Ez nem kozmált oda! (Kozma Orsi - Vulkán)

Írta Pactolous Dátum 2013-09-11 22:42 Hozzászólás 0 Olvasta 1104 | Rovat: Kritika »

Kozma Orsi többféle zenekarban, többféle stílusban énekelt már. Egyrészt maga mellé gyűjtötte Geszti Péter a kérészéletű Jazz+Az-ba, másrészt danolászott a Cotton Club Singers berkein belül is. Számomra a legérdekesebbnek azonban a szólókarrierje bizonyult, első két lemezét nagyon szerettem, így nem csoda, hogy a harmadikat is felfokozott lelkesedéssel vártam.

Annál is inkább, mivel e lemez mögött is Szakos Krisztián áll, aki nemcsak Ákos zenésztársa már 2002 óta, de mostanában a Compact Disco körül is legyeskedik. Ez utóbbi tény rányomja a bélyegét Orsi legújabb dobására, a Vulkánra, hiszen az előző kettő szólóprodukciójához képest sokkal kommerszebb, elektronikusabb lett a hangzás (house-os elemek, hajjajj…). Ez nem feltétlenül gond, hiszen az érdekes szövegek megmaradtak, Orsi hangja értelemszerűen nem változott, és azért akadnak kevésbé diszkós dalok is. És persze azok sem rosszak…


Óceán
A nyitónóta már az új hangzás szellemében készült el: laza, house-os sláger, semmi különös. Hahh, legalábbis ez jön le elsőre, de többszöri hallgatás után előbújnak a hangszerelési finomságok; sokkal igényesebb a megszólalás, mint ahogy először gondolnánk. Persze ettől még ugyanúgy egy emészthető, kellemes sláger marad.

Szupererő
Jöjjön a másik véglet: az előző dal a modern tánczene szellemében készült el, a második pedig a 80-as évekében. Már a felütés is olyan, mintha egy sötét sikátoros jelenettel kezdődő krimisorozat háttérzenéje lenne, de szerencsére a folytatás is bizsergetően nosztalgikus. Emellett még az is nagy pozitívum, hogy a refrén egyszerűen mesés, megjegyezhető, dúdolható; mintha csak az előző lemezről maradt volna le, de nagyon jól jártunk, hogy most itt megkaptuk. Egyik személyes kedvenc!

A túlsó part
Lágyan, andalítóan induló nóta, amibe már-már erőszakosan rondít bele a tompa lábdob, de aztán a többi hangszín bekúszásával értelmet nyer. Gyönyörű szám, ami érdekes változáson megy át a vége felé; szeressük!

Waves
Az egyik dal a lemezről, aminek társszerzője maga Orsi, ennek ellenére (vagy tán épp ezért) meglehetősen szokatlan tőle. Az angol dalszöveg hagyján, ez a terület nem ismeretlen neki sem, de a hangszerelés már más tészta. A monumentális kiállás után olyan electro-house fogad bennünket, hogy kétszer is megnézzük a CD-t, jót tettünk-e be a lejátszóba. Mivel stílusilag tág a tűréshatárom, ezért nem botránkozom meg eme dal jelenlétén, legfeljebb kissé értetlenkedem: erre tényleg szükség volt? Amúgy korrekt nóta, csak kicsit kilóg a többi közül.


Az "Óceán" című dal videoklipje

Lebegés
Az előző után éles váltás, de szerencsére most a jobbik irányba. Tanítani kéne azt a harmóniát, ami ebben a dalban uralkodik: a basszus és a zongora kettős játéka libabőröket idéz a hátunkra, és akkor Orsi még nem is kezdett el énekelni! Később aztán megint előkerülnek a dance alapok, de a csoda akkor is megmarad: bravó, újabb kedvencet avathatok!

Vulkán
Érdekes helyen, a lemez közepén foglal helyet a címadó dal. Kellemes lüktetésű nóta, a dallamok helyükön vannak, a dalszöveg is tartalmaz érdekes fordulatokat; egyedül a hangszerelést tartom kicsit laposnak, nyugodtan lehetett volna egy fokkal erőteljesebb.

Anyatej
Aki Orsinak az elvontabb dalait, énjét kedveli, az ezzel a számmal fog összebarátkozni, úgy, ahogy én is. Minden tekintetben előremutató: kicsit hangosabbak a gitárok, fejlóbálósan vontatott a ritmus, a szöveg pedig egészen meglepő. Egy kis kukacoskodás azonban ide is bekívánkozik: Orsi énekére szerintem kár volt ráerőltetni
TUDTAD?
A "Waves" című számot Orsi Pixával együtt írta, aki többek között már Flournak és SP-nek is szerzett dalokat. Ezt az információt mindenki úgy raktározza el magában, ahogy akarja...
a lejjebb torzított vokálsávot. Ettől nem félelmetesebb lett, inkább nevetségesebb. Még szerencse, hogy annyira nem hallani.

Liar
Újabb angol nyelvű szám, ami hasonló módon tűnik ki a sorból, mint a Waves. Hektikus ütemek, kicsit jazz-es ének: mintha egy elektronikával átölelt Cotton Club Singers etűd lenne. Ez nem feltétlenül elmarasztalás, csak jelzem, szokni kell ezt a hangzást.

Mámor
Itt van az a világ, amit én szeretek! Először mintha valami régi magyar film betétdala indulna el, de aztán megjelennek a szintetizátorok: ez az! Remek hangulatépítés jellemzi a számot, amit szépen megtör imitt-amott a kezdeti dallam. Valahol itt kezdtem el érezni, hogy Szakos szövegei sokat fejlődtek, nagyon szép és érdekes képekkel dolgozik.


Ízelítő a "Szupererő" című dalból

Csillagfény
Utolsó dalként ismét egy táncosabb nótát kapunk: a lemezzáró balladát tehát elfelejthetjük. Ennek normál esetben nem nagyon örülnék, de jelen esetben nem bánom. A képbe beleillik, és különben is, ha ilyen kiváló dallamú számról van szó, kit érdekel, hogy hol is helyezkedik el? Még egy utolsó tánc, rázzuk fel magunkat!

Orsi első albumát szerettem, a másodikat imádtam, a Vulkán pedig valahol a kettő között helyezkedik el. Remek hallgatnivaló, ez pedig tőlem - hisz a magyar zenét úgy általánosságban nem kedvelem - igen nagy dicséret! A diszkóslágerek talán nem hiányoztak annyira, de igaz, így talán több ember felfigyel Orsira (na, nekik majd a többi szám nem fog tetszeni). Szerintem érdemes belekóstolni mindenkinek, van annyira változatos és sokszínű a lemez, hogy ki lehessen fogni egy-egy új kedvencet.


Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!