Shah, alkoss, gyarapíts! (Roger Shah – Openminded!?)

Írta Pactolous Dátum 2011-10-02 20:55 Hozzászólás 2 Olvasta 1219 | Rovat: Kritika »

Könnybe lábadt szemekkel, tovatűnt emlékek szép ködébe burkolózva tekertem vissza honlapunk történelmének időkerekét, hiszen anno, 2008-ban az első trance album kritika, amit ide írtam az bizony DJ Shah – Songbook című alkotásáról szólt. És most tessék, 3 évvel később, itt vagyunk, és a történelem megismétlődik. Mi is változtunk, Ti is, de vajon Shah is?

Nevében biztos, eltűnt a fellengzős „DJ”, és a polgári neve került oda. Zeneileg is fejlődött, hiszen a köztes időt nem éppen pihenéssel töltötte. Ha csak az albumokat nézzük, kijött 2 Sunlounger korong (egyikről írtam is), 3 Magic Island mixlemez, a sok-sok maxiról, aliasról meg kollaborációról nem is beszélve (To the Sky, I’m Not God, Catch a Cloud, Healesville Sanctuary, Ancient World, Lay Down, és még sorolhatnám napestig…). Ennyi év után valóban megérett az alkalom egy újabb dobásra, és mivel annak idején a Songbook hatalmasat ütött (én még a mai napig egyfajta etalonként tekintek rá, pedig közel sem volt tökéletes), remegő kezekkel és fülekkel kóstoltam bele az új anyagba (üdv képzavar!).


Mielőtt még belekezdenék az album kivesézésébe, lássuk csak a külsőségeket! A lemez címe Openminded!?, így, halmozott írásjelekkel. Meglehetősen érdekes és figyelemfelkeltő cím, ami gondolom arra utalhat, hogy érdemes nyitott elmével viseltetni Shah zenéje iránt, mivel nem klasszikus trance-ről van szó. A dalokban helyet kapnak gitárok, vonósok, egyéb élő hangszerek, rengeteg az énekes darab és az egészre jellemző egyfajta nyárias hangulat, strand-feeling, azaz a baleár életérzés. Shah szólómunkáinál ez utóbbi picit visszafogottabb, mint mondjuk a Sunlounger-nél, de azért eddig nála is érzékelhető volt. Igen, eddig, ugyanis mintha egy picit változott volna az irányvonal, nem nagyon, csak egy picit; talán épp ezért a cím? Viszont, ha már külsőségek: a borító valami eszméletlen pocsék lett. Ötlettelen színvilág és dizájn jellemzi, Shah feje pedig ennél visszataszítóbb már alig lehetne (olyan nagy kérés lett volna egy mosoly legalább?). Sebaj, a lényeg a hallgatnivaló, nem?

Openminded!? – Shah nem szívózik, rögtön a címadó tétellel indít, ami ennek megfelelően kellően epikus lett. Persze ez a nagyzenekari hangszerelésnek köszönhető, no meg annak, hogy nincs ének… bizony, a Songbook után, ahol egyik dal sem volt instrumentális, ezen az albumon rögtön 3 darab is helyet kapott. Különlegessége még a számnak, hogy ez az egyetlen, amit Shah egyedül jegyez, az összes többi kollaboráció. Elkalandoztam, bocsánat: maga a dal mutat némi hasonlóságot Armin Mirage-ával, de közel sem olyan lendületes és magával ragadó, mint az. Összességében a nem túl változatos mivolta ellenére a dal kellemes, de lesznek ennél jobbak is.

Morning Star (feat. Moya Brennan) – Az albumbeharangozó maxi főszereplője kapta a második helyet az albumon. Aki már ismeri az tudja, hogy egy gyönyörű dallamú, kiváló számot kaptunk Shah-tól és a már Chicane Saltwater-jében is domborító Moya-tól. Szimfonikus, elektromos és elektronikus hangszerek találkozása egy csodálatos hanggal. Példaként kéne mutogatni azoknak, akik szerint a „tücc-tücc” az nem zene!


A "Morning Star" videóklipje


Hide U (feat. Sian Kosheen) – Csúcspont után mélypont, avagy az első értetlenkedés. Fogalmam sincs milyen megfontolásból került fel a lemezre a Kosheen népszerű slágerének ez a gyenge változata, mert se nem Shah-os, se nem jó. Valahol Roger is érezhette, hogy ez nem volt annyira nyerő ötlet, mert a második CD-re, a chillout szekcióba már be sem került. Erőtlen, sótlan anyag, ugorjunk tovább.

Obsession (feat. Chris Jones) – A Going Wrong és a To the Sky hangja visszatért egy újabb kiváló dal erejéig. Hogy ez a közös alkotás felnő-e a fent említett nagytesókhoz, vagy nem, az már más kérdés, de nekem bejön a dal. Egyszerű dallamok, egyszerű refrén (az a „nananázás” kell azért), vannak kommersz felhangjai, de azok voltak az előző albumon is. Egyedül azt a virnyogást, nyavalygást kellett volna kihagyni a gitárszóló utáni résznél.

One Love (feat. Carla Werner) – Újabb ismerős hang, Carla volt az aki annak idején Oakenfold Southern Sun-ját a fellegekbe emelte. A One Love-val azonban nem sikerült csodát tennie: persze végeredményben egy korrekt töltelékdalt kaptunk, de ez sosem hízelgő, főleg nem ilyen nagynevű előadóknál.

Porque (feat. Salma Ros) – Úgy látszik Roger fejében, annyi év, annyi baleároskodás után még csak most merült fel a gondolat, hogy egy igazi spanyolos nótát hozzon össze. Gyorsan megkereste az Armada tehetségkutatójának egyik győztesét és összehozták eme dalocskát. Az összes klisé itt van, amit csak össze lehetett kaparni: spanyol ének, tribal ütemek, gitárok, trombiták (amik mellesleg elég gagyinak hangzanak). Most azt hinnétek, hogy így akkor a dal sem lett egy nagy waszisztdasz, nos, ez koránt sincs így. Nem állítom, hogy nem lehetett volna nagyobb dobást összehozni, de a Porque így is megállja a helyét. Kedvem is támadt kirohanni a strandra, kár, hogy már ősz van…

Guess (feat. Nuera) – Itt a második instrumentális dal, amihez a mostanában eléggé felkapott Nuera csatlakozott. A grúz úriember jellegzetes, pulzáló, néhol már-már túlhangszerelt hangzása itt is megmutatkozik, annyira, hogy érzésem szerint Shah csak a kiállásba nyúlt bele. Mindenesetre a melódia ismét lélekmelengető, fülsimogató, és még az orrunkat is „tisztíccsa”.

In the Light (feat. Sian Kosheen) – Ismét Sian a főszerepben, de szerencsére egy jobb dalban, sőt! Az In the Light az album egyik csúcspontja, és bár sok újdonságot nem tesz le az asztalra, hisz annyira tipikusan Shah-os, egy Hide U után ennek azért lehet örülni. Ez egy olyan szám, ami akár a Songbook-on is helyet kaphatott volna, és ennél nagyobb dicséretet én most nem is tudnék írni.


Ízelítő az "In the Light" című dalból


Dance With Me (feat. Inger Hansen) – Jajj, Inger…! Anno a Don’t Wake Me Up kapcsán már kisiránkoztam magam, hogy őt még egyszer ne, soha, az életben ne, de még viccből sem! Aztán tessék, a tavalyi Sunlounger-féle Breaking Waves kiválóra sikeredett, mert megmutatta nekem, hogy tud ő énekelni, különösen akkor ha egy jó nótát pakolnak alá. Nos, úgy látszik ez csak annál a project-nél működik, mert most megint nem tudom dicsérni. A dal erős house-os jegyeket hordoz, amivel még nem is lenne problémám. Inger éneke tele van aggatva Auto-Tune-nal, ami iszonyat idegesítő (könyörgöm, azért nem Kanye West-ről van szó), a dalszöveg pedig megint az óvodás szintet súrolja, alulról. Ha ezt Roger slágernek szánta, akkor mellélőtt, ha nem, akkor kár volt a gőzért. Hátha ebből is lesz dub…

When the World’s Asleep (feat. Lorilee) – Még szerencse, hogy az album még tartogat szép pillanatokat. Az I’m Not God és a Catch a Cloud után egy vidámabb hangulatú számot hozott össze Roger és Lorilee, ami tökéletes folytatása ezen daloknak. Ez viszont akár még sláger is lehet!

Save It All Today (feat. Ira Losco) – Újabb személyes kedvenc következik, hisz ez a dal nem csak briliáns, zseniális, gyönyörűséges, de egy kicsit másabb, újabb hangzású is. Tetszetős, hogy amíg a harmóniák változnak, a szintidallam megmarad ugyanolyannak. Leírva nem adja át azt az élményt, amit nyújt. No és az ének… ha ez nem kerül fel kislemezre, az büntetendő lesz!

Shine (feat. Sian Kosheen) – Megint egy house-osabb hangulat, megint Sian, és megint egy jó dal. Viszont egy picit szürkébb a többinél, kevés a megfogható momentum, de mindössze ennyi rosszat tudok csak írni róla.

Island (feat. Adrina Thorpe)Roger tudta, hogy ha nem akar lincshangulatot generálni a tisztelt publikum köreiben, akkor a Back to You-val és a Who Will Find Me-vel elhíresült Adrina-t is vissza kell hívnia, hogy a hármasfogat kiteljesedjen. Hősünk annyira biztosra ment, hogy az Island hangzásban szinte egy az egyben a folytatása annak a két dalnak. Sokak tetszését elnyerte ez a darab, és nem tagadom, tetszetős nóta, de nálam nem tudott felkapaszkodni a fenti két alapműhöz. Talán majd idővel.

Symbiosis (feat. Kim Svärd) – Zárásként egy szintetizátor központú, instrumentális dalt kaptunk, egy Kim Svärd-os közös munkát. A svéd úriember már ismerős lehet a Magic Island mixalbumokról, és most sem hazudtolta meg magát, annyira nem, hogy egy kicsit ki is lóg ez a szám a lemezről. Több Shah nem ártott volna bele, igaz, arra ott van a chillout verzió.


Ízelítő a "Save It All Today" című dalból


Persze az Openminded!? is kijött olyan változatban, amin helyet kapott egy bónusz szám is, a Chris Jones énekével felvértezett Summer Days. Sokszor leírtam már, hogy ezek az „ajándék” dalok jók, jók, de épp azért bónusz dalok, mert azért annyira nem jók. A tézisem itt igaznak látszik: ez is egy rutinból összerakott, sablon-Shah, ami kellemes, de nem véletlenül került ide, ebbe a pozícióba. A második CD-t, amin a chillout illetve pop-osabb változatok szerepelnek is érdemes meghallgatni, egy-két dalt igen csak más megvilágításba képes helyezni, hiszen nem csak annyiból állnak, hogy a 4/4-edes lábdobokat lecserélték törtekre.

Azt hiszem eléggé érzékeltettem, mi a véleményem a lemezről. Bár az Openminded!? egyáltalán nem olyan lett, mint vártam, túl sok rosszat sem tudok ráolvasni a fejére. Roger ismét megmutatta, hogyan is kell összeházasítani a különböző hangzásokat, stílusokat, hogy az a végén Zene legyen. Persze, gyengébb darabok becsusszantak, ez sajnálatos, az is tény, hogy a Songbook sikerének megismétléséhez ez bizony kevés. Ugyanakkor az év legjobb albumai közt ott a helye, mert tagadhatatlan erősségei is vannak. Azt javaslom, fogadjuk meg Roger tanácsát, nyitott elmével fogadjuk be az új albumot, ne próbáljunk meg olyan rosszmájúak és kötekedőek lenni, mint én, csak élvezzük a zenét. Úgy jár mindenki a legjobban!


Hozzászólás
Pactolous Pactolous
2011-10-03 00:56
Ahogy írtam, a Songbook nálam is etalon. És valóban, ahhoz képest ez a mostani dobás nem tűnik nagy eresztésnek. De ha úgy nézem, hogy mely dalokat hallgatom szívesen erről az albumról, akkor pozitív irányba billen a mérleg, ezért a viszonylag magas pontszám. Hiszen a végén úgyis az számít, hogy jó-e hallgatni vagy nem :)
Andsen Andsen
2011-10-02 22:01
A Songbook-ot a mai napig szívesen hallgatom, de az Openminded számomra kevés lett. Fura mert a dalok értékelésében nagyjából egyetértek veled, de én inkább nem pontoznám, tekintettel arra hogy Shah mindennek ellenére máig nagy kedvencem.
*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!