha az előző kettő lemezhez hasonlítom a Greyscale-t, akkor címéhez hűen egy kicsit szürkének érzem. A gond az, hogy a Sensor és a Relocated albumok nagy kedvenceim, zseniális nótákkal, ezekhez a mostani nem tudott felnőni. De lehet, hogy nem is akart, és különben is, ott lohol szorosan a nyakukban. Véleményem szerint az igazán kiemelkedő számok önmagukban is megállják a helyüket, de ezt a lemezt egyben érdemes meghallgatni. Normális esetben ez minden albumra igaz, de erre pláne. Ha nem hasonlítgatom semmihez, akkor nagyon kellemes anyag. Én mindenesetre örülök, hogy az együttes még mindig dolgozik és príma dalokat írnak. Remélem van a srácokban még egy-kettő ilyen dobás!

01. Shine
02. Laughing
03. In the Cloud
04. Count on Me
05. Greyscale
06. Still
07. Misery
08. Leave Your Room Behind
09. Light Grey
10. If…
11. End of Words
12. Dark Grey
13. I'll Find


Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!