Senki sem szent (Orjan Nilsen - No Saint Out of Me)
Pactolous
2014-01-15 23:08 
0
2980
| Rovat: Mielőtt még bármibe is belekezdenék, szeretnék leszögezni valamit! Mérges vagyok! Mérges és csalódott! Nem szeretek erősen kritizálni semmit, a fikázás nem az én műfajom (kivéve, ha valami tényleg nagyon rossz, akkor móka, hehe), akkor pedig különösen nehezemre esik valamit/valakit elmarasztalni, ha kedvelem a személyét, a munkásságát. Most viszont kénytelen leszek, így előre is elnézést az esetleges kemény megfogalmazásért, durva szavakért! És most, hogy jól lelőttem a poént, következzék a legutóbbi Orjan Nilsen lemez ismertetője!
Senki sem szent, én, mint pogány/ateista legalábbis így gondolom. Orjan viszont kis túlzással elég közel került ehhez a státuszhoz első lemezével, az In My Opinion-nal, amit kifejezetten szerettem, és ennek anno, itt hangot (karaktereket) is adtam. Tehetséges, szimpatikus srác, aki csak úgy ontja magából a dalokat, bár az utóbbi időben eléggé egy kaptafára készültek a számok, remixek, gondoltam majd egy új album ráncba szedi őkelmét, és új nagyágyúkkal bombáz minket. Nos, Napóleon is tévedett, mikor meg akarta támadni az oroszokat, nagyobbat én sem lőhettem volna mellé…  Hands (feat. Senadee) Elsőként nem kapunk semmi finom intrót, felvezető dalt, rögtön bele is csapunk a lecsóba. Egy-két kellemes hangszínt leszámítva majdnem egy teljesen szokványos, sláger house-os beütésű számmal van dolgunk, ami épp ezért kevés kiemelkedőt mutat fel. Nem rossz, nem rossz, de kicsit úgy érzem magam, mint a tanár, aki kénytelen 3-ast adni az eddig színötös diáknak.
Mafioso Szerencsére a második szám újra megvillantja azokat az erényeket, amiket Orjan-tól megszokhattunk, főképp, ha a morcosabb, masszívabb dalokat kedveljük tőle. Kevés, de annál nagyszerűbb dallammal operál, ami egyből kialakít magának egy kis zugot agyunk egyik szegletében. A megjelenés óta már a Mark Sixma remix is hódít, úgyhogy elmondható, hogy ez egy remek nóta! Ízelítő a "Mafioso" című dalból Saint Out of Me (feat. Natale Peris) Zavart érzek az erőben! Tavaly megjelent a No Saint Out of Me című dal, ez viseli a lemez címét is, erre itt, most tagadószó nélkül, énekkel felvértezett változatban szerepel. Hogy ennek mi értelme volt, azt fel nem tudom fogni! Az ének totálisan felesleges, semmi pluszt nem ad, inkább csak elvesz az élvezeti értékből. A dal pedig hát… megszoksz vagy megszöksz. A zúzás rész tetszetős, főleg a faja kis sub basszusok miatt, de egyeseknek talán már sok lehet az electro-ból.
Untouchable Felcsillan a remény, hogy talán, talán prezentál nekünk az úriember egy lágyabb, szerethetőbb számot is, de aztán ez olyan hamar foszlik szét, mint a halászháló a Tisza vízében. A legrosszabb az egészben az, hogy még lenne is potenciál a dalban, de a melódia túl kevés, és az is önismétlő, a hangszerelés pedig nem sikerült elég karakteresre. Ami működött a Mafioso-nál, az itt sajnos már nem.
XIING A tavalyi év egyik legellentmondásosabb dala! Orjan fogta a 2012-ben kevés sikert elért Copperfield böfögős basszusát, hozzáadott egy olyan dallamot, ami mintha egy soha meg nem jelent orosz C64-es kalandjáték zenéje lenne, és adott neki egy címet, amit szerintem egy képregényben láthatott (kardsuhintás hangja lenne?). Ne is hasonlítsuk az úriember régebbi számaihoz, mert akkor csak felidegesítjük magunkat. Ellenben ha poénként fogjuk fel a dolgot, egyfajta viccként, humoros próbálkozásként („nesze nektek, ehhez mit szóltok?”), akkor jóféle. Ugrálni lehet rá, nem túl ittasan még dúdolgatni is: ez tipikusan az a dal, amit egyszer elnézünk, de rendszer ne legyen belőle. Kár, hogy Orjan nem így gondolta…
A "XIING" című dal videoklipje Hurricane (feat. Christina Novelli) Majd talán most! Végre egy nívós darab! Ez már az a világ, amit a lemez eleje óta hiányolok, ami az első albumon megvolt! Nem mondom, hogy világrengető sláger, és még Christina sem tehet róla, hogy nem ez az új Concrete Angel, de nem is baj. A nóta így is teljesen rendben van, ide meg már nagyon kellett egy ilyen mentőöv!
In the Air (feat. Adam Young) Chicane-nél rendben volt, Armin-nál megszoktuk, Paul Van Dyk-nál már a fogunkat csikorgattuk, itt meg már úgy vagyok Adam Young-gal, hogy legszívesebben kitiltanám a trance lemezekről! Minden tiszteletem az övé, de ezt a Sweet Like Chocolate hangulatot legyen szíves máshová vinni! Ja igen, hogyha még nem derült volna ki, nem tetszik ez a dal. Ha nem tudnám mi lesz még itt, már most ráaggatnám „Az album mélypontja” jelzőt, de ne siessük még el a dolgot!
Violetta Az album egyik előhírnöke volt tavaly, és már akkor megszerettük, itt pedig úgy kapkodunk utána, mint a Titanic Jack-je levegőért! Minden ízében remek darab, telt, erős hangszínekkel, kiváló dallammal, jó húzással; ejj, miért nem lehet minden dal ilyen? (akkor meg az lenne a baj, tudom…)
Ízelítő a "Violetta" című dalból This Traktor … és itt van, amire utaltam a XIING-nél! Poénnak már erőltetett, komolynak viszont egy vicc. Orjan talán azt hitte, hogy ez az egy dallamféleség elviszi a hátán a dalt, ráhúzhat egy-két zúzdát, eljátssza minél több szintivel, és akkor jó lesz. A végeredmény inkább idegesítő, erre a dalra party-n én kivonulnék a pulthoz italt kérni, ugráljon rá, aki akar…
Apart (feat. Jonathan Mendelsohn) Aranyos dal. Hogy ez most mennyire helyes jelző egy Orjan albumon, azt inkább hagyjuk, mert félek, kibújok a jó modor köpenye alól. Nem hallgathatatlan ez a szám sem, de csak idézzünk fel magunkban egy-két Orjan Nilsen himnuszt… megvan? Utána
hallgassuk meg ezt a nyáltengert. Köszönöm, haladjunk tovább!
Smile Honey Végre visszaváltottunk a komolyabb hangulatra, de az isteni szikra még mindig nem kapott lángra. Korrekt iparosmunka ez a dal is, de ahogy Projeckt barátom mondaná: egy nagy semmi. Hámozott léggömb. Súlytalan, semmilyen dallam, ugyanilyen hangszereléssel. A fiókban kellett volna hagyni, de az a szomorú, hogy még így is az album pozitívabb pólusán helyezkedik el.
Knobtwister Nem merek már semmit sem leírni, félek, hogy már így is kihúztam a gyufát, de ha már lúd legyen kövér! Újabb 12-egy-tucat electro-s átlagzúzda, csúcspont nélkül. Facepalm zenében. Lekívánkozik íródni a „szánalmas” kifejezés, de az már tényleg csak belerúgás lenne a halottba.
A "Saint Out of Me" videoklipje You Will Never Be Zárásképp pedig egy újabb gyöngyszemet (morzsát a koldulónak) kapunk, ami még mindig nem az a minőség, amit az első albumon hallhattunk, de minden egyes hallgatással jobban megszereti az ember. Egy apró szépségtapasz egy csúnyán elfertőződött sebre.
Hova ragozzam tovább? Katasztrófa ez a lemez. Olyan, mint az áthúzott O betű a borítón: égő. Nem annyira, hogy leborotváljuk fejünket és kolostorba vonuljunk, de gondolkodóba esünk. Orjan Nilsen első lemeze egy nagyon erős kezdés volt, amit majdnem sikerült ezzel a másodikkal lerombolni. Amíg ott kevés gyenge darabot ölelt körül jó pár ütős nóta, sláger, amíg ott voltak monumentális, érzelmes, hangulatos dalok, addig itt pont fordított a helyzet. Elképesztően kevés izgalmas pillanata van ennek a lemeznek, a legtöbb szám méltatlan ehhez az emberhez, nem tudom megérteni, hogy ez mire volt jó. De ez a kérdés kiterjeszthető sok más producerre is: mi történik? Miért elégedtek meg az egyszerűsítéssel, amikor sokkal többre vagytok képesek? Őszintén remélem, hogy Orjan kitombolta magát, és ezután észhez kap. Habár ha a közönség ezt is befogadja, én hiába tépem itt a számat…  |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!