A kirekesztésről

Írta Papa Dátum 2012-12-05 09:50 Hozzászólás 0 Olvasta 1043 | Rovat: Elmélkedések »

Tegnap este, úgy éjfél tájt, megrohant egy gondolat, aminek hála az alvásnak lőttek, ezért úgy gondoltam, hogy ha már ilyen jól összeismerkedtem vele, veletek is megosztom.

Szóval, miért is rekeszt ki egyéneket, csoportokat a társadalom? Egyszerű: mert mások. Más a gondolkodásuk, a vallási nézetük, a bőrszínük, a népcsoportjuk, s egy jó ideje már azért is, ha más a hajviseletük, másképp öltözködnek, vagy másfajta zenét hallgatnak, mint a társadalom nagyobbik része. Szerintem ez egy nagyon jellegzetes állati ösztön, ha valaki nem követi a vezérhímet/nőstényt, a csoportot, akkor azt ki kell tagadni, mert bomlasztja az egységet. Ez az állatoknál működik is, mert a kirekesztés vége általában a csoporttól elszakadó halálával végződik. Az embereknél ettől jelentősen eltérő a helyzet.

Ha a mi fajunk valakit kitagad, az esetek többségében az nem fog éhen halni, nem követ el öngyilkosságot, hanem kapcsolatba lép azon társaival, akiket az ő esetéhez hasonló okokból vetett ki magából a társadalom. Közösen pedig nem hogy rosszul érzik magukat, hanem megerősödnek és immáron az asszimilálódás minden szándéka nélkül, büszkén, dacosan állnak ki másságuk mellett. Így nézvén a dolgokat, szerintem a kirekesztéssel pont annak az ellenkezőjét érjük el, amit szeretnénk.

Borzasztó, hogy már óvodás korban is teljesen természetes kinézni mondjuk a kövér gyereket, így talán nem meglepő, hogy a felnőtt társadalom a legapróbb eltérést is azonnali kirekesztéssel "bünteti".

Most biztosan sokan sokfajta példát tudnának mondani olyan csoportokra, akiket a kirekesztéssel akart büntetni a társadalom, ám ezzel ők csak megerősödtek, én azonban egy teljesen politikailag korrekt, egyáltalán nem rasszista példát szeretnék megemlíteni. Ez a példa pedig nem más, mint a rock zene.

A rock a kezdetekben a lázadás jelképe volt, a társadalom lenézte, nem kívánatos elemeknek tartotta a rockereket. Megszűnt ettől a rock "fertője"? Ó, dehogy! A rockerek egymásra találtak, csoportba verbuválódtak és mára mindannyian láthatjuk, hogy mit értek el. Nem hogy a rock nem halt ki, de mára egyenesen a társadalom része lett. A rock műfaja most már nem csupán kívülállók által kedvelt lázadási forma, hanem a zenei élet egyik legmeghatározóbb eleme. A társadalom megvetette, amitől annyira megerősödött, hogy minden akadályt el tudott söpörni és betört a közéletbe.

Nos, mint mondtam, ezek a gondolatok késő este törtek rám, szóval, hogy a közönség számára mennyire értelmesek azt nem tudnám megítélni. Én értem mire gondolok, lehet, hogy nem tudtam rendesen megfogalmazni, de mindenesetre leírtam, így remélem ki is megy szépen a fejemből.


Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!