Szegecsek, bőrkabát, sikítós terpesz
Pactolous
2012-02-21 22:20 
0
11256
| Rovat: A Tyúkláb visszatér! (Chickenfoot – III) Velvet Revolver, Audioslave, SuperHeavy, Chickenfoot. Mi a közös ezekben a bandákban? Aki kicsit is járatos a rockzenében, az már tudja a választ: mindegyik zenekar egy szenzációs kollaboráció, más együttesekből összeverbuválódott szupercsapat. Sajnos az előző kettő tiszavirág életű volt, másik kettő viszont még működik (mondjuk a SuperHeavy estében ez nem csoda, hisz nemrég alakultak meg). A meglehetősen fura nevű Chickenfoot-ról már én is írtam, méghozzá igen jókat. A csalóka elnevezésű III korong valójában a második lemezük, és aki az elsőt szerette, ebben sem fog csalódni, lévén a fiúk még feljebb emelték a lécet.  De csodálkozni nincs is miért, hiszen mit is vár az ember egy olyan zenekartól, melyben a Red Hot Chili Peppers dobosa, Chad Smith, a Van Halen basszusgitárosa, Michael Anthony, ugyanennek a bandának az énekese, Sammy Hagar és Joe Satriani gitáristen a főszereplők? Ugye! Visszaolvasva az első dobásról írt értekezésemet, igazából csak a sláger várományos dalokat hiányoltam, az igazán ütős számokat, amik híressé tették volna a lemezt. Meghallgatva a mostani albumot, nem is kérdés, hogy olvasták az írásomat a srácok (hehe). A recept ugyanaz, klasszikus rock, mindenféle sallang nélkül, de a főétel még ízletesebb lett. A "Big Foot" videóklipje Az albumkezdő Last Temptation igazán megjegyezhető dallamokkal dolgozik, az Alright Alright a jellegzetes háttérvokáljaival akár egy Van Halen dal is lehetne (és ez itt most pozitívum), a Different Devil pedig már annyira kellemes, hogy filmzenének is elmehetne. Az Up Next a bulizósabb vonulat tagja, a zenekar tagjai kicsit játékosra veszi a figurát, akárcsak a Lighten Up-ban. Nem hiányoznak a meghittebb számok sem, a Come Closer nem az a megszokott lassú dal (hiszen nem is lassú), de talán a legtörékenyebb, leggyönyörűbb nóta az egész lemezről. A legjelentősebb pedig a Three and a Half Letters: ahogy a címe is sugallja, 3 és fél levelet mutatnak be, mindhárom egy élet regéje, egy segélykiáltás, hogy mióta nem tudnak munkát találni. Erős kritikai felhangok a kapitalizmus és a gazdasági mechanizmusok emberek által megszenvedett hátrányairól. Talán emiatt is választották ki klipes nótának. A másik ilyen a Big Foot lett, ami számomra kissé meglepő, mert bár ez sem rossz dal, azért vannak ütősebbek is nála. Mindenesetre a hozzá készült videó igen poénos lett. A Dubai Blues ismét egy ötletes darab, a záróakkord Something Going Wrong pedig egy újabb szépséges darab, néhol akusztikusan, néhol picit begyorsulva. Van itt azonban még egy rejtett bónusz dal is; a No Change egy pöppet durvább hangulatú szám, egy vérbeli Satriani szólóval és Sandokan-os vokállal megáldva. Nem szeretem a ráadás dalokat egy lemezen, de itt most nem kellett csalódnom. A "Three and a Half Letters" videóklipje A III kiváló folytatása az első Chickenfoot lemeznek, sőt, sikerült a bandának egy még jobb produktumot letenni az asztalra. Ez nem meglepő, hiszen mindegyik tagnak a kisujjában van a rock: Chad kiváló groove-okat pakol a dalok alá, Michael mesterien kezeli a basszusgitárt, és a mikrofont a vokálokhoz, Satriani egy gitármágus, és kész, Sammy pedig eladta a lelkét ezért a torokért, ebben biztos vagyok. Rosszat nem is tudok mondani az albumra, erősen ajánlott minden rock-ot szerető embernek, aki pedig belefutott az első Tyúkláb lemezbe, annak egyenesen kötelező!  |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!