Szegecsek, bőrkabát, sikítós terpesz
Pactolous
2012-02-21 22:20 
0
11253
| Rovat: Itt és most (Nickelback – Here and Now) Egy személyes vallomással indítanék: Chad Kroeger és bandája azok közé az együttesek közé tartozik, akiket nagyon-nagyon szeretek. Albumról albumra jobbak lesznek, egyszerre játszanak zúzós rockzenét, és slágeres rádió kedvenceket, ráadásul még jól is áll nekik. Ezen a jól bevált recepten nem is kívántak változtatni, a Here and Now tipikus Nickelback album lett.  Úgy is mondhatnám, hogy a Dark Horse egyenes ági leszármazottja. Szerencsére nem folytatásról van szó, vagy kimaradt dalok gyűjteményéről, hanem egy újabb remek albumról. A hangzás ezúttal is tökéletes: valahogy így kell szólnia egy rock lemeznek! A lábdob leszedi a ráncaidat, a basszus belülről repeszti szét a koponyád, a gitárok pedig hol veszettül zúznak, hol pedig andalítóan szólalnak meg. Megértem, hogy ez sokaknak kevés lehet, és igazi újdonságokat várnak, és valahol igazuk is van. Jelen esetben azonban én megbocsátok mindent! A "bottoms Up" dalszöveg videója (bizony, már ilyen is van...) Az, hogy mennyi energia van még a srácokban már az első számnál megmutatkozik, a This Means War helyet kell, hogy foglaljon a „leglendületesebb rock dalok enciklopédiájában”, mint mintadarab. Elsodró tempó, isteni refrén, mindez tipikus Nickelback hangzással: azaz tökéletes! Itt hadd jegyezzem meg, hogy mennyire imádom Daniel Adair dobjátékát, különösen azt, ahogy a dupla lábdobbal játszik! A Bottoms Up-ot már a lemez előtt kiadták kislemezen, „mondanivalójában” pedig a Burn it to the Ground folytatása, azaz I.H.B. ezerrel! A When We Stand Together az aktuális Nickelback sláger, és ennek pedig tökéletes: a shuffle ritmus hibátlanul vezeti a dalt, a refrén, azokkal a kórusokkal telitalálat, a dalszöveg pedig szolidan megmondós. A banda remek érzékkel választotta ki ezt a nótát húzószámnak. Az őt követő Midnight Queen azonban gyorsan leszedi a fejünket zúzós megszólalásával. Feszes tempójú nóta, melynek szövege ismét zseniálisan szellemesre sikerült, hála Chad-nek, aki sokkal jobban el tudja ereszteni a fantáziáját, ha nem slágert kell írnia. Csak egy példa, aki tud angolul, az érteni fogja: „Well she walks like'a model and she talks like'a trucker,
Doesn't wanna' lollipop but she sure does a sucker.” A Gotta Get Me Some is hasonló életérzést mutat be, de azért finomabban. Az, hogy ezúttal kicsit lelassultunk, nem von le semmit a dal értékéből, a fogalmazás pedig itt is mesteri. Lassabb dalok kedvelőinek itt van a Lullaby, ami végre-valahára nem a végtelen módon felhasznált szerelem témakört boncolgatja, hanem egy lányt próbál lebeszélni az öngyilkosságról. Szép sodrású és melódiájú dal, talán még sláger is lehet belőle, ha a téma nem riaszt el senkit. Ami viszont biztos nem lesz rádió kedvenc, az a Kiss It Goodbye, erről leginkább a média-kritizáló hangvétele tehet. Ötletes szóképek, modorosan zúzós, és nevetségesen szemtelen ritmussal rendelkező szám, imádom! Nem ússzuk meg, csak lesz itt még szerelmes dal, de aggodalomra semmi ok, annyira nem vészes a helyzet (hehe). A Trying Not to Love You igazán kellemes meglepetés, hiszen mind refrén, mind az átkötő részek kifejezetten jóra sikerültek, énekelhető a dal, nekem pedig az elejében is hallható gitárjáték nyerte el a tetszésemet. A Holding on to Heaven szintén egy szerelmes dal, nem az a tipikus lassú szám, szóval érzésem szerint ebből még akár kislemez is lehet. Nem rossz, nem rossz, kell ilyen is. Nekem azért jobban tetszik, ha a szerelem-témakört más szemszögből ragadják meg, mint például az Everything I Wanna Do-ban. Nem vagyok hímsoviniszta, de ezek a dalok frappánsabbak, eredetibbek az én szememben, mint a sokadik nyáltenger. Zárásképp sajnos nem egy újabb Rockstar/This Afternoon kaliberű dalt kapunk, így a páros nem válhat trióvá. A Don’t Ever Let It End dalszövegében még itt-ott érezhető a fentiek szellemisége, de kérem, ez bizony egy újabb szerelmes dal, azok közül is az, amit inkább a sikoltozó tinilányok hallgatnának meg újra és újra, hogy aztán koncerten összecsurgassák a bugyogójukat. Tévedés ne essék, szerethető dal, szép zárás, és lehet, hogy meg is szóltam volna a lemezt, hogyha ismét egy lazulós számot adtak volna nekünk a srácok, de azért csak hiányzik az, na! A "When We Stand Together" videóklipje Here and Now. Itt és most. Igen, itt és most kell ítéletet hirdetni a Nickelback új lemeze felett. Kicsit rövid lett az album, de amúgy senkit sem fog meglepetés érni, ha már valaha összefutott egy Nickelback albummal. Vannak slágerek, vannak balladák, vannak bulidalok és vannak zúzdák. Ennyi, se több, se kevesebb. Hogy ez kinek, mire elég, az egyéni preferencia kérdése, nekem a végeredmény bejön, pontosan ezt vártam a fiúktól. Kicsivel több dallam a keményebb dalokba talán nem ártott volna, de így is nagy kedvencek lesznek. A hangszerelés példamutató, a számok jók, a banda pedig már be is jelentette a turnét, mi kellhet még? Egy magyarországi fellépés esetleg? Hmm?  |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!