...2014, 2015...

Írta Pactolous Dátum 2015-01-05 22:19 Hozzászólás 0 Olvasta 888 | Rovat: Hírek »

Azt mondják, hogy a párkapcsolatokban a hetedik a kritikus esztendő. Ha ez igaz a honlapokra is, akkor idén fel kell kötnünk a gatyát, mert bizony 7 évesek leszünk! Szerencsére az előjelek nem azt mutatják, hogy megfáradtunk volna; tervek most is vannak, írások is, kedv is, úgyhogy ha rajtunk múlik, mi megcáfoljuk a pszichológusok elméletét! És most, hogy kellőképp ünnepi lett a bevezető, jó szokásunkhoz híven fussunk át az óéven!

JANUÁR

Tavaly is egy krónika volt az oldal első bejegyzése; szeretek ilyeneket írni, mert nem szükséges hozzá ihlet, csak végigveszem, miről is írtunk és hozzáötlök pár kommentárt. A világ legkényelmesebb dolga ez kérem szépen, de ha nem ez, akkor is benne van a Top 5-ben (a festékszáradás-figyelő még mindig csábítóbb munkakör...). Utána rohamtempóban érkezett az azóta pihenőpályára vonult Gumiszoba podcast 12. epizódja, amit még 2013-ban vettünk fel, de tavaly került ki. Kicsit hiányzik; olyan magvas és mély, intelligens témák kerültek elő, mint például a seggpuding, az eladható bélsár vagy a gombás busz. Jól esett néha megborulni ezeken a baromságokon, van még valaki, aki visszavárja ezt a műsort? Pedig lehet, hogy többször is szerepelne ekkortájt debütáló új szerzőnk, drága Húgom, Barbó, aki elsőként egyik kedvenc horror regényéről, James Herbert Sötét titkok házáról írt nekünk. A többszöri szereplés nekem is kitűzött cél volt, de zenei téren, ezért is osztottam meg a nagyérdeművel az elmúlt évek termését, ami leginkább csak kisebb szösszenetekből, tőlem szokatlan apróságokból állt. Sajnos a folytatás még mindig várat magára, de talán, ha idén végre sikerül beszereznem egy új szintetizátort, újból megcsókol a Múzsa. Addig is, ha szerzőként nem is, de hallgatóként foglalkozom a zenével, a tavalyi év első kritikája Orjan Nilsen No Saint Out of Me című albumát érte. Elég nagy csalódás volt, remélem a harmadikra összeszedi magát az úriember, bár azóta sem tett le semmi értékelhetőt az asztalra. Ebbe a hónapba belefért még egy Gumiszoba, Barbó itt már velünk együtt kommentálta a hülyébbnél hülyébb témákat. A változatosság kritériumát szemünk előtt tartva egy anime ajánlóval is jelentkeztünk; a Papa által javasolt Steins;Gate a két ünnep közötti legnagyobb élményeim egyike volt. Még egy kis művészet a végére: a zenei szekciót a Wolfmother énekesének, Andrew Stockdale-nek a szólóalbuma foglalta le, míg a filmajánlóba Barbó kedvenc mozijai, a Hide and Seek (Bújócska) és a The Others (Más világ) kerültek be.



FEBRUÁR

A tömény január után egy szellősebb február következett. Orjan Nilsen után egy másik tehetséget voltam kénytelen elmarasztalni, ő pedig Mat Zo volt. Lelki békém megőrzésének érdekében utána egy dicsérhető anyag is kezem közé került, Andy Duguid On the Edge című lemeze a semmiből jött, látott és győzött. A Gumiszoba 14. része ezúttal vendég nélkül került ki az éterbe, amiben kitértünk egy későbbi írásom fő témájára, az erotikus könyvek szélsőségesebb darabjaira is. Ezek után kénytelen voltam a Rudimental formáció valamint a veterán trancer, Lange fergeteges nagylemezeiről is írni pár pozitív szót.


MÁRCIUS

Márciusban folytatódott az album dömping és szerencsére új kedvencet is avathattam a CHVRCHES személyében. Ha már kedvencek, az Attack on Titan anime komolyan veszélyeztette a Dragon Ball elsőségét, talán át is vette azt? Mindegy is, aki még nem nézte meg, az most hagyja abba az olvasást és keressen utána! Aztán jöjjön vissza! Köszönöm! Kevés mainstream popzenét hallgatok, de Katy Perry albumaira mindig megemlékezem, talán azért, mert titkon bízom benne, hogy visszatér majd az első lemezén hallható, szimpatikus, laza pop-rock világhoz. Ennek ellenére a Prism nem volt rossz élmény. Ha fizetést is kapnánk azokért a karakterekért, amiket ide legépelünk, akkor Papa már rég éhen halt volna, tekintve, hogy ekkor jelentkezett először 2014-ben írással. Akkor is min... mármint izé, és még milyen prímával! A Machete Kills című filmet nézte ki, majd meg, de sajnos az előzetes jobb volt, mint maga a film. A hó végére egy furcsa hibrid, egyfajta összehasonlító, de inkább egymást kiegészítő, támogató kettős kritika került fel a honlapra. Az Above & Beyond trance-trió akusztikus turnéjának nagylemezi lenyomata és Eller Van Buuren gitárközpontú átdolgozásai kapcsán merengtem el azon, hogy a gépzenét is emberek írják.


ÁPRILIS

Az április elsejei mókázást Papa indította el, aki az emberiség végét a TV-ben látta meg. Mármint nem úgy, hogy a TV-ben ezt mutatták, hanem, hogy a TV öl majd meg minket. Egy kedves kommentelő azért belinkelt egy elmegyógyintézeti beutalót is a szerzőnek, köszönjük szépen a segítő szándékot! A komolytalankodást egy ATB albumismertetővel zártuk le, bárcsak viccelődtünk volna tovább. No, azért a Contact nem volt annyira vészes, inkább csak unalmas. Nagy örömömre felkerülhetett egy, a Budaörsi Médiakommandó oldalán is megjelent közönségdíjas írásom; ennyi pozitív kommentet még nem kaptam egyik cikk után sem, köszönöm szépen mindenkinek, aki segített és támogatott, egy élvezet volt megírni! Végre valahára Papa is megkapta a maga dicsérnivalóját egy Amerika Kapitány 2 képében. Örült is neki, mint vacsoracsatás a 10 pontnak! Nem igazán volt viszont tízpontos Markus Schulz új lemeze, de azért a Scream folytatása kitermelt pár slágert, és ez jó. Ha hülyéskedéssel indult a hónap, záródjon úgy is, gondoltuk (a francokat, így jött ki a lépés...), így rezurrektáltuk a képregény rovatot, már csak azért is, mert hála Papának most már digitális formában is megvannak rajzolmányaim.


MÁJUS

Az igazi tavasz hozzánk Gareth Emery régóta várt új albumával köszöntött be: a Drive sajnos annyira nem vett le a lábamról, de összességében bírtuk az angol úriember idei megmozdulásait. Utána következett egy kis stílusgyakorlat, a Médiakommandónál az aktuális megírandó témakör a pillangó volt. Hogy ezt ki miképp, milyen formában írta meg, rá volt bízva, az én verzióm felkerült ide is. Amíg én lepkékre vadásztam, Papa férfiasabb dolgokkal foglalta le magát, példának okádék megnézte az új Godzilla filmet. Sok-sok CGI, látványorgia a köbön és csapnivaló emberi szereplők. Sebaj, aki nem egy francia művészfilmet várt a történettől, csak a lelkében élő fiúgyermeknek akart kicsit kedvezni, annak nem lehetett oka panaszra (nekem sem volt, a sztorit kiröhögtem, a látványtól viszont leesett a hemügém). A sárkánygyík után Papa az online társkeresők rengetegébe vetette bele magát (egyértelmű evolúció), én pedig megírtam, mit gondolok Ákos új dupla koncertlemezéről, ami a jubileumi Karcolatok 20 turné anyagát örökítette meg. A hónap utolsó jelentkezője pedig Barbó volt, aki ismét egyik kedvenc olvasmányáról értekezett nekünk, Király István bácsi A remény rabjai című művéről.


JÚNIUS

Kedvenc évszakomba belépve egyik kedvenc énekesnőm új lemezének értékelésével kezdtem meg a nyarat, Katie Melua ezúttal sem okozott csalódást (és még mindig megkérném a kezét, ha magyar lenne és kevésbé ismert). A sort Barbó folytatta egy olyan könyvvel, amit én ajánlottam neki, és végül is annyira megtetszett neki, hogy a belőle készült filmváltozatot is betermelte. Bárcsak ne tette volna, de így legalább született egy jóféle összehasonlító cikk a Battle Royale könyvből/filmből. Amíg Barbó vérengzett, addig én a matekkal voltam elfoglalva: no nem azért, mert esti iskolába iratkoztam, egyszerűen csak meghallgattam Protoculture Music is More Than Mathematics című lemezét, és örömmel konstatáltam, hogy ez bizony fain. Ezután ismét szabadjára engedtem képregény rajzoló énemet, és 3 régebbi alkotással borzoltam a kedélyeket. Egy bolhapöcsnyi poszt végett Papa is bejelentkezett (lehet, vissza kéne vonnom az admin engedélyét?), de utána én vettem át a kormányt egy anime ajánló erejéig. Sőt, rögtön kettőről is írtam, hiszen a Toaru Majutsu no Index és a Toaru Kagaku no Railgun szorosan összefüggenek. Ha már rajzfilm, Papa hírt adott az általunk nagyon szeretett The Legend of Korra harmadik évadáról, majd ígéretét betartva tényleg visszatért, hogy megossza velünk jövőbeli terveit.


JÚLIUS

A nyár többi része viszonylagos nyugalomban telt a honlapon, de csak azért, mert a való életben pont az ellenkezője miatt nincs időnk cikket írni. Ennek ellenére sikerült egy anime ajánlóval elindítani a júliust, ami Papának köszönhető. Az Akuma no Riddle neki tetszett, nekem annyira nem, ilyen is akad néha. Sajnos az elégedetlenségem zenei téren is tovább folytatódott: az általam nagyon kedvelt Wolfmother zenekar olyan példátlanul gyenge albummal jelentkezett, hogy arra még a folyamatos drogos/alkoholos delírium sem lehet kifogás! Hogy legyen valami pozitív is, Papa ismét a japán rajzfilmek világába vetette bele magát, és sorra vette, mik voltak (azaz lesznek, de akkor még jövő idő volt, ami most múlt... tudtok még követni?) a nyári szezon legígéretesebb animéi . Ezek között olyan általam is nagyon kedvelt darabok szerepeltek, mint például a végtelenül elborult Sabagebu, a rendkívül bájos Ao Haru Ride, a kellemes Barakamon, az egyszer nézhető, de tipikusan "többet vártam tőle" darab Zankyou no Terror, az egyáltalán nem gyerekeknek való Tokyo Ghoul és persze a Sword Art Online II (utóbbiról egyébként terveim szerint hamarosan írok is, van mit). Ne evezzünk messzire, hiszen mindezek után egy már befejezett anime került Papa asztalára, és a Bokura wa Minna Kawaisou kötelező darab minden otaku számára, elképesztően humoros és jópofa sorozat! Utólag visszatekintve elég japános jellegűre sikerült ez a hónap, hiszen utolsóként én jelentkeztem Ayumi Hamasaki legfrissebb albumával, és megmondom őszintén, nem dobtam hátast attól, hogy a hölgyemény célba vette a kommersz house világát.


AUGUSZTUS

Anime téren eléggé belelendültünk, hiszen a nyár utolsó havában is kiemelten foglalkoztunk a japán rajzfilmekkel. Papa rögtön kettőről is megemlékezett, és két micsoda darabról volt szó! Az egyik a Hitsugi no Chaika, aminek tavaly már a folytatása is befejeződött, a másik pedig a fordulatos No Game No Life. Príma sorozatok, szó se róla! Néhanapján Amerikának is sikerül kitermelnie egy kisebbfajta csodát: a Galaxis Őrzői nálunk minden pálmát elvitt, azóta a boltban vesszük a kókuszdiót! Képregény szekciónk is jelentkezett, a négy rajzocska témáját PetiX törzskommentelőnk kiválóan egybeolvasztotta egy kis abszurd minitörténetté, egyszer talán majd meggyőzzük, hogy írjon ő is valamit... bár úgyse fog, ő szeret a háttérből figyelni. Külföldi nyaralásomból visszatérve pedig az odakint is sűrűn forgó új Cosmic Gate albumot veséztem ki, szerettem akkor is, és szeretem most is!


SZEPTEMBER

Meglepően soványka volt az iskolakezdő hónap, pedig minket az már nem is érint. Csak két cikkre volt idő, energia, kedv, abból az egyik egy kiváló és megható animének az ismertetője, aminek teljes címét is csak azért írom le most ide, hogy ne tűnjön sokkal kevesebbnek a szeptemberi bekezdés: Ano Hi Mita Hana no Namae wo Bokutachi wa Mada Shiranai (angol címén: We still don't know the name of the flower we saw that day; azaz AnoHana). A másik írás egy nem túl étvágygerjesztő darab, ugyanis megpróbáltam összeszedni a világon fellelhető legfurcsább és leggusztustalanabb ételeit. Soha ne tegyetek ilyet, én már megbántam!


OKTÓBER

Az év vége felé haladva egy dupla koncertlemez és egy digitális kislemez után ismét jelentkezett Ákos valami újdonsággal, ez volt az Igazán című EP. Hosszú idő után ismét lehetett a művész urat dicsérni, szerencsére a decemberi Aréna koncert után is a pozitív oldalra billent a mérleg. Papa és az ő ötperces rovata a tömegközlekedés örökzöld témáját járta körbe, én pedig egy meglehetősen botrányos számítógépes játék kapcsán elmélkedtem egy sort a világ dolgairól. Remélhetőleg ez egy új rovat elindítását is magával hozza, én szeretném ezt beindítani idén, de erről majd később. A méltatlanul elfeledett, jubileumi 600. bejegyzés semmi különöset nem hozott magával, csak pár fárasztó képregényt tőlem.


NOVEMBER

Az őszi szél behozta szerkesztőségünkbe az északi jeget is, de csak egy HammerFall album erejéig. A srácok a régiek, ez kinek jó, kinek rossz hír, de a lemezt érdemes meghallgatni. Ez után ismét egy anime ajánló következett, az én billentyűzetemből, és hadd írjam le még egyszer: ennyit nem szenvedtem soha még egyetlen írásommal sem. Tízszer kezdtem újra, hússzor fogalmaztam át harminc mondatot, és az utolsó pillanatban persze ki kellett találnom valami olyasmit, amivel csak szenvedni tudtam, de így utólag visszanézve is megérte! És persze a Clannad is jó! Sokkal könnyebb egy kellemes trance lemezről írni, Ferry Tayle szerencsére megkönnyítette a helyzetemet, bár a The Wizard lehetett volna ütősebb is. Akárcsak Lana Del Rey új albuma, az Ultraviolence is, de azért összességében vele is elégedett voltam.


DECEMBER

Az esztendő végére úgy tűnt Papa elvesztette józan eszét, még én is nehezen tudtam megemészteni ötperces hírkavalkádját, de legalább sikerült meglepnie. A Lordinak is, igaz nekik azzal, hogy a kiváló helyett "csak" egy jó albummal jelentkeztek: én és a nagy problémáim, igaz? Be is fogom a számat és inkább írok egy könyvet, sőt, rögtön többet is! Majd írok erről egy cikket! Ja, hogy már írtam? Bocs! Korra rajongóknak próbáltunk kedvezni hibrid írásunkkal, amit Papa és én követtünk el, kielemezve a 4. évadával véget érő rajzfilm sorozat erényeit és hibáit. Végezetül pedig, meglepő módon pont Szilveszter estéjén Papa filozofált el az emberiség jövőjéről. Tanulságos, mélyen szántó írás, és ezt most minden irónia nélkül írom!


Ismét egy mozgalmas évet tudhatunk magunk mögött, és azt kell, hogy mondjam, tavaly voltak más projektjeim is, nem is terveztem és nem akartam volna lemondani erről az oldalról. Kevés számú törzsolvasónknak talán örömhír, hogy ez idén sem lesz téma, sőt, jelenleg is azon gondolkodunk erősen, hogy mivel is színesíthetnénk a honlapot. Én a magam részéről a Hatred cikkhez hasonlóan szeretnék egy "Ami a szívemet nyomja" jellegű, rendszeresen jelentkező rovatot bevezetni, amiben komoly témákról is szó esne. Jó lenne a Gumiszoba podcast-et is újraéleszteni, az viszont rengeteg munkával jár, és csak akkor jöhetne szóba, ha 2 embernél többen is hallgatnák. A megszokott írások ezúttal is megmaradnak, tehát lesznek zene, film, könyv és sorozat értékelők, a képregényeim sem fogytak még el, és remélhetőleg a humoros cikkek száma is megszaporodik. És persze ezt mindig elmondjuk, de most is így van: várjuk szeretettel azok jelentkezését, akiknek szimpatikus ez a kis felület, legyenek akár írók, akár kommentelők, akár passzív, de visszatérő olvasók! Köszönjük a figyelmet, maradjatok velünk és persze B.Ú.É.K.!


Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!