Szent a béke, szent a bűn?

Írta Anita Dátum 2008-05-14 22:25 Hozzászólás 5 Olvasta 1091 | Rovat: Elmélkedések »

Alapjában véve autonóm személyiségnek tartom magam. Iskola mellett dolgozom, így folyamatosan van egy kis saját pénzem, ha kell, haza is adok belőle. Nagy vonalakban a világnézetemet is meg lehet határozni (úgy vélem, az ember élete, tapasztalatai során állandóan változik, s ezzel együtt ez a bizonyos világnézet is alakulhat, így azt nem merném írni, hogy 'kész' vagy 'megváltoztathatatlan'). Képes vagyok saját döntéseket hozni, és ami még fontosabb: vállalom a következményeit. Így akkor sem futamodom meg, ha valaki Istenről, vallásról vagy épp túlvilágról zeng hangzatos beszédet a társaságomban – maximum annyit tehetek, hogy felkészülök egy pattogós parázs-vitára.
Egy felsőbb hatalom létezését nem vitatom. Pontosabban nem akarom vitatni. Mert szeretném hinni, hogy nem csak idepottyanunk, leéljük az univerzum-nanosecondumnyi életünket és kész. Szeretném hinni, hogy van a rendszerben értelem, s hogy van valami, ami azért néha-néha rá-rápillant erre a Kozmosz-Windows-ra, hogy ugyan ne fagyjon már le. Szeretném hinni, hogy az ember nem csak kémia, nem csak hús és csont, s ha egyszer megszűnök létezni, a lelkem, a tudatom valahol tovább töprenghet ezeken a dolgokon.

Egyik vallást sem érzem közelebb magamhoz, mint a többit. Viszont – európai ember lévén – leginkább a kereszténység vesz körül közelebbi s távolabbi környezetemben egyaránt. Ateista szülők neveltek, szabad szellemben, mondván: „Szerintem nincs Isten, de nem tudhatom biztosan”. Azt hiszem, generációm nagy része ugyanezt tudja elmondani magáról – s nincs is ezzel baj. Hiszen senki nem tud rendelkezni egy másik ember gondolatai felett, akkor sem, ha épp a saját gyermekéről van szó (ebben az esetben talán pláne nem). Ugyanis a keresztséget nem lehet visszaadni. Ha egyszer valakit megkereszteltek, az egyház szemében keresztény marad, még ha nem is gyakorolja a vallást. De ha úgy vagy keresztény, hogy közben nem hiszel, annak mi értelme? Pár naposan belekényszerítenek egy kasztba, amiből nem léphetsz ki, anyuci-apuci juj de örül, „Istenfélő lesz a gyerek, maj’ annak neveljük, biztos a mennybe jut”, szerencsétlen baba meg nem is érti, csak ordít, mert az a szenilis alkoholista a szemébe önti a vizet.

És igen. A „földi helytartók”. Villon barátunk anno nem mondott nagy hülyeséget, miszerint ha igazán hiszünk, akkor talán annyira nincs is rájuk szükség. Ám ilyen a gyarló ember – ha épp nincs semmi gondja, hát csinál magának. Így a történelem során előforduló bármely népcsoport által kreált „felsőbb hatalom” (Isten(ek), Buddha, Sátán stb. – az általunk elfogadott beillesztendő) mellé mindig kellett egy kisinas. Vezető, sámán vagy épp pap – egyre megy. S mint ilyen, ő volt a kiválasztott, hogy beszélhessen Az Nagy Hatalmassal, és ugye nem gondoljuk, hogy ezek után egyenlőnek tekintette magát a pórnéppel? Ugye nem.

Ugorjunk egyet az időben – mondjuk napjainkig. Kemény leszek és szókimondó, mert a téma megköveteli.

Egy keresztény szülő, ha megtudja, hogy a papjuk molesztálta a 10 éves kisfiát, hogy lesz képes még hinni Istenben? Hogy lesz képes tovább hinni abban az egyházban, aminek a tanításai szerint addig élt, s amely mélységesen elítéli az ilyesmit? Komolyan nem értem. El nem tudom képzelni, hogy létezik olyan erős hit, ami ezt átvészeli. Ja, hogy Az Nagy Hatalmasságnak aktuális kisinasa elnézést kért? Úgy már mindjárt más.

Alapjában véve független, értő-érző, a társadalmi normákat elfogadó és betartó személyiségnek vallom magam. A gyerekeimet is ilyennek szeretném nevelni, s ha az idő múlásával és kielégült kíváncsisággal egyszer majd úgy döntenek, hogy keresztények / buddhisták / sátánisták stb. szeretnének lenni, sőt, esetleg ők alapítanának saját elképzeléseik alapján egy új vallást, ha a döntésük átgondolt és megalapozott, nem lenne az az Isten, amelyik eltántoríthat mellőlük. Mert vallást választani a gyerekünknek egyenlő a felelősség áthárításával. Hiszen ha a gyerek keresztény, nem kell azzal pepecselnünk, hogy új látásmódokat, egyéni nézőpontokat vigyünk az életébe, s őt sem kell erre ösztönöznünk – ott van a Biblia, az megmondja, mi jó, mi rossz, hogyan élj, vagy épp hogyan ne. Csakhogy a vallást – véleményem szerint – nem erre találták ki. Azért hozták létre bármelyiket is, hogy az emberek átszellemültebben élhessék a mindennapjaikat, nyugodtabban nézzenek szembe a jövővel, vagy épp könnyebben elfogadhassák azokat a történéseket, amiken nem tudnak változtatni. Vagy talán azért, hogy ebben a fene nagy világban ne érezzük magunkat annyira egyedül.

Így ha valaki nem a fent említett indokok egyike miatt vallásos, töretlenül, megingathatatlanul, akkor álszent. S ez vajon nem paradox módon illeszkedik az ő hithű erkölcsi értékrendjébe?


Hozzászólás
Papa Papa
2008-05-15 21:19
Én nem vagyok vallásos. Én hiszek :) Mégis realista embernek tartom magam. Hogyan fér össze a kettő? Egszerű. Én elég bizonyítékot találtam egy felettem álló erő létére, aki igyekszik életutamat olyan leágazásokkal ellátni, amelyekre nekem szükségem van. Hogy én észreveszem-e egyáltalán ezt a leágazást, vagy hogy ezt az utat választom-e, az pedig teljesen rám van bízva. És nem, nem kell félni, nem vagyok egy elvakult fanatista. Csak hívő! :) Uff!
Anita Anita
2008-05-15 20:21
köszi Helgusz :)
igen, sztem is nagy generációs-gondolkodás váltáson megyünk keresztül, kb pont mi vagyunk a közepe :) és ebbe a vallás is beletartozik, hiszen azért a mi szüleink közül is jóval kevesebb a gyakorló vallásos, mint pl a nagyszüleink közül. majd az unokáinknál meglátjuk :D
Helgusz Helgusz
2008-05-15 19:40
Az a baj, hogy az idősebbek nem értik meg, hogy miért nem hiszünk feltétlenül.
Én azon az állásponton vagyok, hogy bárki hihet bármiben, de ehhez nincs szükség bálványimádásra, csak a saját erkölcsi értékrendjére. Továbbá manapság a templomok is a politika színterévé váltak.
Amúgy tetszett!:D
Anita Anita
2008-05-14 23:17
köszönöm *elpirul*
Mike Mike
2008-05-14 22:51
Nem akarlak már dícsérni, mert azt hiszik fizetsz nekem, de ez 5ös.
*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!