Németországból jöttek... (Rammstein – Made in Germany 1995-2011)

Írta Pactolous Dátum 2011-12-15 22:11 Hozzászólás 0 Olvasta 3131 | Rovat: Kritika »

Egészen 2001-ig nem gondoltam volna, hogy a rockzene iránti szeretetem a mai szintre módosul. Ám abban az évben egy német zenecsatornán belefutottam egy zenekarba, ami egyszerre volt zúzós hangzású, groteszk megjelenésű, dallamos és fülsértő. Ez volt a Rammstein. Ezt a német bagázst annyira megszerettem az idők folyamán, hogy személyes kedvenceimmé is váltak, ezt pedig kevesen mondhatják el magukról. És, hogy miért is ez a kissé szirupos bevezető? A zenekar ebben a hónapban jelentette meg első 'best of' jellegű kiadványát, ami úgy gondolom megérdemel egy bővebb leírást.

Aki esetleg nem ismerné a zenekart, az majd a lejjebb elhelyezett videók segítségével átfogó képet kaphat munkásságukról, de érdemes elolvasni az ide kapcsolódó Wikipedia bejegyzést is. Az 1995 óta változatlan felállással működő együttes az elektronikus (sokan indusztriálnak, azaz iparinak is nevezik), német metált tette sokak kedvencévé, világhírűvé, mindezt úgy, hogy egy-két kivételtől eltekintve csak germánus nyelven szólalnak meg a dalok. Ennek ellenére (vagy tán épp ezért) a zenekar népszerűsége az évek folyamán az egekbe szökött. Japántól az USA-ig mindenhol nagyon szeretik őket (nem is olyan rég nálunk is koncerteztek). Till Lindemann és bandája ikonokká váltak a zeneipar porondján, így talán nem meglepő, sőt, akár már időszerű is volt, hogy egy Greatest Hits kiadvánnyal előálljanak. Mik is kaptak helyet a két CD-n?

Természetesen a slágerek (meglepő, mi?), de érdekes módon, nem az összes kislemezen szereplő és/vagy klipes nóta került a korongokra. Illetve hát, de, és mégsem. Az első CD-n a hiányos kollekció eredeti változatai szerepelnek, míg a másik CD-n remixek szerepelnek. A válogatás tehát nem éppen teljes, nélkülöz mindenféle (pozitív) meglepetést, újdonságként csak egy dalt kaptunk, ami a kiadvány előtt már megjelent kislemezen (Mein Land). Szomorú ez vagy nem? Majd kitérek rá, most ismerkedjünk meg a dalokkal (vagy nosztalgiázzunk együtt)!

Engel – Az első single az 1997-es Sehnsucht albumról, ami már előrevetítette azt az elektronikusabb hangzást, ami az albumot végig jellemezte. Bár már az előző, debütáló Herzeleid című korong is megmutatta, hogy a rock és a szintik, no meg Richard és Paul monoton gitárjátéka jól megférnek egymás mellett, és valahol ez (is) a Rammstein védjegye, az Engel még tovább ment. Ugyanakkor a dal kifejezetten slágeres, köszönhető Christiane "Bobolina" Hebold énekének a refrénnél. És persze a füttyögésnek. Alapdal!


Links 2-3-4 – Nem is tudom melyik Rammstein dal volt a legelső, amit hallottam, de vagy ez, vagy a Sonne volt. Mindenesetre ez az a nóta, ami ismét egy telitalálat minden szempontból. Tempós, zúzós, hamisítatlan Rammstein hangulat, kis botrány a dal körül és akkor a legendás klipről még nem is beszéltünk. A banda ezzel a számmal szeretett volna végre véget vetni azoknak a híreszteléseknek, hogy a fasiszta ill. a náci ideológiák hívei, erre utal a dalszöveg is (a „links” az „balt” jelent, tehát baloldaliak). A milicista hangszerelés (trappolás, katonás dialektus) is ezt figurázza ki. A dalhoz készült videó pedig zseniális a maga nemében: egy hangyakolóniát láthatunk, amit hatalmas bogarak támadnak meg. Hogy mi lesz a hangyák sorsa, azt a klipből megtudhatjátok!



Keine Lust – Az utolsó kislemez a 2004-es Reise, Reise albumról, amit nagy vétek lett volna anno nem maxiként kiadni. Szerethető zúzda, pattogós triola ritmussal, rendkívül dallamos Rammstein-sláger, aminek videója ezúttal is az „atyám, de betegek!”-kategória. A zenekar tagjai sok-sok év után újra összejönnek egy zenélés erejéig, de mindegyik tag erősen le van már amortizálva. A meglepetést nem rontom el, erősen ajánlott a megnézése!



Mein Teil – Az előbb megvolt az utolsó, most jöjjön az első maxi a Resie, Reise-ről. Meglepő, erőteljes, kifejezetten durva beharangozó egy albumnak, de persze a Rammstein-től ez már majdhogynem megszokott. Nem rádióbarát nóta, szemdüllesztő erő szorult bele ebbe a dalba, a dalszöveg és a klip viszont nagy botrányt kavart, így sikerült hírhedté válnia. Armin Meiwes és Bernd Jürgen Armando kannibáltörténetét dolgozza fel a dal, eme két ember ugyanis egy hirdetés útján találkozott, majd szépen megette egyik a másikat. Az együttes annyira betegnek találta a sztorit, hogy megörökítették dalban is, és hát, hogy is mondjam, nem a romantikus vonulatát emelték ki. A klip pedig igen csak nyomasztó, vagy ahogy az amcsik mondanák: „disturbing”.



Du Hast – A Sehnsucht második kislemezre került dala, a nagy közönségkedvenc, népszerűségét jelzi, hogy még A Mátrix filmzenei albumon, illetve a Guitar Hero 5 és a Rock Band 3 játékok repertoárjában is szerepelt. Kevés, de frappáns szövegű, húzós szám, sok-sok szintivel, reszelős gitárokkal, és egy ismét emlékezetes klippel. Újabb alapmű!



Du Riechst So Gut – Innen számítjuk a Rammstein diadalútját, ugyanis elérkeztünk a legeslegelső maxihoz. Sok bandánál alakulnak úgy a dolgok, hogy a korai, első munkáik a többi fényében kicsit esetlennek, hovatovább gagyinak tűnik. Szerencsére itt nincs így, legalábbis én nem érzem ezt, ugyanis pár hangszerelésben valóban kicsit pajkos a nóta, a banda a mai napig iszonyat bolond, ha humorról van szó, így még ma is vállalható dalról van szó. Érdekes, hogy az együttes 1998-ban újra kiadta a dalt, változatlan formában, de új videóklipet forgattak le hozzá, ami – valljuk be – sokkal jobban sikerült, mint az eredeti, hiszen ennek már története is van.



[1] [2] [3] (3/1)


Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!