Szintipop cuki lánnyal (CHVRCHES - The Bones of What You Believe)

Írta Pactolous Dátum 2014-03-04 22:23 Hozzászólás 0 Olvasta 1162 | Rovat: Kritika »

Hadd kezdjek egy önvallomással: kedvenc hangszerem a szintetizátor. Ebből következik, hogy imádom az elektronikus zenét, bár ezt talán már tudják egy páran, akik olvassák a honlapot. Kifejezetten kedvelem azokat a zenekarokat, akik ezt a hangszert előtérbe helyezik, legyen az akár a nagy öreg Depeche Mode, az eklektikus M83, az elektronikát élő instrumentumokkal párosító Air, vagy az új belépő, jelenlegi írásom főszereplője, a skót földekről származó CHVRCHES.

A fenti zenekarok megemlítése nem volt véletlen, stílusilag az ő nyomdokaikat követi a trió. A bandát nekem először törzsolvasónk, Gábor mutatta be, és már első hallásra beléjük (és az énekesnőbe) szerettem, de a világ is. A BBC például 2013-ban beválasztotta a legígéretesebb zenei produkciók közé, debütáló albumuk, a The Bones of What You Believe pedig a Metacritic-en 80 ponton áll jelenleg. Én sem tudok mást mondani, a lemez olyan, mint Julius Caesar: jött, látott és győzött.

The Mother We Share
Mivel is kezdődhetne az album, ha nem az első kislemezzel, azzal, ami mindent megalapozott. A nóta nemes egyszerűséggel király: minden a helyén van. Az énekesnő, Lauren énekfoszlányai, mint sample hangok felkeltik az ember figyelmét, utána a csodás harmóniák ragadnak meg minket, majd pedig a felemelő refrén. Telitalálat!

We Sink
Feszesebb tempót diktáló nóta: igazi elektronikus csodaság. A refrén remekül sikerült, a kiállásnál hallható káosz pedig kifejezetten ügyes.

Gun
A harmadik kislemez folytatja a kiváló dalok sorát. A hangszerelés teltebb, erőteljesebb, sugárzó energia uralja a számot, plusz a hamisítatlan 80-as évek fíling. Az énekben egy pillanatnyi szünet sincs, így talán elsőre soknak és kevésbé fülbemászónak tűnhet, de érdemes több esélyt adni neki!


A "The Mother We Share" című dal videoklipje
Tether
Lassúnak induló, de aztán komótosra gyorsuló nóta, amiben nagyon örültem a gitárok és az erősebb szintik megjelenésének. Másrészt viszont kicsit súlytalan a dal; kellemes, de nem annyira jellegzetes, igaz a végére beindul. Minden szám nem lehet világsláger, talán jól is van ez így.

Lies
Ez lehetett a második dal, amivel találkoztam tőlük, úgyhogy kiemelt helyet kapott a szívemben. Elképesztő mód bírom ezt a számot: a dallamok ülnek, a hangzás telt, a dobok dübörögnek rendesen, és a szintiket is ügyesen választották ki. Nem is ragozom tovább, nem csoda, hogy rákerült egy kislemezre; remek nóta!

Under the Tide
Martin Doherty, a banda egyik hím tagja (nem hímtagja!) kapta a főszerepet ebben a dalban, kellemes színfoltja a lemeznek. A hangulat letisztult, amikor a vokálok is besegítenek, akkor kifejezetten emelkedetté válik. Élőben annyira nem működik a dal, ez a Martin (még) nem az a Martin (tudjátok, a DM-ből…), mindesetre itt teljesen jól szól.

Recover
Játékosabb hangulatú nóta, kissé vontatott ritmussal, de ez elég volt ahhoz, hogy főszereplője legyen egy kislemeznek. A többi tükrében nem mondanám kifejezetten erős dalnak, de szégyenkezni valója így sincsen.


A "Gun" című dal videoklipje
Night Sky
A komplett katatónia elkerülése végett egy ismételten tempósabb szerzemény következik, és szerencsére ez is teljesen rendben van. A refrén erőteljesebb, mint a dal többi része, ezzel jófajta húzást adva neki. Érdekes hangszerelési megoldások is előfordulnak, mintha kicsit kísérleteztek volna ezzel-azzal, amit én mindig tudok értékelni.

ScienceVisions
Átváltottunk a sötétebb hangulatba, ezt egy monoton, dark nóta hozta el nekünk. A verzék, mint segélykiáltások, a refrénnek számító sorok vészjóslóak, feloldozást csak a dal vége felé kapunk, amikor a hangszerelés kiteljesedik. Érdekes próbálkozás, nekem tulajdonképpen bejött, de tuti nem ezzel a számmal ismertetném meg a zenekart másokkal.

Lungs
Majdnem kihagyott ziccer a dal, ugyanis a megszólalás egyszerűen remek, a szöveg is találó, a dallammal sincsenek gondok, de a refrén olyan erőtlenre sikeredett, hogy majdnem sírva fakadtam. Ha kicsit több kraft lenne benne, új kedvencet avathattam volna, így viszont kénytelen leszek beérni a körítéssel.

By the Throat
Kettős hangszerelés jellemzi a dalt: a verzéknél minimalista, kevés hangszín szólal meg, míg a refrén telt, meleg, felemelő. Nekem bejött ez a dualista megszólalás, a dallamokkal sincs gondom, és az a szolid szintiszóló bizony kellett oda a végére!


A "Lies" című dal videoklipje

You Caught the Light
Elérkeztünk a lemez utolsó dalához, és ehhez méltóan egy meghitt, lassú, emelkedett hangulatú szám zárja a lemezt. Az M83 hatás itt, ha lehet, még jobban érződik, talán Martin picit fáradt éneke miatt. A hangszerelés, ahogy írtam, monumentálisabb, habár a nóta végére vártam valami ütős elszállást, de ez sajnos elmaradt, kicsit hirtelen lett vége.

Kezem közé a Special Edition került, ami két bónusz számmal és két remix-szel több a sima változatnál. A Strong Hand-et meghallgatva szinte érthetetlen, hogy ez a remek nóta miként végezhette a bónusz szekcióban, amikor majd kicsattan az energiától! Az egyes blokkok (verzé, bridge, refrén) tökéletesen el vannak választva, a tempó remek, a hangszerelés zsír… ritkán dicsérek ennyire albumon kívüli, ajándék dalt, de ezt bizony kár volt ide száműzni! A másikon, a Broken Bones-on viszont nem csodálkozom: kevés dallamával, merevségével és monoton világával megérdemelten foglal helyet a bónusz dalok között. Nem rossz, nem rossz, de nincs is keresnivalója a nagylemezen! Két remix közül az egyik a Gun-ból készült a KDA által. Nosztalgikus hangulatú house változat, amin, ha nem lenne ének, meg nem mondanánk, hogy mi volt az eredetije. A másik átdolgozás célpontja a The Mother We Share lett, és egy eléggé meghatározhatatlan stílusban remekel. A dal a végletekig le lett csupaszítva, de szerencsére megtartották az eredeti dallamokat: érdekes, de fárasztó is egyben.

Végezetül azt azért még leszögezném, hogy a CHVRCHES nem a szintipop alfájával és omegájával rukkolt elő, sőt, spanyolviaszról sincs szó. Ellenben debütáló albumként, minden apróbb, kezdők botlásából eredő baki ellenére megállja a helyét, sőt, a tavalyi év sztárjaivá teszi a bandát. Van, amikor nem kell feleslegesen továbbragozni: a The Bones of What You Believe lemez minden elektronikus zene iránt fogékony embernek erősen ajánlott! Akik pedig megőrülnek az aranyos énekesnőkért, ne is keresgéljenek tovább!


Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!