Varázslat vagy illúzió? (Ferry Tayle - The Wizard)

Írta Pactolous Dátum 2014-11-14 16:38 Hozzászólás 0 Olvasta 902 | Rovat: Kritika »

Viszonylag kevés trance előadót tudnék felsorolni, pedig az elektronikus zene a möszijők hazájában is népszerű (elég csak David Guetta-ra gondolni). Épp ezért szolgál örömömre, hogy egy ilyen producer albumáról számolhatok be, aki ráadásul az évek során hű maradt a hangzásához, szívből teszi a dolgát és még tehetséges is. Lássuk, Ferry Tayle mit varázsolt nekünk!

Ferry Tayle nem tartozik a mainstream előadók közé, talán ennek köszönhető, hogy még mindig azt míveli, amit szeret: érzelmes, dallamorientált, néhol uplifting, néhol progresszívebb trance-et. Idén két hatalmas slágerrel is kijött, úgyhogy nyugodtan mondhatjuk, hogy a karriere felfelé ível, és ebben most hatalmas szerepet játszik második szerzői albuma, a The Wizard. Vajon szerelemgyerekről van szó, vagy csak a lelkesedés pillanatnyi fellángolásáról? Ezt próbáltam meg kideríteni!


Let the Magic Happen (Intro Mix)
Végre, újra intrót hallok egy lemezen! Imádom, mikor van egy rövid, bevezető, melódia-kollázs, ami hangulatba ringat! Esetünkben ez most nem is annyira rövid, így még inkább be tudja mutatni, mire is számíthatunk Ferry-től az elkövetkezendő jó néhány percben. Szép dallamok, telt hangszínek, minőség és elegancia; hiányzott ez már a műfajból!

The Way Back Home (feat. Poppy)
Az idei év egyik nagy slágerével folytatódik a korong, és amikor azt írom sláger, lehetőleg egy pozitív dologra gondoljunk. Ez a nóta teljesen megérdemelten került a figyelem középpontjába; aki hű akar lenni a trance gyökereihez, és mégis egy szerethető, sikeres számot tenne le az asztalra, ezt a szintet kell hoznia!


Ízelítő a "The Way Back Home" című számból

Geometrix (feat. Driftmoon)
Az utóbbi időben kifejezetten megkedveltem a nem is olyan régen megalakult, de tapasztalt tagokból verbuválódott Driftmoon formációt; kíváncsi is voltam, mit hoznak össze Ferry-vel. Szégyenkezniük nem kell, ellenben én valami hangulatosabbat vártam. A melódiák nem döngölnek földbe, pedig egy instrumentális számnál ez elengedhetetlen. Sajnos a középmezőnyben végezte a dal.

Metamorphosis
Egyik kedvenc trance nótám 2007-ből a Cape Town-tól a Metaphorique. Gyönyörű, felemelő dallammal és mesteri hangszereléssel rendelkezik, de miért is említem ezt most? Ebből a dalból anno Ferry Tayle készített egy remek remixet, gyakorlatilag ő tette híressé. Ha most ránézünk a címre, már felfedezhető a hasonlóság, még ha jelentésük különbözik is, de a dalt meghallgatván egyértelművé válik az utalás. Sőt, érzésem szerint ez több, mint utalás, elég keményen hasonlít arra a számra, ami nem tesz jót neki, ugyanis mindenben elmarad tőle.

Glorious Deception
Félúton a progresszív és az uplifting hangzás között Ferry ügyesen behozta azt a hangszert, amit mostanság előszeretettel használnak más producerek is: a hegedűt. Kár, hogy csak a kiállásban hallhatjuk, és sajnos nem is teljesedik ki a dal, túl rövid, félbevágottság érzése uralkodhat el rajtunk. Talán majd egy extended mix…

The Most Important Thing (feat. Sarah Shields & Ludovic H)
Tetszetős szerzemény; igazából remek panelekkel operál, az ének pazarul rákúszik a dalra és még az is szimpatikus, hogy nem a kiállás dallamát viszik tovább. A nem ismert számok közül eddig ez ízlett a legjobban, és úgy tűnik a kiadó is így volt ezzel, mert per pillanat ez az új single.


Ízelítő a "The Most Important Thing" című számból

Memory of Me (feat. Hannah Ray)
Ismételten egy korábbról ismerős darab, ami annak idején kicsit elsikkadt a többi nagyágyú között. Aki a minőséget tartja szem előtt, ennél lejjebb nem adhatja.

Trapeze (The Wizard Album Mix)
Lassú, epikusabb felvezetés után érkezik a begyorsulás, a megszokott dallam megoldásokkal, az elvárt hangszínekkel, kötelező megoldásokkal. Sajnos jelen esetben ezek a jelzők egy pöppet elmarasztalóak, mert nem hozzák azt a szükséges pluszt, amitől emlékezetes lenne ez a darab.

Rescue Me (feat. Erica Curran)
És akkor most átváltok a pátosz hangjára: íme, itt az idei év egyik legnagyobb slágere! Tipikus példája annak, hogy egy nem túl komplikált dallamot mennyire fel lehet erősíteni egy eltalált éneksávval. Ez az a dal, aminek megírása után annyi pozitív reakciót kapott Ferry, hogy végül nem hagyta abba a zenélést. Tegyük hozzá: szerencsére!

The One I'll Never Be (feat. Poppy)
Meglepően visszafogott, csendes, lassú szám, talán először gondolok ilyenre, de ebből nem is hiányzik egy gyorsabb változat. Általában ilyenkor jegyzem meg, hogy egy pergősebb remix sokat dobhat a dalon, most azonban úgy vélem, jobban áll a nótának ez a fajta hangulat.

Glitterings of Hope (feat. Karybde & Scylla)
Szép, klasszikus uplifting trance dallamok, néminemű, leginkább szólógitárra emlékeztető hangokkal. Nincs forradalom, de jelen esetben nem is hiányzik.


Ízelítő a "Rescue Me" című dalból

Origami (feat. Suncatcher)
Két dudás nem fér meg egy csárdában, de két uplifting májsztrót elbír egy dal, nem? Elméletileg simán, gyakorlatilag is, bőven, csak előfordul, hogy a két tehetség kioltja egymást, vagy nem is erőltetik meg magukat annyira. Sajnos ez a szám nem lett csodatévő: a dallam semmilyen, a hangszerelés szintúgy, hangulattal pedig nem nagyon rendelkezik.

Flying Blue (with Daniel Kandi)
Próbáljuk meg még egyszer, ezúttal Daniel Kandi-vel - gondolta Ferry, és morfondírozását tett követte. Az elhatározás szerintem itt sem volt túl erős, bár egy fokkal jobb a végeredmény, mint az előző szám esetében. Ez is egy rutinból összerakott nóta, hozzáadott extra nélkül: a melódia az, ami hosszabb távon szerethetővé teszi a számot, de sajnos a kifáradás jeleit vélem észrevenni.

Battle of the Barrels (with & Stonevalley)
Véleményem szerint igazán megtrimmelhették volna az albumot, ugyanis ez már zsinórban a harmadik dal, amivel úgy igazán nincsen semmi baj, de kiemelkedőt egyáltalán nem nyújt. Csak úgy van. Ez pedig kifejezetten szomorú egy amúgy szimpatikus lemezen.

Broadway Avenue
Szép, de teljesen átlagos alkotás, aminél bár nyugodtan elmondhatjuk, hogy 3 számmal túlléptük az album ideális hosszát.

The Wizard (Album Outro Mix)
El is érkeztünk a megváltó zárószámhoz, ami az Above & Beyond-i hagyományok útját járva csodaszép zongorafutamokra épül. Ahogy haladunk előre, úgy jelentkezik be a többi hangszer is, majd a legvégén újra itt a megnyugvás. Ebben a levezetésben több lélek volt, mint az előtte lévő 4 dalban.

Szeretném szeretni ezt az albumot, és nem is kéne nagyon erőlködni, mégis úgy érzem, elkapkodták a megjelentetést. Az igazán odavágós nóták mutatják meg, hogy Ferry mire is képes, az átlagosak viszont arról árulkodnak, hogy nem sok energiát fektettek az egészbe. Kicsit olyan, mintha a meglévő 3-4 erős szám köré gyorsan hozzáírtak volna még egy párat, hogy gyorsan meglegyen az albumra való mennyiség. Ez pedig azért kár, mert Ferry tényleg szimpatikus, tehetséges és komolyabb erőbedobással, kevesebb dallal egy igazán remek lemezt hozhatott volna össze. Jelenlegi állapotában azonban a The Wizard nem varázslat, csak illúzió.


Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!